Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
118 A Nemzetgyűlés 81. ülése 1926 magyarnak mondását : »De egykor a magyar emancipálja a zsidót; ki fogja majd emancipálni a magyart?« (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ereky Károly; Mi fogjuk emancipálni! Grieger Miklós: Én igazat adok Sándor Pál t. képviselőtársamnak abban, liogy ha az antiszemiták akarnak valamit csinálni, akkor tettekkel jöjjenek és ne gyalázzák folyton a zsidót, mert ezzel még nem értek el semmit. (Helyeslés. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt úgyis tudjuk.) Mi mindenesetre jövünk a tettekkel és e védelmi harcunkban a keresztény erkölcsi alapon akarunk megmaradni, sőt a felebaráti szeretet parancsának alapján, amely azt mondja: »szeresd felebarátodat, mint tenmagadat«. Mi szeretni akarjuk a zsidót, mint önmagunkat, de nem akarjuk jobban szeretni a jövőben, mint magunkat szeretjük. (Helyeslés.) A múltban pedig ugy látszik, hogy jobban szerettük a zsidót, mint önmagunkat. (Ugy van! a szélsőbalul dalon.) Még valamit Sándor Pál t. képviselőtársam címére. Azt kivánta tőlünk (Felkiáltások : Nines itt! Majd elolvassa!), hogy hagyjuk a zsidókat legalább még négy hónapig élni. Én tovább megyek, én élni hagyom őket addig, ami g az Úristen engedi őket élni (Derültség.), hanem azt nem engedjük meg, — azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, — hogy a zsidóság még egyszer nyakunkra hozza a vörös ördögöt ! (Ugy van! Ugy van!) % mert ebben igenis a zsidóságnak része volt. Az »Egyenlőség«, amely homlokán viseli azt a címet, hogy »zsidó felekezeti hetilap«, 1919 március 29-iki számában igy harsogtatta meg a jerikói kürtöt (olvassa) : »Mi vagyunk a világtörténelem proletárjai«, — természetesen, Weiss Manfréd, Kotschild stb. — (olvassa) »és a világtörténelmen átvonuló földalatti forradalmi láng egy zsidó géniuszban, Leon Trockijban csapott fel isteni erővel, minden eddigi forradalmat megszégyenitő akarattal és tudatossággal. Spinosa, Marx és Lassalle fajtájának nem kell magyarázni, mi a forradalom«. Hát a zsidó géniusz forradalmi lángját isteni erővel felcsapni még egyszer Magyarországon nem engedjük meg, erre lesz gondunk. (Felhiáltásoh : Soha !) Ha minden áron szítani akarják ezt a forradalmi lángot, hát Leninnek és Trockijnak fajtája menjen Palesztinába; (Derültség.) ott akár vulkánként okádhatják egymásra ezt a forradalmi lángot, de itt hagyjanak minket nyugton. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Befejezem szavaimat. Már Pindarosz mondotta: Egy államot megingatni könnyű még az utolsó embernek is, de annak helyreállitása a legnagyobb küzdelembe kerül, hacsak rögtön egy isten nem áll élére és nem veszi át a kormányzás szerepét. A magyar állam pedig nemcsak megingott, hanem összeomlott. '. évi április hó 21-én, szerdán. Méltánylom azért a kormánynak nehéz helyzetét és máról-holnapra csodákat nem várok tőle, (Felhiáltásoh: Nem is lehet!) mert ezt nem is lehet. Azt azonban elvárom, hogy megértse az uj idők sürgetését, hogy munkába fogjon, kimondottan keresztény szociális irányzattal (Helyeslés balfelől.) és tevékenységének nagyrészét a keresztény szociális törekvéseknek szentelje. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megvallom, hogy eddigi működése nem elegit ki. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban sem látok sok igazságos intézkedést. A fogyasztási adók emelését, mely főleg a középosztályt s az alsóbb néprétegeket sújtja, szintén antiszociális intézkedésnek tartom. Mégis elfogadom a javaslatot, mert kénytelen vagyok hozzájárulni a pénzügyi bizottságnak ama megállapításához, hogy az országnak ujabb jövedelmekre van szüksége, melyekre pillanatnyilag — ezt nyomatékosan hangsúlyozom — leggyorsabban és legeredményesebben a fogyasztási adók emelésével tehet szert. De elfogadom és megszavazom ezt a javaslatot azért is, mert a kormányban olyan férfiak foglalnak helyet, akinek szociális érzékét évtizedek óta ismerem, akik a keresztény gondolatért, a keresztény politikáért és a kisemberekért már akkor is küzdöttek és véres csatákat vívtak, amikor politikai ellenfeleik letörésükre a pirotechnika eszközeinek felhasználását is megengedhetőnek tartották. Elfogadom ezt a javaslatot azért is, mert bizom abban, hogy a legrövidebb időn belül benyújtandó törvényjavaslatokban a kormány több szociális igazságot fog szolgáltatni. Ha csalódnám, természetesen levonnám a tanulságot. (Felhiáltásoh a baloldalon: Ellenzékbe menne? Zaj. A Friedrich-pártba?) Oda nem mennék. (Felhiáltásoh balfelöl : Hát hova?) Hova mennék? Eüggetlen keresztény-szocialista lennék, mert a pártfegyelmet terhesnek tartanám. (Zaj. Felhiáltásoh a jobboldalon : Itt is suives en látjuk !) Remélem azonban, hogy erre nem kerül a sor, mert egy magát kereszténynek és nemzetinek valló kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy elsőrendű kötelessége a nép, a milliók jólétének emelése, tudva azt, hogy csak ezen az utón haladva teheti magát méltóvá a keresztény jelzőre és valósithatja meg békés utón a legmagasabb nemzeti ideált, a szétdarabolt Magyarország egyesítését. Ha ugyanis a Hungária kebléről leszakított magyar testvéreink látni fogják, hogy igaz az a közmondás : extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita, akkor nincs hatalom és nincs békeszerződés, mely őket tartósan láncraverhetné. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frühwirth Mátyás jegyző: Csukás Endre!
