Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

10e A Nemzetgyűlés SO. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. majd mutatni és Vass József t. képviselőtársam is meg fog róla győződni, hogy ez miért szükséges. A kisgazda- és földmivespárt az életnek szánja az iskolát. Ma a tanyai gyerek megtanulja pl. az elemi iskolában azt, hogy hogyan kell elszaladni a krokodilus elől, hogyan szoktak vadászni az oroszlánokra ; de mivel a tanyán sem krokodilussal, sem oroszlánnal nem találkozik, ezt az ismeretét nem alkalmazhatja. (Derültség.) De nem tanulja meg azt, hogy hogyan kell irtani a kártékony rovarokat, hogy a szőlőt miféle kártékony rovarok pusztitják, hogy mi voltaképen a talaj javitó eszköz, mi az a műtrág}^. Lingauer Albin : Mi az a drótféreg ! Elnök: Az idő amúgy is nagyon előrehaladt, ne méltóztassék a szónokot zavarni. A tanácskozást ugy is félbe kell szakitanunk, mert még egy sürgős interpelláció is van. Schandl Károly: A falusi és tanyai iskolák mellett módot kellene nyújtani a tanítóknak arra, hogy ott egy kis mintakertészetet rendezzenek be, hogy foglalkozzanak a mezőgazdasági kisebb ágakkal, így minden iskolában kellene faiskolának lennie. Méltóztassanak megkérdezni a Földmivelésügyi Ministerium illetékes közegeit és azt fogják hallani tőlük, hogy valóságos kétségbeejtő helyzetben vagyunk ma az országban a gyümölcsfaoltványokkal, a csemetékkel, mert nem lehet szerezni sehonnan. Ugyancsak méhészetet is rendezhetnének be. A falu számára — s ezt ajánlom a t. képviselő ur figyelmébe — egészen más elemi oktatás szükséges, mint a város részére és ezt csak ugy lehet keresztülvinni, hogyha a falusi és városi tanitóság egészen más tanitókiképzést fog nyerni. (Helyeslés jobb felől.) Már az elemi iskolákba be kell vinni a szövetkezeti gondolatot, hogy már ott megszeresse azt az a kis gyermek, s általában a praktikus és ke resztény gazdasági politikának olyan elveit, amelyeket künn az életben fog alkalmazni. Azonban sajnosán kell megállapítanunk, hogy egyes falusi helyeken, de különösen a tanyai iskolákban meglehetősen elhanyagolt állapotok vannak. A tanyai nép szívesen járatja a gyermekét iskolába kilométerekre is ; de ha a kilométerekre fekvő iskolába elküldi a gyermekét, ott sem talál tanitót. Ismerek több helyet, ahol kéttanitós tanyai iskolában nincsen tanitó, a tiz kilométerre fekvő másik iskolákba pedig 300 gyerek jár egy tanitó vezetése alatt. Viszont azt lehet tapasztalni, hogy a közeli városokban valóságos csapatösszevonás van a tanitóseregból. Lehetséges talán, hogy ez a választásokra való tekintettel történt ; de hiszen most már a választásoknak vége van, és igy már decentralizálni lehet. (Mozgás a baloldalon.) Budavár

y László : Ez nem helyes ! Schandl Károly : Sajnálom, de ez az igazság. Sok ostromot áll ki a pénzügyminister ur a tisztviselők fizetésének emelése érdekében. Budaváry László : Majd önök a Tiszántúl koncentrálni fogják őket a faluban biztosan. Schandl Károly ; Decentralizálni, ez az eVünk mindenütt. A kormány többi tiszteH tagjait is arra kérném, hogy osztozzanak a pénzügyminister ur ezen gondjában, de ne akarjanak mindent épen a pénzben, mert ebből nagyon kevés van. Vass József : Sőt nagyon sok van ! Schandl Károly : Meglehetősen illetékes forrásból tudomásom van arról, hogy Lengyelország valósággal sürget tőlünk katonatiszteket, tanítókat, orvosokat, mérnököket, szóval lateiner elemet, minél többet. A felvidéki menekült tisztviselők még mindig jönnek és fognak még inkább jönni seregestül akkor, ha a béke alá lesz irva és akkor azt fogjuk látni, hogy nem fogjuk tudni őket elhelyezni. Viszont képtelenség lenne őket arra kényszeríteni, vagy biztatni, hogy menjenek vissza a cseh járom alá. Itt van a kinálkozó alkalom : a lengyelek szívesen fogadják őket, csak egy kis lengyel kurzus, lengyel tanfolyam volna szükséges részükre. A felvidéki lakosok könnyen sajátítják el a lengyel nyelvet, Lengyelországban pedig bőséges stallumban lesz részük addig is, mig az ország újra épségben lesz. Ha pedig talán ott fognak maradni, akkor meg ápolják azt a lengyel magyar barátságot, amelyre nekünk a jövő külpolitikája szempontjából igazán égető szükségünk van. Én tehát azt szeretném, ha a kultuszminister ur gondolna arra, hogy valamilyen lengyel nyelvkurzust tartanának a menekült tisztviselők részére. Elnök : A tárgyalásra szánt idő már eltelt, kérném a t. képviselő urat, méltóztassék röviden befejezni beszédét! Schandl Károly : A keresztény kurzus meglehetős válságba j utott az egyetemi kérdésnél. Ugy látszik, hogy az egyetemi ifjúság körében az a nézet van elterjedve, hogy a kultuszminister nem akar, vagy nincs bátorsága erélyesen közbelépni és határozni a zsidókérdésben. A helyzet végre is az, hogy keresztény diákjaink jórésze nem tanul, a nem keresztény diákság pedig kimegy a külföldre, ott szerzi be sokkal kitűnőbb kvalifikációját. Rövid idővel azután visszajön, nosztrifikáltatja az okleveleit és mi nem értünk el semmit, A legtöbb baj van azonkívül, t. Nemzetgyűlés, a mi kultúrpolitikánknál a tekintetben, hogy olyan reformokra vonatkozólag, amelyekre igazán égető szüksége van ennek a keresztény kurzusnak, értem a katolikus autonómiát, (Taps és helyeslés halj elől.) s az alsó papság helyzetének javítását, nem hallottunk még kimerítő nyilatkozatokat, amelyekkel konkrét és produktiv előkészületekről számolnának be. Pedig az autonómiát meg kell nekünk csinálnunk. (Helyeslés balfelől.) 'És pedig nem a látszólagos autonómiát, hanem a hushól és vérből valót (Élénk helyeslés balfelől.), hogy a katholikus polgárság is érdeklődjék a lelki élet, az egyházi élet iránt. (Ugy van !) Ebbe nemcsak vallásos alapokat kell bevonni, hanem az egész egyházi vagyonkomplexumot. T. Nemzetgyűlés ! Mi keresztény kurzust hirdetünk és keresztény erkölcsöket és akkor nem helyezünk súlyt arra, hogy az a lelkészi kar, amely