Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

Ä Nemzetgyűlés 31. ülése 1920, Csukás Endre: T. Nemzetgyűlés! A régi boldogabb időknek indemnitási vitái két sarokpont körül forogtak. Ez a két sarokpont két évszám volt: 1867 és 1848. A szónokok e mellé a két évszám mellé csoportosultak és e két évszám eseményeinek védelmezésére, vagy ehhez a két évszámhoz fűződő eszméknek továbbterjesztésére használták fel minden szónoki tudásukat és szellemi erejüket. Ezek a viták, melyek e körül a két évszám körül forogtak, nagyon sokszor meddők voltak és bizony elmondhatjuk, hogy ha ezek a meddő viták nem lettek volna, bizonyára jó néhány hasznos törvénnyel több volna törvénytárunkban és jóval előbbre tartanánk a szociális haladás terén. Ezeket a meddő vitákat azonban mégsem kárhoztathatjuk teljesen. Volt egy bizonyos hasznuk és pedig az, hogy a függetlenségi eszmét, a 48-as törvények iránti szeretetet ébrentartották, fejlesztették, előbbrevitték, ugyanynyira, hogy ma már alig van ebben a hazában valaki, aki ahhoz a régi évszámhoz, a 67-hez ragaszkodnék. (Ugy van! a jobboldalon.) Azokban a régi, boldogabb időkben talán megengedhetők voltak ilyen hosszabb lélekzetü, sokszor hónapokra terjedő viták, most azonban olyan időket élünk, amikor meddő vitáknak nincs helye. Nekünk alkotó munkához kell fognunk, mert aki éhezik, aki rongyoskodik, aki építeni akar odakint, aki házhelyért eseng, az nem ér rá, hogy unos-untalan időkig várjon és nem volna meg ebben a házban a szociális érzék, ha ezeknek a várakozóknak vágyát minél hamarább ki nem elégítené. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hittem, hogy uj föllendülés időszakához értünk el. Amint a kommunizmus uralmának vége volt, lelkes férfiakból alakult egy kormány, amely gyönyörű jelszavakat vett ajkára és kijelentette, hogy uj világ, uj berendezkedés kezdődik Magyarországon, bekövetkezik az az állapot, amikor a rendben, békességben, keresztény szellemben és szociális előhaladásban fog felvirágozni ez az ország. Szóval egy uj lendület mutatkozott itt, amely lelkesedéssel töltötte el az embereket. Ettől a lelkesedéstől áthatva jöttünk mi is ebbe a Házba. De sajnos, lelkesedésünk kezd lassanként lelohadni és amily mértékben nálunk csökken, olyan mértékben kezd hamvadozni lassan-lassan odakünt is azokban a néprétegekben, amelyek bennünket ideküldtek, ugy hogy az a lelkesedés úgyszólván már csak a hamu alatt létező parázs. (Ellemnondásoh a jobboldalon.) Miért van ez igy? Azért, mert nem fekszik előttünk egy egységes munkaprogramm, amely hónapokra előre egységes szellemtől áthatva megállapítsa munkánkat. A legnagyobb kérdésekben tétovázást látunk és nincs meg az a vezérfonalunk, amelynek nyomán mindannyian haladhatnánk. Szükség van egy egységes, kidolgozott munkaprogrammra, egy vezérfonalra, 'évi április hó 21-én, szerdán. 119 amelynek végét megfoghassuk és ennek nyomán előbbremehessünk. Szükség van arra, hogy öntudatos egység hassa át azt a kormányzatot, amely a nemzetet e súlyos veszedelmekből ki akarja vezetni. Amikor a közjogi vitáknak vége lett, a 48 és a 67 közti küzdelem megszűnt, mindenki azt mondta, hogy most a gazdasági kérdések feletti viták jönnek és mindenki azt hitte, hogy ezzel sokkal egészségesebb éra köszönt ránk. Azonban azt látjuk, hogy a gazdasági téren is kialakul két sarokpont, amely körül a mi vitáink forognak és ez a két sarokpont nem egyéb, mint a falu és a város közötti ellentét. Ez az ellentét, ha nem is kifejezetten, de meglátszik és megérzik úgyszólván minden felszólaláson és minden vitánkon, és jaj volna, ha e két sarokpont közötti eltéréseink kiélesednének, jaj volna, ha ez a két sarokpont megint meddő vitákat idézne elő, jaj volna, ha csalódnának bennünk és azt látnák, hogy meddő itt minden, mert igazi eredmény nem koronázza felszólalásainkat és siker nem jelzi utunkat és munkánkat. Hogy itt nincs egy egységes kormányzati programm, hogy úgyszólván azt sem tudjuk, hogy mit dolgozunk holnap vagy holnapután, én részben annak tulajdonítom, hogy a kormányt támogató pártok között nincs meg az az összhang, amelynek tulajdonképen meg kellene lenni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Mert valljuk meg az igazat, az egységben van az erő és a kormánynak a munkája csak akkor lehet igazán eredményes, ha egységes szellem hatja át ugy a kormányt, mint az azt támogató pártokat. (Helyeslés a baloldalon.) Ne értsenek engem félre semmi tekintetben sem. Minden személyi kérdéstől messze távol tartván magamat és minden személyi kérdést kikapcsolva ebből a dologból, (Helyeslés.) szigorú tárgyilagossággal akarok szólni arról, ami létfeltétele minden előrelátó politikának és minden eredményes munkának. (Halljuk ! Halljuk !) A Kisgazdapárt eddigi szónokai beszédeikben egytől-egyig amellett szólaltak fel és igazán meggyőződéssel azt hangoztatták, hogy itt egységes munkálkodásra van szükség, de kifejezetten megmondták mindanyian azt is, hogy ezt az egységes munkálkodást nem a fúzióban látják. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az igazság, ez a tényállás és én ezt a tényt, ezt az ifirazsa got leszegezni kívánom. Azt azonban, hogy mi ezt mereven felállítsuk, hogy ez az idők folyamán ne változhassék, már nem teszem magamévá azért, mert jöhet olyan idő, jöhet olyan pillanat, amidőn minden szükség, minden parancsoló körülmény azt mondja nekünk, hogy vállvetve egymás mellé állva, egy szilárd akarattal és egy szilárd meggyőződéssel kell egyuton haladnunk. (Zaj a jobboldalon.) Emlékezzünk rá, hogy 1848 július 11-én felállott az országgyűlésen egy varázslatos egyéniség, Kossuth Lajos és olyan körülmények között szólalt fel, amelyek hasonlatosak