Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-8
A Nemzetgyűlés 8. ülése 1920. ê En kapok onnan leveleket és érintkezésben vagyok velük. Igazán szivettépő az, amit irnak, amikor arra hivatkoznak, hogy mind német, mind osztrák és bolgár fogolytársaik már mind szabadulnak, csak épen a magyarok maradnak fogva. (Felkiáltások jobb felöl : Sajnos !) Mindezekből kifolyólag bátorkodom a külügymmister úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) : Kérdem a külügyminister urat : 1. mekkora hozzávetőleg azon magyar honos hadifoglyok száma, akik jelenleg még Orosz-, Olasz- és Franciaországban fogva tartatnak ? 2. Mely intézkedések tétettek azok kiadatása és hazaszállítása iránt ? 3, Mikorra, van kilátás arra, hogy oroszországi, olaszországi és franciaországi hadifoglyaink hazájukba visszatérhessenek ? (Általános élénk éljenzés és taps.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. A külügyminister ur kivan szólni. Gr. Somssich József külügyminister; Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az imént beadott interpellációra legyen szabad mindenekelőtt megjegyeznem, hogy a hadifogoly-ügy a hadügyministeriumnak kompetenciájába tartozik és csak annyiban tartozik a külügyministerium kompetenciájába, amennyiben azt a külfölddel való érintkezés által előmozdítjuk. Mindazonáltal, minthogy az én rendelkezésemre is állnak a kivánt adatok, bátor vagyok a hadügyminister úrral egyetértőleg a választ megadni. Igen t. Nemzetgyűlés ! A volt osztrák-magyar monarchia összes hadifoglyainak száma a háború befejezése után körülbelül 1,245.000-t tett ki, akik közül hozzávetőleg 704.000 esett a magyar szent korona területére, a meg nem szállott mai Magyarországra pedig körülbelül 400.000. Gaal Gaszton : Szép kvóta ! Meskó Zoltán : Ez volt a kvóta ? Azokat is vád alá kell helyezni, akik ezt intézték. (Helyeslés jóbbjelől.) Gr. Somssich József külügyminister: Ezeknek legnagyobb része a volt orosz birodalomban és Olaszországban volt internálva. Kisebb számban voltak hadifoglyaink Franciaországban, Angliában, az angol gyarmatokon, Kinában, Perzsiában, Japánban, Szerbiában, Görögországban, sőt Montenegróban is. A fegyverszünet megkötése után, mint méltóztatnak tudni, az entente kikövetelte tőlünk az ő hadifoglyait, ellenben megakadályozta és nem engedte meg, hogy mi a mi hadifoglyainkát hazahozathassuk. A magyar kormánynak ismételt kérései, amelyeket foglyaink hazaengedése, missziók kiküldése által való segélyezése érdekében közvetlenül és közvetve az ententehoz intézett, egészen eddig, fájdalom, süket fülekre találtak. A bolsevizmus bukása után a helyzet egy kicsit javult. A hadügyminister úrral egyétértve külön megbízottakat küldtünk akkor Bécsbe, akik az ottani enNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ, 1920—1921. - I. hi február hó 28-án, szombaton. 89 tente-missziókkal és a monarchiából alakult nemzeti államok képviselőivel állandó tárgyalásokat folytattak. Az olasz kormány volt az első, amely eme kérésünkre reagált (Éljenzés.) és ma, mondhatom, Olaszországban már egy magyar hadifogoly sincs többé. (Éljenzés és taps.) Ezen példát követte Anglia, majd Görögország, ott sincs többé hadifoglyunk. A szerb kormány is kijelentette, hogy a Szerbiában időző hadifoglyainkat, akik már nagyon kevesen vannak, legközelebb haza fogja bocsátani. A .román kormány az Erdélybe internált magyar hadifoglyokat máris hazabocsátotta és kilátás van arra, hogy a román királyság területén internált hadifoglyokat legközelebb szintén haza fogják bocsátani. (Egy hang a jobboldalon : Ha életben maradnak addig !) Számszerint a hazatért hadifoglyokat körülbelül 115.000-re lehet becsülni. Ehhez hozzá lehet még venni az Oroszországból hazaszökött hadifoglyokat, akiknek száma körülbeiü 100.000-re tehető." Jelenleg van még hadifoglyunk Franciaországban, Szerbiában, Romániában, Szovjet-Oroszországban, Turkesztánban, Szibériában, Kinában, Japánban és Perzsiában. Franciaországban van 5800 hadifoglyunk, Szerbiában 340, Romániában 19.000, Szovjet-Oroszországban körülbelül 40.000, Szibériában, — és ez fájdalmas szám, — még mindig 118.000, (Mozgás. Felkiáltások : Hol a többi ? ! A föld alatt !) Kinában 572, Japánban 27, Perzsiában körülbelül 600. Áttérek az interpelláció második pontjára. Ami azokat az intézkedéseket és lépéseket illeti, amelyeket a magyar kormány szerencsétlen hadifoglyaink sorsának enyhítésére és kiszabadításuk érdekében tett, legyen szabad mindenekelőtt rámutatnom arra, hogy Neuillybe kiküldött békedelegációnknak és a delegáció elnökének, gróf Apponyi Albertnek (Általános élénk éljenzés.) legelső gondja volt, hogy mindjárt az első napon, amint Neuillybe megérkeztek, hosszú memorandumot terjesztett elő a legfelsőbb tanácsnak, amelyben hadifoglyainknak sürgős hazabocsátását kérelmezte. Azóta a békedelegáció még három jegyzéket intézett a nagykövetek tanácsához, amelyek, fájdalom, egészen eddig válasz nélkül maradtak. (Elénk mozgás. Felkiáltások : Szomorú !) Mindenesetre konstatálnom kell azt, hogy a mi békedelegációnk, amit ebben az ügyben megtenni lehetett, azt megtette. Amint már mondtam, a Franciaországban lévő hadifoglyaink érdekében közvetlenül és közvetve ismételten fordultunk a francia kormányhoz, — eredmény nélkül. A Szerbiában lévők hazaszállitása iránt hivatalos értesülésünk szerint a szerb kormány már megtette a szükséges intézkedéseket, ugy hogy ezeket nemsokára hazavárhatjuk. A Romániában lévők hazabocsátása iránt az entente szövetségközi missziója s a nemzetközi Vöröskereszt utján fordultunk a román kormányhoz. Szibériában és Turkesztánban lévő hadifoglyaink sorsa azonban a legszomorúbb. Ezek ki« 12 r.
