Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
120 Á Nemzetgyűlés 31. ülése 1920., évi április hó 21-én, szerdán. a maiakhoz. Köröskörül betörés készült az országba és mikor ilyen körülmények között volt az ország, Kossuth Lajos varázslatos szavaira egyhangúlag harsant fel az ellenzék vezérének ajkáról is a többivel együtt a kiáltás, hogy : Megadjuk ! Meskó Zoltán: Mi is megadjuk! Csukás Endre: Abban a pillanatban eggyé vált minden érzés, attól a pillanattól kezdve jó darab ideig, — ugy tudom egy esztendeig, — Kossuth Lajos kormányának számottevő ellenzéke nem volt. (Egy hang jobb felöl: Hol- van Kossuth Lajos!) Nem mondom én azt, hogy az egységes kormányzó többség megalkotásánál csak a fúzióra lehetünk tekintettel, nem mondom azt, hogy az egységes kormányzó többség megalkotásánál csak az egymás mellé állás és az együttműködés vezet sikerre, hanem azt mondom, hogy következzék be ez bármily módon, legyen ez fúzió alapján, vagy legyen egymásmellé állás, együttműködés alapján, a fő az, hogy egységes felfogás, egységes kormányzati programm, egységes munka, egységes működés jöjjön létre. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Bottlik József: Ezt akarjuk mi is! Budaváry László: Akkor miért a merev pártkeretek ? Csukás Endre: T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy egynéhány szót szóljak arról, hogyan történtek a múltban a különböző egyezkedések és pártalakulások. (Halljuk!) A múltban bizony nagyon sokszor megtörtént, hogy egyes képviselők a választókat, hogy ugy mondjam, cserben hagyták és falhoz állitották. (Felkiáltások : Azt mi nem tesszük ! Ma is megtörtént !) Ez nem volt régen ós egészen mást hirdettek itt az országgyűlésen, mint otthon. Az ilyen alakulás, az ilyen paktum, az ilyen fuzionálás egytől-egyig erkölcstelen volt és a politikai bizalommal össze nem fér. De midőn valaki ugyanazt hirdeti itt bent a házban, amit a választónak kint hirdetett, amidőn programmpontjából, hogy ugymondjam, legtisztább meggyőződéséből semmit fel nem áldoz, amidőn az ő tiszta, fehér! lapját odateszi egy másik tiszta, fehér lap mellé és mind a kettőt beleteszi egy tiszta, fehér boritokba, amidőn a két meggyőződés megállhat egymás mellett, mert teljesen fedik egymást, akkor ón nem látok ebben semmi olyant, ami a politikai^ etikával bármikép is ellenkeznék. (Ügy van ! Éljenzés és taps középjen.) T. Nemzetgyűlés! En azt mondom ebben az órában, hogy ittvan két fehér, tiszta lap. Törekvéseink ugyanazok. Ezt a két tiszta, fehér lapot tegyük be egy tiszta, fehér borítékba. Barla-Szabó József: Akkor is kettő lesz! Csukás Endre : Hagyjuk el mellőle a reakció fekete, sötét lapját és távolítsuk el onnan a vörös papírlapot, amely nem illik a tiszta, fehér laphoz (Ugy van!) és én azt mondom, ha elveinkből semmit fel nem adunk, ha megállunk szilárdan amellett, amit vallottunk programmunk gyanánt, akkor nyugodt lelkiismerettél nézhetünk szembe bárkivel. Meskó Zoltán : Akkor le kell mondanunk mandátumunkról és újra választani. (Zaj!) Barla Szabó József: Szívesen látjuk, tessék átjönni ide! Csukás Endre: Ugy látom, hogy szavaimat némi tekintetben félreértették. Kijelentem, hogy bármiféle alakulást, amely erőt ad egy egységes kormánynak, helyesnek tartok. Legyen az az alakulás akár a kisgazdapártnak kibővítésével . . . Meskó Zoltán : Csakis igy lehetséges ! Csukás Endre : . . legyen az esetleg egymásmellé állás utján, legyen akár fúzió utján, mind a három lehetőséget ón egészséges ós a haza üdvére való alakulásnak tartom. (Helyeslés középen.) Szijj Bálint : Meglátszik rajtad, hogy Sigray volt a kortesed ! Csukás Endre : A közbeszőlásokra beszédem következő részében adom meg a választ. Somogyi István: Hála Isten, csakhogy ott is dühöng az egység. (Derültség.) Csukás Endre: A fúzió ellen itt két érv merült fel. Az egyik ellenérv az volt, hogy hiába van meg a fúzió itt az országgyűlésen és a pártok között, ha kint az országban nincs meg a lelkeknek az együttérzése. A másik ellenérv pedig az volt, hogy hiába volna itt meg az egyesülés, ha akadna olyan erős ellenzék, amely megakasztana itt minden munkát, amiatt, hogy I pártjának legnagyobb része fuzionált. Ugy emlékszem, ez volt a két legnagyobb ellenérv. T. Nemzetgyűlés! Ne egy-két kerületről ítéljünk, és ne gondoljuk mi itt azt, hogy talán kint a kerületekben az érzelmi egység nincs meg. Hivatkozom saját kerületemre, ahol csak 45% volt a kisgazdapárti és 55°/ 0 volt a keresztény-szocialistapárti. De amikor arról volt szó, hogy ki jusson győzelemre, egy olyan-e, aki eddig túlradikális nézeteket hangoztatott, vagy pedig diadalra jusson egy olyan, akinek keresztény érzelmeiről meg voltak győződve, akkor ebben a kerületben minden vallásfelekezetü egyértelmüleg a kisgazdapárt mellé állott és azoknak a különböző vallásfelekezeteknek az exponensei, a római katholikus plébánosok és evangélikus papok egyértelmüleg amellé a református pap mellé állottak, aki a kisgazdapárt eszméit legelőször hirdette Vas megyében. (Helyeslés középen. Zaj a jobboldalon.) Ez a válaszom arra, amit az előbb felhoztak, hogy engem gróf Sigray Antal támogatott. Igenis támogatott, még pedig azért, mert én az ő kerületében lakom, ós támogatott azért, mert ha én elbukom ottan, akkor ezzel együtt a keresztény kisgazdapárt eszméje is elbukik. (Felkiáltások középen : így van ! Èz az igazság !)
