Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-8

évi február hó 28-án, szombaton. 90 A Nemzetgyűlés 8. ülése 1920. szabadítása érdekében ismételten fordultunk a párisi békekonferenciához, a francia kormányhoz, Wilsonhoz, a spanyol királyhoz, Clemenceauhoz, azonkivül hol diplomáciai, hol katonai missziók utján kértük az amerikai, francia, olasz és japán kormányokat ezen hadifoglyaink segélyezésére. hazaengedésére, és kértük, engedjék meg, hogy missziókat küldhessünk ki hozzájuk. A nemzetközi Vöröskereszt kérésünkre hálánkat kiérdemlő készséggel küldött Szibériába egy missziót foglyaink segélyezése és hazaszállításuk előmozdítása végett. Megkértük a Vöröskeresztet, hogy folytasson tárgyalásokat a japánokkal, illetőleg a cseh légionáriusokkal, akik Szibériában vannak, hajótér beszerzése iránt. Kilátás van arra, hogy a már régen tervezett magyar misszió legközelebb elindulhat Vladivosztokba. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a hajótér beszerzésére irányult akció főleg azon akadt meg, hogy a pénzügyminister ur nem tudta a szükséges valutát beszerezni, amely ennek keresztülvitelére okvetlenül szükséges. Ez nagyon érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy egy hadifogoly hazaszállítása milyen nagy összegbe kerül. Egy hadifogolynak Szibériából való hazaszállításának költsége 250—300 dollárra rug. Ez 75.000 koronának felel meg. Méltóztassék ezt csak százezerrel megszorozni és ebből hét és fél milliárd fog kijönni, (Mozgás és zaj.) ugy hogy nagyon érthető, hogy a pénzügyminister ur ezt a föld alól előteremteni nem tudja. Tekintettel a megváltozott politikai helyzetre, mi érintkezésbe léptünk bizonyos hatalmakkal arra vonatkozólag is, hogy Szibériában élő hadifoglyainknak szárazföldön való hazaszállítása lehetővé tétessék. Erre vonatkozólag még határozott kilátásaink nincsenek, de ha ez az akció sikerül, a hadifoglyok hazaszállítása sokkal, nagyon sokkal kevesebbe kerülne. Áttérek már most az interpelláció harmadik pontjára. Gróf Széchenyi Viktor azt kérdezte : mikor remélhetjük a hadifoglyok hazajövetelét. (Halljuk

I Halljuk!) Erre vonatkozólag sajnos, határozott választ adni nem tudok. De fel van költve az egész külföld érdeklődése, — nemcsak az európai hatalmaknál, de Amerikában is — szegény rabságban sínylődő hadifoglyaink iránt, és igy remélhető, hogy miután az egész világ szeme ezen szegény emberek sorsa felé fordul, immár a világ nem fogja tovább tűrni azt, hogy a háború ezen áldozatai sokáig rabságban sínylődjenek. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Éljenzés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi Viktor : Először is hálásan köszönöm a külügyminister urnák azon alapos, körültekintő és részletes válaszát, amelyet adni szíves volt. A felsorolt számbeli adatok tömege közül csak egy kapta meg megrázólag figyelmemet és ez a Magyarország által fizetett vérkvóta. (Igazi Ugy van! jóbbfelől) Ha jól értettem, a monarchiának 1,245.000 hadifoglya közül 704.000, tehát felénél jóval több magyar honos. (Mozgás jóbbfelől.) Barla Szabó József : Habsburg-politika ! Gr. Széchenyi Viktor : Azt hiszem, ugyanezen arányban találhatnék meg a vérkvótát is, ha előttünk feküdnék a hősi halált haltak, sebesültek és rokkantak ' statisztikája. (Igaz*! ügy van !) Ezt óhajtottam csak leszögezni. Megnyugvással veszem tudomásul az igen t. külügyminister ur válaszát, mert valami csekély reménységet látok benne, — ha nem is sokat — hogy az interpellációmból és az arra kapott válaszból az országban aggódó száz- és százezer család egyike-másika talán meríthet egy kis vigasztalást. Ezért örvendek annak, hogy ez interpellációt előadhattam, mert a kapott válasz után az a jó érzés kelhet mindannyiunk lelkében, hogy ha nem tudtunk is sokat használni, de talán némi csekély reménységet tudtunk csepegtetni egynéhány szivbe. Abban a reménjdben, hogy az igen tisztelt kormány a sok oldalról kapott visszautasítás dacára azt az elvet fogja követni, hogy »kopogtassatok és megnyittatik nektek« és ha hiába kopogtatott, ismét fog kopogtatni ; s abban a reményben, hogy szerencsétlen hadifoglyaink sorsa továbbra is gondoskodása tárgyát fogja képezni, s hogy a pénzügyminister ur is — meggyőződésem szerint — lelkén viseli, hogy a lehetőség szerint legalább részben előteremtse a szükséges fedezetet, — kijelentem, hogy az interpellációmra adott választ köszönettel tudomásul veszem. (Éljenzés.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: (Halljuk ! Halljuk !) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Legyen szabad egy pár megj egyzést hozzáfűznöm a külügyminister ur szavaihoz. (Halljuk ! Halljuk !) Elsősorban is nagyon üdvösnek tartom azt, amit gróf Széchenyi Viktor tisztelt képviselőtársam megemlített, hogy a magyar társadalom vegye komolyan mostani súlyos állapotainkat, melyeknek csak egyik oldala hadifoglyaink szomorú sorsa. Azt hiszem, nem árt, ha ebben a teremben is elhangzik minden jó hazafinak óhaja, hogy ilyenkor az emberek ne mulassanak, ne vigyék ki vidámságukat az utcára, mert ma nincs annak az ideje, hogy mulassunk, hamm, hogy gyászoljunk és csendben, nyugodtan egyesítsük az erőnket. (Ugy van ! Tetszés.) Ami szorosan a< interpellációt illeti, gróf Somssich külügyminister ur is emiitette, hogy eddig nagy pénzügyi akadályok voltak és kétségtelen, hogy a jövőben is súlyos nehézségek lesznek, mert hiszen azt a 7—8 milliárdot, amennyibe a hadifoglyok hazaszállítása kerülne, előteremteni az ez idő szerint kezünkön lévő néhány vármegyéből, szinte megoldhatatlan nagy feladat. Azért ez ügybexi mozgalmat próbáltam megindítani Amerikában. Amint méltóztatik tudni, az amerikai magyarok körében nagy pénzösszegek gyűltek össze, és nem kétlem, hogy az amerikai magyarok lesz