Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

"À Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. évi áprüis hó 21-en, szerdán. 115 Ne féljen attól a munkásság, hogy a kereszténység csak malasztos ígéretekkel akarja jóltartani. Hiszen a kereszténység régi elve és isteni igazság, bogy a munkás méltó az ő bérére. (Igaz ! Ugy van !) A kereszténység is kivánja a gazdasági előrehaladást, sőt a keresztény tan nemcsak hogy megengedi, de meg is követeli, hogy mindenki gazdasági érdekeiért küzdjön s ezzel a kötelességgel különösen a családfőket, a családatyákat terheli, hogy ők igy a méltó emberi élet feltételeit ós kedvezőbb életviszonyokat teremtsenek gyermekeik számára. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha ilyen alapon szervezkedik a munkásság, akkor biztositom, hogy számithat minden becsületes embernek, a keresztény közvéleménynek és a keresztény kurzusnak támogatására is. (Igaz! Ugy van!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Emiitettem, hogy a nagy tömegeket, a milliókat meg kell védenünk az önző és zsaroló kisebbség ellen. Ennek az önző és zsaroló kisebbségnek fellegvárai — azt is mondhatnám,^ rablővárai (Igaz ! Ugy van!) — a nagy bankok és a tőzsde. Lássuk előbb a bankokráciát. Biztositom önöket, hogy megérdemli figyelmüket. (Halljuk ! Halljuk !) A bankok — nagy bankokra gondolok — hitelközvetitéseikkel és magánvállalkozásaikkal rendszerint nem a kultúra és erkölcs, nem az állam és népjólét érdekét tartják szem előtt, hanem a rentabilitást és a profitot. (Igaz ! Ugy van!) »Fiat quaestus

etpereat mundus!« Legyen üzlet és pusztuljon a világ ! Ez a bankfejedelmek jelszava. (Igaz! Ugy van!) De van egy másik jelszavuk is, a »pecunia non ölet.« (Ugy van!) Ugy van !) Vagyis, hogy a pénznek nincs szaga. Pedig szaga van a verejtéktől és a vértől. (Igaz ! Ugy van!) A bankfejedelmek a felebaráti szeretettel, a tízparancsolattal, a becsülettel nem törődnek, mert abból nem telik autóra, azzal palotákat, nagybirtokokat nem liehet szerezni, tantiémeket nem lehet emelni, nektárt, ambróziát, táncoló leányokat nem lehet venni. Minden törekvésök oda irányul, hogy a kínálatból és a keresletből mentől nagyobb províziót biztosítsanak a maguk számára. Sokszor nem azoknak nyújtanak hitelt, akik a közre nézve a leghasznosabb munkát végzik, hanem azoknak, akik a legnagyobb kamatot és hasznot biztosítják, sőt nem riadnak vissza attól sem, hogy csalókkal ós parazitákkal, élelmiszeruzsorásokkal és lánckereskedőkkel kössenek üzletet, csakhogy busás jövedelmet biztosítsanak maguknak. Hogy mily szédületes porfittal dolgoznak, azt mi voltaképen nem is tudjuk, mert mérlegjeik rendszerint hamisak. Annyi bizonyos, hogy a bankoknak, a kapitalizmusnak uralmi szervezettsége Magyarországon a háború alatt oda fajult, hogy hét budapesti nagybank 82 fiókjával és 65 affiliait pénzintézettel összesen 828 millió alaptőkét és tartalékot képvisel. Betétekben ez a hét nagy intézet az affiliáitakkal együtt két milliárd koronát reprezentál, vagyis a valóságban ez a hét intézet 2828 milliónyi tőkét képvisel, ami viszont azt jelenti, hogy Magyarországon hét bankigazgató három milliárdnyi tőke felett rendelkezik. A bankok ma oly roppant hatalmat képviselnek, olyan óriási tőkék felett rendelkeznek, olyan szédületes mértékben befolyásolják közgazdasági életünket, hogy a köz érdekében a bankreform elkerülhetetlennek látszik. Hogy miben álljon ez a bankreform, ettől az igen tisztelt pénzügy minister urnák fájjon a feje, bár attól tartok, hogy nem igen fáj. Drozdy Gyözö : Községi pénzintézetek ! Griger Miklós: Nagyon helyesen jegyzi meg a t. képviselő ur, hogy a szakemberek a bankok államosítását, illetőleg községesitését ajánlják, aminek többek között egyik üdvös eredménye volna az is, hogy az úgyszólván munka nélkül szerzett milliók és milliárdok az állampénztárba, illetve a községi pénztárakba folynának. Igaz, hogy egy ilyen reform a magánvállalkozást nem segítené elő és a banknyereményeket csökkentené, de ej végre nem a banknyeremény a fődolog, hanem a szociális igazságosság, ami mindenesetre nagyobb mértékben van meg az állami, illetve községi tisztviselőben, mint a magánvállalkozókban. Ereky Károly: Ez ellenzéki beszéd S Grieger Miklós: Arra majd rátérek. Egyik fontos ok, amely a bankreformra kell hogy minket vezessen az, hogy a bankokrácia állandó veszélyt jelent a politikai szabadságra nézve. Heine »Die Bäder von Lucca« című útirajzában egy tyukszemsebészt szerepeltet, valami Hirsch Jácintot, aki a londoni báró Rotschild Náthán tyukszemén is gyakorolta művészetét. Ez a Hirsch Jácint benyomásait a következő módon festi le. Csak néhány sor (olvassa): »Ama megtiszteltetésben részesültem, hogy báró Rotschild tyúkszeméhez nyűihattam. A báró zöld pamlagon ült, mint valami trónuson s körülötte álltak a futárok, akiket különféle királyokhoz küldött. Mialatt ő a futároknak osztogatta parancsait, efféle gondolatokkal foglalkoztam •: íme, most kezedben van annak a férfiúnak a lába, aki az egész világot tartja a kezében. Ezért e pillanatban te is fontos ember vagy, mert ha egy kicsit mélyebben vágsz a tyúkszemébe lent, dühös lesz a nagyúr és még jobban vágja meg a királyokat fent«. (Élénk derültség.) A költői képzeletnek ez a szüleménye véres igazságot tartalmaz. A bankokrácia a politikát igen sok esetben egyszerűen cselédjéül szerződteti. Nincs kormányválság, amelybe a bankokrácia ne avatkoznék és sokszor döntően. Egész parlamentek állnak szolgálatába. »Ohidice parlamentő, dice questamento«, — tarja az olasz közmondás — aki parlamentet mond, üzletre gondol. Ezt "más nemzetbeliek is mondhatják és különösen ások és ott, ahol a kormányzópártok pártkasszáját egyes bankérdekeltségek töltik meg. 15*