Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-30
102 A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. Egyesület kezdeményezésére hatalmas nemzeti bankot óhajtott felállitani. Már a részvényjegyzések is készen voltak s akkor ettől a nemzetmentő banktól megtagadta az életet a budapesti bankok kartellje, amely azzal a kifogással, hogy félti prágai és bukaresti összeköttetéseit, megtagadta az összeköttetést ettől a kolozsvári nemzeti banktól. (Mozgás.) A birtokreform nem is azért lesz, hogy a bankok ebből jó üzletet csináljanak, hanem azért, hogy ennek az országnak kétszer-háromszor annyi kisgazdája legyen, mint amennyi ma van és a mai kisgazda-társadalom is megerősíttessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mezőgazdaságnak azonban még egy égető kérdése van, amelyről ennek a Nemzetgyűlésnek nem szabad megfeledkeznie. A földmunkásság a legtöbb helyütt csak belesodródott a kommunista mozgalmakba és mégis azt látjuk ma, különösen nagy bérleti uradalmakban, hogy ott a bosszúállás politikáját követik, s hogy a rendelet dacára sem adták meg nekik a részes földeket. Sok helyütt megtagadták egyesektől a részes föld kiadását azért, mert egyik vagy másik pártra szavazott. Akárhány földmives panaszkodik, akárhány községből hallunk panaszokat, ... Kerekes Mihály : Ezrivel ! Schandl Károly: . . . hogy az aratási szerződések késnek és hogy a bérlő uraság nem akarja velük megkötni a szerződést, sőt azzal fenyegeti őket, hogy más vidékről, idegenből fog hozni aratókat. Ezzel a törekvéssel szemben valamennyiünknek egységesen kell állást foglalnunk, (XJgy van!) Ugy van!) mert mihozzánk sokkai közelebb áll az a kérgestenyerü földmunkás, mint akár a Schwarzok, akár a Blumbergerek nagybérlete. (Általános helyeslés,) Darányi annakidején megkezdte a munkásházak építtetését. Ezt az akciót — a kistisztviselőket is belevonva — folytatnunk kell, mert ezzel megnyerjük a földmives munkásosztályt is a keresztény és nemzeti eszmének, amely léte és alapja Magyarországnak. Csak egy dolgot említek fel. Ahol egy éve Joesák »elvtárs« gyakorolta még a hatalmat élet és halál felett, — Csongrádon — a napokban megkerestek engem a földmunkások és tisztviselők közösen és csak annyit kértek, hogy a földreform keretében majd néhány négyszögöl telket egy kis kertnek és házteleknek. biztosítson nekik a kormány és a Nemzetgyűlés, ők majd aztán megszerzik hozzá a szükséges munkaerőt és felépitik rá a kis vályogházukat. Ennyit akarnak s a keresztény Magyarországnak mindenkor hűséges fiai lesznek. Azt hiszem, hogy nekünk segítenünk kell földmivesmunkás-testvéreinket, mert akkor ki lesz irtva a bolsevizmusnak utolsó csirája is alföldi földmivesmunkásból. (Ugy van! ügy van!) Engedtessék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy csak röviden térjek át a tanyai ügyek tárgyalására. Nagyobb megértést kell tanúsítania a Nemzetgyűlésnek s épen ennek a Nemzetgyűlésnek a tanyai földmivesnép ügyei iránt, mint a múlt kormányrendszerekben szokás volt. A tanyai magyarságot a liberális kormányok mindenkoron elhanyagolták. Mostoha sorsra kárhoztatták azért, mert többnyire ellenzéki jelöltre szavazott. Ez a tanyai lakosság ma — mint egy ember — áll a keresztény irányzat mögött. Ellenforradalmár volt, mint a dunántúli kisgazdák s hogy mégis nagyobb, erősebb, fegyveres harcokban nem tört ki a kommün ellen, ez szétszórtságában találja magyarázatát. A tanyán lakik a keresztény magyarságnak úgyszólván legértékesebb kincse és ezt a népet itólte a magyar politika évtizedek óta afrikai sorsra. Épen ezért nemcsak a mi pártunknak, hanem az egész Nemzetgyűlésnek becsületbeli kötelessége, hogy a tanyai kérdésekkel foglalkozzék és a tanyai magyarság kívánságait teljesítse. (Helyeslés.) A tanyai központok fejlesztéséről nem beszélek most, majd később kerül rá a sor, csak egy dologra mutatok rá, mint legégetőbb kérdésre, arra, hogy az Alföldön az országutak — nem is a többi közutakról beszélek, csak az országutakról — olyan elhanyagolt állapotban vannak, hogy valósággal életveszélyes azokon esős időszakokban közlekedni. Épen a napokban hallottam, hogy egy bokrospart-tanyai gazdának mind a két lova ottveszett, megszakadt az országúton, pedig csak két métermázsa terhet vitt a kocsi. Emberhalál sem ritkaság ezen veszélyes országutakon való közlekedés közben, erre is tudnék példákat felhozni. Ma jobban rá vagyunk utalva az Alföld terményeire, mint valaha. Ha azonban nem tesszük lehetővé az alföldi földmivesnépnek azt, hogy ugy a piacokkal, mint a községgel és várossal érintkezhessek, ha vadvizek és járhatatlan utak választják el ezt a jóravaló magyar népet hónapokon keresztül a külvilágtól, akkor igazán nem várhatjuk tőle, hogy többet termeljen. Mi export-állam lehetünk a mezőgazdaság s az állattenyésztés minden ágában, de ehhez szükséges, hogy a falusi és a tanyai úthálózatot kiépítsék s az alföldi tanya világot majdan, amikor ez lehetséges lesz, a kisvasutak rendszere hálózza be. Ezzel azonban nem szabad sokáig várnunk, hanem amint lehetséges, hozzá kell fognunk. Én ugy látom a hangulatot, hogy az államtól ereszben nem is fognak nagy áldozatokat követelni az érdekelt tanyavilágban lakók, hanem csak irányítást és majd ők megszerzik hozzá a szükséges erőt. (Helyeslés.) Csak röviden emlékezem meg arról, hogy a Tiszántúlról panaszok hangzanak, hogy nemcsak ideát, hanem odaát is a vörös és oláh pótháboru a Tisza-töltéseket erősen megrongálta, ezenkívül a vörös árvíz miatt körülbelül 25.000 hold kitűnő buzatermőföld van állandóan viz