Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. 95 jük az egész nemzetet honvéddé, tegyük a honvédelemre-képzóst nemzeti közoktatásügyi rendszerünk lényeges kiegészitő részévé, a falusi iskolától egészen az egyetemig«. Én, t. Nemzetgyűlés, őszinte hirdetője vagyok ennek az eszmének s hive vagyok a céllövősportnak, hiszen két évtizeden keresztül következetesen fáradoztam azon, hogy a polgári és a katonai társadalmat ezen a téren összehozzam, ami a Király-díj létesitésével ós Magyarország hadicéllövő-bajnokságának megalapításával — többé-kevésbé — sikerült is. A mai demokratikus viszonyok között azonban talán kissé különösen hangzik, hogy évek hosszú során át kellett küzdeni, pl. az akkori közös hadügyi kormánnyal szemben, amellett az álláspont mellett, hogy a mérkőzésekben az ország minden fórfia, legyen az tiszt vagy közlegényi sorban, egyformán és együttesen vehessen részt, mert a demokratikus értelemben űzött sport áldásához mindenkinek egyforma joga van és a demokratikus felfogás a sportban születésbeli előjogokat, társadalmi megkülönböztetést nem ismer, csak azt kívánja meg, hogy az illető a becsület és a nemzeti eszme ellen sohasem vétett légyen. Mint a fehér holló, olyan ritkaság volt az én igen t. Molnár Dezső barátom, akkor alezredes, a világháborúban nagy sikereket aratott altábornagy, aki már akkor megértette ennek fontosságát s a legénységnek épugy alkalmat adott mint a tiszteknek, a szabadtéri sportokban, valamint a hadi céllövésben való részvételre. A testnevelés nagy fontossága és a vele kapcsolatos rokon célok rendkívüli jelentősége feltétlenül megköveteli, t. Nemzetgyűlés, hogy a jövőben nálunk is a kor színvonalán álló, tudományosan képzett, széles látókörű tanerők végezzék az ifjúság nevelését, akik a pedagógiával szorosan rokon tárgyakban is megfelelő kiképzésben részesüljenek. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát — mint már emiitettem — a Testnevelési Főiskola sürgős létesítését és addig is, épugy mint ahogy a svédek tervezték, megfelelő állami továbbképző tanfolyamok azonnali felállítását ! Amerikában, New-York államban találtak e célra ideálisan alkalmas helyet, nálunk, Magyarországon, a gyönyörű fekvésű Tatatóváros felelne meg talán ennek a célnak. Igen helyesnek találnám, ha a gyermekek testinevelésénól elkerülhetetlenül szükséges pedagógiai ismeretek elsajátítása céljából, a hadügyi kormány tiszteket is bocsátana a kultuszkormány rendelkezésére, akik e továbbképző tanfolyamokat és, mihelyest megnyílik, a Testnevelési Főiskolát elvégeznék, mert a gyermeknevelés kérdése igen sokoldalú szakképzettséget igényel és a szükséges szakismeretek megszerzése nélkül az azzal foglalkozók félmunkát végeznének, sőt talán többet ártanának, mint használnának az ügynek. E tekintetben Svédországban történt a leghelyesebb kezdeményezés és bár 1912 óta minden kultúrállam foglalkozik a testnevelésügy reformjának a kérdésével, mégis a svédeket illeti az elismerés, akik a testnevelést az értelmi neveléssé,! leghamarább hozták szoros kapcsolatba, akik Állami Grimnasztikai Főiskola létesítésének a tervezetét legelőször készítették el. Es ne méltóztassék elfelejteni, t. Nemzetgyűlés, hogy a játékterek, a szabad levegő, a napsugár, mint a nemzet valóságos erőforrásai, aránylag sokkal kevesebbe kerülnek, mint bármely más egészségügyi intézmény és mint az egészséges életfelfogásnak intézményeit, népjóléti nézőpontból még a kórházaknál is előbbre kell helyeznünk, mert minden vitán felül áll, hogy a nemzetünket rettenetesen sújtó tüdővész és egyéb betegségek ellenében a helyesen alkalmazott testnevelést a leghathatósabb védelmi eszköznek kell tekinteni. És itt méltóztassék megengedni, hogy az ország jelenlegi népegészségügyi kérdéseivel is foglalkozzam (Halljuk! Halljuk!) s egyes statisztikai adatokkal, nagyon is fájdalmas érvekkel szolgáljak az előbb hangoztatott eszmék megvalósításának szükségessége mellett. Poroszországban az 1886—1910-ig terjedő negyedszázad alatt 50% javulás mutatkozik a helyes testnevelés és a népjátékok fejlesztése folytán a tüdővész-statisztikában. Ezzel szemb@n nálunk az 1896—1910-ig terjedő 15 év alatt csak 2"92°/o a javulás. Az 1900—1910. évig tartó állapotot tekintve, mig a porosz viszonyok 27'63°/o-kal javultak, addig nálunk e nemrég lefolyt időszak alatt mindössze 3'03°/o volt az eredmény. A tuberkulózisban különben hozzávetőlegesen 4—500 ezer ember szenved hazánkban és évente átlag 70.000 ember pusztul el. Nékám professzor adatai szerint nemi betegségekben a tuberkulózis arányszámának tízszerese : 4—5 millió ember laborál és csak 1913-ban mint uj beteg 434.732 egyén jelentkezett gyógykezeltetésre. Végtelenül szomorú képet mutat a népesedési statisztika is. 1914-ben az élve születettek összes száma Magyarországon 648.865 volt, tehát ezer lélekre 34'5 születés esett, mely utóbbi szám is már erősen csökkenő irányzatot mutat az előző évekhez képest. Avarffy Elek : A csecsemők egynegyed része ma is meghal. Karafiáth Jenő: 1916-ban 314.016 volt a születések száma, tehát ezer lélekre már 16*8 születés esett, 1917-ben 297.024 gyermek született, tehát ezer lélekre 16'1 születés esett és végül 1918-ban előzetes és nem teljes adatok szerint 253.626-ra apadt a születések száma, tehát ezer lélekre most már csak 13"8 születés esett. Ezzel szemben, mig 1914-ben 208.941-gyel kevesebb halálozási eset fordult elő, mint születés, 1915-től kezdve a helyzet már teljesen megváltozott. Minden vészkiáltásnál fájdalmasabbak, hatásosabbak azok az adatok, amelyek a nemzetvédelmi eszközök feltétlen szükségessé-