Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

114 r  Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. évi április hó 21-én, szerdán. gáltatta, a középosztályt, tönkretette és a tár­sadalmat két ellenséges osztályra osztotta: néhány dúsgazdagra és millió nincstelenre. Patacsy Dénes: Sópanamákkal a törvény­hozást meghamisította. Grieger Miklós : Kétségtelen, hogy a libera­lizmus és a szociáldemokrácia, dacára a látszó­lagos ellentétnek, atyafiak, hogy a liberalizmus egyengette útját a szociáldemokráciának. Fontos­nak tartom ennek megállapítását nemcsak azért, hogy ezt enyhítő körülmény gyanánt a mun­kásság javára betudjam, hanem azért is, hogy a Nemzetgyűlést figyelmeztessem ós kérjem: égessen el maga mögött minden hidat, amely az elmúlt évtizedek politikai és gazdasági libera­lizmusának útjára visszavezet. A munkássághoz is intézek innen, erről a helyről néhány szót, ahhoz a munkássághoz, amely nem a keresztény nevet viselők táborához tartozik. Emiitettem már : én is vérbeli szocialistá­nak vallom magam. Más világot akarok én is; én is a becsületes munka uralmát óhajtom és a herék uralmának letöréséért küzdök. Én is kívá­nom a munkásság felszabadítását a kizsákmá­nyoló tőkerendszernek tűrhetetlen járma alól és én is egy szebb, jobb és igazságosabb világról álmodom, amelyből az ingyenélést száműzik és a munkát emelik trónra az őt megillető tiszte­lettel. (Helyeslés.) Épen azért, mint jóbarát, kérem a munkásságot, lásson tisztán, és tisztán fog látni, ha levonja a közelmúlt tanulságait. A szociáldemokrácia Magyarországon zsidó irányítás alatt áll. A stockholmi nemzetközi kongresszuson is — ha jól emlékszem — három zsidó képviselte a magyar szocializmust, a ma­gyar munkásságot. Kun Béla és a köréje csopor­tosult népbiztosok csekély kivétellel a szétszór­tan is diadalmas fajhoz tartoztak. Az egész magyar kommunista mozgalom csakúgy hemzsegett a zsidó vezetőktől, annyira, hogy az u. n. szovjet-kongresszuson Fehér vár­megye direktóriumának elnöke — akit különben Horváth Jancsi bárónak neveztünk főúri allűrjei miatt — igy panaszkodott : »Legalább Székes­fehérvárra, a bedolgozott Prohászka-fészekbe nem lett volna szabad csupa apró bóchereket küldeni, hiszen itt legalább 60 politikai megbízottat lát­tam, akiknek arcán még a pajesz maradványai mutatkoznak.« Az első lépés, melyet a munkásságnak meg kell tennie, az, hogy szakítson azokkal a veze­tőkkel, akik faji, érzelmi és világnézleti szem­pontból messzebb állnak tőle, mint Makó Jeru­zsálemtől, akik a nemzetet és vele együtt a munkásosztályt is a sir szélére juttatták. Patacsy Dénes: Ezért kiszerkeszt a zsidó sajtó ! Grieger Miklós : Azután lássa be a munkás­osztály azt is, hogy tévúton haladt, amikor el­fogadta a zsidó Marx Károlynak azt a tanítá­sát, hogy csak a termelő eszközöknek közössé tételével, a szocialista termelő rendszerrel, a proletárdiktatúrával valósithatja meg a földi paradicsomot. Itt van a kezemben Haller István ministernek egy kis röpirata, — nem olvasom fel, ne ijedjen meg a t. Nemzetgyűlés, kicsit soká tar­tana — melyben ő a válogatott szegénylegények önvallomásai alapján irja le azt a csődöt, amelybe a szocialista-kommunista társadalom termelő rendszere jutott. Arra is kérem a munkásságot, ne fejelje meg nemzetgazdasági elméleteit és tételeit val­lástalansággal és főleg kereszténygyülölettel. Mert tagadhatatlan, hogy a szociáldemokrácia bizonyos hitet kiméi, más hiteket ellenben ke­ményen üldöz. (Ugy van ! a baloldalon.) Eszembe jut egy eset, a dohánygyári munkásnők lapjá­ban olvastam annak idején. A szociáldemokraták tüntetőkörmenetet tartottak Budapesten és a menetben résztvevő egy fiatal leány, aki még nem volt elég öntudatos, a sok fényes zsidó­üzletnek láttára felkiáltotta: Le a zsidókkal Mi történt erre? Az egyik rendező a szo­rongatott felekezet védelmére sietett és rászólt a leányra : »Kisleány, maga még nagyon zöld, maga még nem elég öntudatos, azért nem dor­gálom meg nagyon szigorúan, de vegye tudo­másul, hogy mi nem felekezetieskedünk«. (De­rültség.) Ebben az esetben tehát kikapcsolták a felekezetet, de nem kapcsolták ki más esetek­ben, mikor pl. az egyik gyár szociáldemokrata küldöttsége felkereste a gyár igazgatóságát és sztrájkkal fenyegetőzött, ha nem bocsátják el a katholikus munkásnőket, akiknek egyetlen meg­bocsáthatatlan bűnük az volt, hogy tagjai vol­tak a Jézus-Szive Társaságnak. (Ugy van! jobb felöl.) Ebben az esetben már nem kapcsol­ták ki a felekezetet. Hát, kedves munkástestvéreim — nektek szólok, akik nem vagytok itt, — ilyen keresz­tény-gyűlölettel nem lehet a keresztény társa­dalomban rokonszenvet kelteni. (Igás! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Legyen szocialista a munkás, harcoljon minden ellen, ami igazságtalanság, ami elnyo­más és nyomor van a munkáskórdósben, vesse magát elszántan a küzdelembe a munkásélet nívójának emeléseért, a jobb életért, a lakályo­sabb otthonért, de szervezkedésében és a töme­gek irányításában ne legyen erőszakos, ne legyen erkölcstelen és keresztény-üldöző (Elénk helyes­lés a jobb- és baloldalon.) és ne tagadja meg hazáját. (Altalános, élénk helyeslés.) Helyezked­jék keresztény és nemzeti alapra, legyen keresz­tény magyar szocialista, (Helyeslés jobbfelöl.) ami nem azt jelenti, hogy ujjain az olvasót pörgesse és hogy a papok szolgalelkü uszály­hordozójává szegődjék, (Helyeslés a jobb- és bal­oldalon.) hanem csak azt, hogy a tízparancsolat alapjára helyezkedjék és bár az egész emberi­séget szereti : elsősorban ós mindenekelőtt magyar testvéreit ölelje keblére. (MénTc helyeslés, éljen­zés és taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents