Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-7

BO À Nemzetgyűlés 7. ütése 1920. t)e nemcsak kivánjuk ezt neki, hanem közlegényi sorban mindent el fogunk követni, hogy mindazokat a szükséges szociális reformalkotásokat, mindazon nagy gazdasági és kulturális kérdéseket, amelyek nélkül felemelkedésünk- és megmentésünk lehetetlen, minél előbb valóra váltsuk. Patacsi Dénes: Es a tisztogatást ! Huszár Károly ministerelnök : Es senkit meg ne tévesszen ebben a teremben, de ezen termen kivül sem az, hogy a pártok csaknem felesen vannak elosztva. Én nem vagyok abban a véleményben, hogy határozatainkban az a kisebbség, melyre célozni méltóztatott, fogja a mérleget ide vagy oda billenteni, (Igaz ! Ügy van !) mert én egészen biztosan tudom, hogy a látszat szerint különböző pártok vannak, de az alapgondolatokban, (Általános élénk tetszés és taps.) a nemzeti, keresztény és szociális fejlődés gondolatában találkozni fogunk (Élénk taps.) és az a kisebbség, amelyről számosan talán azt hiszik a parlamenten kivül vagy a parlamentben, hogy itt a döntő szerepét fogja játszani velünk szemben (Mozgás. Felkiáltások : Páholyból nézi !), csak a kontroll, az ellenőrzés szerepét fogja játszani, amit nagyon kivánatos dolognak tartok, mert az Isten mentse meg az országot oly nemzetgyűléstől vagy parlamenttől, amely ellenőrzés nélkül működik. (Igaz ! Ugy van !) Nem is szabad a szavakat oly szigorú mérlegre tenni, mert bizonyos, hogy nemcsak az alsóbb néposztályokat, de mindenkit egyénenként a háborús pszichózis és a forradalom hisztériája kissé magával ragadott és idegrendszerben, nyugalomban, érzésben mindnyájan valahogyan ma mások vagyunk, mint voltunk öt évvel ezelőtt, vagy egy esztendő előtt. Nagyon kivánatos volna tanácskozásaink sikere érdekében, hogy kicsinyeskedések helyett mindenkit minden szavában, minden cselekedetében, minden határozatában mindig a nagy vezető gondolat vezessen, az lebegjen előtte (Élénk helyeslés.) és a Nemzetgyűlés tagjai mutassanak az egész nemzetnek példát az önfegyelemben, mert a mi határozatainkat a felizgatott és lázban levő tömegek csak oly respektussal és tekintéllyel fogják fogadni, amilyen tiszteletet, tekintélyt itteni viselkedésünk az illető törvénynek ad. (Élénk helyeslés.) Szeretném tehát, hogy akkor, amikor e törvény megalkotásával az ideiglenesség és úgyszólván felelősség nélkül való kormányzásnak az ideje megszűnik, ebbe a Nemzetgyűlésbe szálljon az önbelátásnak, az önfegyelemnek szelleme, pártok és egyes képviselők, kormányok állandóan és minden körülmények között mindig csak azt tegyék, ami a nemzetnek egyetemes érdeke. (Élénk helyeslés és taps.) Higyjék el, t. képviselőtársaim és higyje el a Nemzetgyűlésnek minden egyes tagja, hogy közbeszólásokkal és mellékvágányokra való terelésével az ügyeknek nem fogunk tudni úrrá lenni e rettenetes helyzeten. (Igaz ! Ugy van I) Nekünk arra van szükségünk, hogy az egymással való évi február hó 27-én, péntekeú. érintkezésben, vitáinkban és küzdelmeinkben higgadtság, nyugodtság, fegyelem, bölcseség, erő és erkölcsi fölény vezessen mindenkit. (Élénk helyeslés.) Ezt kivánom én a nemzetnek és kérem ismételten, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot elfogadni. (Hosszantartó, általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Gr. Andrássy Gyula: Tévesen magyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett és személyes kérdésben kérek szót. Elnök: A szó at. képviselő urat illeti. Gr. Andrássy Gyula : Noha a t. ministerelnök ur kijelentette, hogy azokat az erős invektivákat. amelyeket a Ház csaknem osztatlan tapsban részesített, nem ellenem irányította, mégis kötelességemnek tartom felszólalni, kötelességemnek tartom azért, hogy megkérdezzem, ha nem ellenem irányította, akkor ki ellen ? Velem vitatkozott, nem mással, engem akart itt a porondra fektetni. (Mozgás és ellentmondás jobbfelől.) Mindenesetre azonban olyan kétértelmű volt ez a beállítás, hogy kötelességem ezzel itt, a nagy nyilvánosság előtt leszámolni, mert hallottam közbeszólásokat is, hogy : Svájcba ment. Iegn, Svájcba mentem, de felveszem az összehasonlitást mindenkivel abban a kérdésben, hogy miként teljesítettük kötelességünket. Én a bőrömet vittem a piacra, amikor mások a Nemzeti Tanácsba jutottak, akik ma hősiességükkel dicsekednek. Kikérem magamnak az ilyet. (Mozgás.) En férfias bátorsággal szint vallottam (Helyeslés.) és nem vagyok felelős azért, hogy a korábbi kormányok gyengék voltak. Én unszoltam a korábbi kormányokat egyrészt arra, hogy bátrabb; demokratikusabb reformokkal lépjenek elő, akadályozzák meg a forradalmat, másrészt unszoltam és szorítottam arra, hogy teljes erővel, a végletekig menő erővel fojtsák el a forradalom csiráit. Hogy ez nem sikerült, ez nem rajtam múlott. (Felkiáltások : Ez igaz !) Ezt legjobban tudja Huszár ministerelnök, ur, aki akkor ott velem tárgyalt és nem hitte, hogy ne volnék méltó erre, mert gyáván viselkedtem volna. (Felkiáltások : Senki sem mondta!) Hát jól van, helyes, de konstatálom azt, hogy semmi ilyen szemrehányás engem itt nem illethet és ezt a leghatározottabban visszautasítom. Még csak azt akarom a t. ministerelnök urnák megjegyezni, hogy én nem is akartam támadni a kormányt azon megjegyzéssel, hogy gyönge, hiszen azt a közélelmezési minister ur provokálta, amikor azt mondta, hogy a választások most sem voltak tiszták. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Nem azt mondtam. Gr. Andrássy Gyula : Azzal érveltek, hogy a választásokat befolyásolhatná a kormány. Akkor ezzel szemben fölhoztam, hogy ettől nem kell félni, hiszen a kormány gyönge, tehetetlen, ami szent igaz. Nem is csináltam belőle kifogást, hiszen nem is lehet máskép, egy elzüllött ország elzüllött közigazgatása után, pénz nélkül, lehetetlen rögtön