Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

A Nemzetgyűlés 31 ülése 1920. dóknál, a raktárkommandóknál és természetesen a sajtóhadiszálláson. / Meskó Zoltán : Es a katonatanácsokban ! Grieger Miklós : Később ott is. Künn a gyakorlótéren kevés zsidó volt, a menetszázadokban még kevesebb, künn a fronton pedig csodaszámba ment. Azt mondotta a t. képviselő nr, hogy végtelenül lekötelezné a honvédelmi minister ur, ha az aktákból kiíratná, hogy milyen arányban voltak képviselve a fronton és a front mögött a zsidók. Én is szeretnék erről a kérdésről egy pontos és megbizható vallási statisztikát látni s eleve kijelentem, hogy abban az esetben, ha ez a statisztika Sándor Pál t. képviselőtársamnak adna igazat, a magam részéről levenném a zsidókérdést a napirendről. (Felkiáltások balfelől : Ne félj tőle!) Éz pedig nagy áldozat volna részemről, (Derültség.) mert a zsidókérdést a legégetőbb társadalmi, politikai és nemzetgazdasági kérdésnek tartom, (ügy van!) A világháború kitörése előtt Magyarországon a zsidókérdésről még csak beszélni sem volt szabad. Négyszemközt ugyan mindenki szapulta őket, de nyilvánosan alig mert velük szemben valaki fellépni. A világháború folyamán a hadseregszállítók, hadiuzsorások piszkos üzelmei sok embernek szemét megnyitották ugyan, de a hadiérdek nevében a cenzúra lakatot tett a szájukra. Most azonban az októberi forradalom és a 132 napos rémuralom után már annyira aktuális a kérdés, hogy maga Sándor Pál t. képviselőtársam hozta szőnyegre. Amig az a bizonyos vallási statisztika nem lát napvilágot és nem nemit el engem, addig a kérdéshez röviden és tárgyilagosan hozzászólok, annyira tárgyilagosan, hogy én nem is annyira a zsidókat kívánom szidni, mint inkább a keresztényeket leckéztetni. (Helyeslés. Felkiáltások : EB a helyes politika!) Tény, hogy a tőke túlnyomó része zsidó magánkézben van. Tény, hogy az egyháznak és a kincstárnak együttvéve nincs annyi földje, mint a zsidónak. (Ellenmondások.) Ezt bizonyíthatom. Tény, hogy Magyarország a zsidó értelmiségnek és financiának valóságos ígéretföldje. Tény, hogy a leglukrativebb foglalkozási ágakon a zsidóság prédominai; hogy a keresztények vagyonilag szemlátomást lemorzsolódnak, a zsidók pedig szinte amerikai tempóban vagyonosodnak. Tény, hogy az intelligens pályákat számarányukat, óriási mértékben túlhaladó módon ellepik és hogy hazai sajtónk, — a vidéki épugy, mint a fővárosi — 90 %-ban zsidók tulajdona, vagy zsidó szerkesztők és irók munkája. (Egy hang: Numerus clausiist nekik!) Ezek mind olyan tények, a melyeket Sándor Pál t. képviselőtársam is elismer. Már most mi az oka annak, hogy ezek a tények fennállanak ? Vájjon csak a zsidók faji és erkölcsi tulajdonságai ? Meskó Zoltán: A mi tunyaságunk! évi á/prilis hó 21-én, szerdán. 111 Griger Miklós ; Nem, — t. Nemzetgyűlés — hanem a mi nembánomságunk, a mi élhetetlenségünk is! (ügy van! ügy van!) Mert hogy egyebet ne említsek, ki kényszerit bennünket arra, hogy zsidóknál vásároljunk? Ki kényszeríti a falusi szülőket, hogy leányaikat zsidó családhoz adják szolgálatba? (Igás!) Ki kényszerit egy keresztényt arra, hogy zsidó lapra előfizessen, zsidó iró által irt könyvet vásároljon, zsidó szerzőnek színdarabját favorizálja? Ki kényszeríti püspökeinket, káptalanjainkat, grófjainkat, hogy földjeiket zsidóknak adják bérbe? (Taps és felkiáltások : Ez az ! Elénk helyeslés.) Ereky Károly: Kevés a Prohászka! Hornyánszky Zoltán: Kevés? Csak egy van! Griger Miklós: Ki kényszeritette a történeti középosztályt arra, hogy nagy cselédséget tartson, dáridókat rendezzen és pezsgőzzék, nem törődve azzal, futja-e a jövedelme, vagy nem, aminek következménye az volt, hogy az ősi, nagy, nemesi birtokok egymásután dobra kerültek? (ügy van!) I. Nemzetgyűlés! Zsidó járom alatt nyögünk, ez tény, de hogy ilyen szégyenletes helyzetbe kerültünk, annak oka a zsidóság faji és erkölcsi tulajdonságain kivül az is, hogy mi megszűntünk keresztények lenni; (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) hogy pártoskodtunk és egymást tiportuk, mialatt a zsidók egymást támogatták ; hogy a keresztény politikát nem támogattuk, a keresztény sajtótól megvontuk filléreinket (Égy hang a jobboldalon : Sőt még most is !) és főleg gazdaságilag nem szervezkedtünk, (ügy van! Ma is!) A kockák a kezünkben vannak, kérdés, hogyan játszunk velük. Ettől függ, lerázzuk-e ezt a jármot, vagy nem. Le kell ráznunk, az bizonyos, a hármas zsidó jármot, a szellemit, a politikait és a gazdaságit egyaránt. Az elsőt könnyen megtehetjük. Menjünk a keresztfához bátran, de bűnbánó lélekkel és térjünk vissza a kereszténységhez, a régi Magyarország ezeréves alapjához. A másodikat már megtettük, csak legyünk résen, nehogy ez a hatalom ismét kicsússzék kezünkből, (ügy van! ügy van!) A harmadik a legnehezebb, mert évtizedek szörnyű mulasztásait kell pótolnunk (Ügy van! ügy van !) és ez máról holnapra nem megy. De ennek meg kell lennie, ha a védelmi harcban — mert mi csak védelmi harcot folytatunk, — el nem akarunk pusztulni. Mert ránk, illetőleg arra a viszonyra, amely köztünk és a zsidóság között fennáll, igazán illik a goethei vers : »Du musst steigen, oder sinken, leiden oder triumphieren, Ambos oder Hammer sein.« (Helyeslés. Felkiáltások jobbfélöl: Magyarul!) Vagy üllő légy, vagy kalapács; ez a veleje. Üllők voltunk mostanáig ; semmi okunk rá, hogy ezentúl is azok legyünk. (Élénk tetszés.) Ha valamikor, most van ideje annak, hogy megszívleljük Széchenyi grófnak, a legnagyobb