Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920 alatt, ugy hogy a tiszántúli földmivesnép joggal kéri, hogy ezt levezessék s a töltéseket kijavítsák. Mezőgazdaságunk termelésének fejlesztésével kapcsolatban, röviden kitérek közélelmezési politikánkra. Termelésünk létkérdése, hogy a lehető leggyorsabban áttérjünk a szabad forgalom alapjára. A földmivesnép egyoldalú ráncbaszedése a maximálásokkal és a rekvirálásokkal a háborús gazdasági politikának legszerencsétlenebb tévedése volt és meg vagyok róla győződve, hogy ha Magyarország lett volna az ipari termelőállam és Ausztria a mezőgazdasági, ezt a gazdasági politikát nem hajtották volna végre olyan kérlelhetetlen szigorral. De Magyarország szállította a katonát, a terményt, az élelmet, a fogatokat és Ausztria bankárai és gyárosai gazdagodtak a háborúból. A földmivelő Magyarország ezen elhanyagoltságából és háborús politikánk gyengeségéből következett az, hogy Ausztria meglehetősen lefölözte a háborút s mi ittmaradtunk rengeteg rokkantjainkkal, hadiárváinkkal és hadiözvegyeinkkel. Elsősorban a közélelmezésügyi minister urnák, de a kisgazdaügyi minister urnák is hálával tartozik a városok közönsége, mert azt, hogy a városok élelmiszerrel annyira amennyire el vannak látva és hogy uj katasztrófa be nem következett, amit pedig februárban szinte biztosra vettünk, elsősorban az ő tevékenységüknek köszönheti. Jórészt nekik köszönhető, hogy hatottak a földmives falusi népre, hogy a városokból kiindult forradalmak dacára béküljön ki a városi osztállyal. Meggyőzték róla, hogy itt is vannak jóravaló, keresztény magyarok és már csak ezeknek az érdekében is béküljön ki a falu a várossal. De az állam nem lehet örökké dajkája a városi lakoságnak s a gazdaközönség' nem lehet örökké fejőstehene boldog-boldogtalannak, aki nem termel. Ezért a jövő termésre nézve belemegyünk abba a megoldásba, hogy az állam a cséplésnél méltányos áron megvegye a közalkalmazottak, a keresetképtelen hadirokkantak, árvák és özvegyek részére a szükséges gabonaélelmet, de a többit szabad forgalomra kell bocsátani, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A mostani gabonagyűjtés is sikeresebb lenne, ha a gabonagyüjtést nem kellene nem keresztény közegekkel végrehajtatni a legtöbb helyen. (Ugy van!) Nagyon sok helyről hallom a panaszt, hogy szivesebben átadnák a gabonát, ha keresztény közegek szednék azt össze. Ez azonban nem akar szemrehányás lenni a mai kormányzatnak... Vass József : Csak legyen az egész bátran. Schandl Károly: . . f ez még a múlt kormányrendszereknek a hibája, mert azok építettek fel oly gabonaösszegyüjtő szervezetet, amelynek javarésze nem keresztény volt. Nagy János (egri) : Az arány olyan, hogy 36 közül 33 zsidó! Schandl Károly: Egyik napról a másikra ezt megváltoztatni olyan időkben, amikor ka'. évi április hó 20-án, kedden. 103 tasztrófa előtt állottunk és amikor esetleg egykét heti tevékenységnek a hiánya katasztrófába vihet bennünket, mégsem lehetett. Azonban magam is közbenjártam és küldöttségekkel jártam a gabonagyüjtés országos kormánybiztosánál, hogy ezen a helyzeten, amennyire csak lehet, segítsen és örömmel állapítom meg, hogy a kormánybiztos ur is kifejezte azt a tervét, hogy a jövő termésből azt a csekély hányadot, amit az említett célra össze akar az állam vásárolni, már egészen uj szervezettel akarja összegyűjtetni. Egy dologra volnék bátor még felhívni a közélelmezésügyi minister ur figyelmét. Azt hiszem, nem volna szükségünk egyetlen métermázsa rendkívül drága külföldi gabonára sem, ha méltányolnánk a tiszántúli gazdaközönségnek azt az óhaját, — erre talán meg is van a méltányos indok, hiszen a Tiszántúl sokkal erősebben van kirabolva a felszereléseiből, mint az ország többi része, — hogy akképen rekompenzálnák, hogy a tiszántúli gabonát valamivel emeltebb áron gyűjtsék össze. (EllenmondásoJc balfelöl.) Ha ebbe bele nem megyünk, ugy valószínűleg sokkal többet kell majd külföldről behozni, mig az én javaslatom alapján sokkal olcsóbban jutna hozzá a városi lakosság a gabonához, liszthez, mintha a két-háromezer koronás külföldi gabonát hozzuk be. Szijj Bálint: A rekvirálás után szabaddá kell tenni a forgalmat, akkor majd előjön a gabona. Schandl Károly: Méltóztassék megengedni, hogy röviden áttérjek kultuszpolitikánkra. Sokat hallunk — nem itt a Nemzetgyűlésen, hanem inkább a sajtóban és kint •— arról, hogy a keresztény kurzus meddő, hogy ez a keresztény kormányzat meglehetősen mozdulatlan vizeken áll. A látszat legalább is az, hogy ha valahol mozdulatlanság van, ugy a mi kultuszpolitikánkban megvan ez a bizonyos mozdulatlanság. Mig a földmivelésügyi kormány lázasan készíti elő a földreformot, hogy a kisembereknek földet adjon, addig a másik részről nem látjuk azt, hogy, a mi a földreformtól elválaszthatatlan szükségesség : a gazdasági ismeretek terjesztésére nézve valami reform előkészíttetnék. Vass József: Az is készül! Schandl Károly : Lehetséges, hogy készül, de mi nem voltunk eddig tájékoztatva és legalább is nem készül olyan arányban, mint a földreform, s a nyilvánosság elé sem került. Vass József: Mi sem vagyunk tájékoztatva a földreformról ! Schandl Károly : De tudunk róla. A földreform és az elemi oktatás reformja elválaszthatatlan. Megjegyzem, hogy nekem az a felfogásom, hogy a gazdasági ismétlő és önálló gazdasáigiskolák ki kell hogy vétessenek a kultuszministerium ügyköréből és áttétessenek a mezőgazdasági ministerium ügykörébe, hogy ott legyen az egész mezőgazdasági szakoktatás összpontosítva. Rá fogok