Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-7

À Nemzetgyűlés 7. ülése 1920. évi február hó 27-én, pénteken. 81 helyreállítani az állam tekintélyét. Elkerülhetetlen következménye ez az egész múltnak. Nem akar­tam én Huszár ministerelnök úrral szemben szem­rehányást tenni, ellenkezőleg, mindig a legnagyobb elismeréssel viseltettem tevékenysége iránt. Csak ő is ideges, csak benne is megvan az a hadi neu­rózis, melyről beszélt és erre vezethető vissza, hogy ennyire kifakadt észrevételeimre. Most azzal zárom szavaimat, hogy bárcsak mindenki olyan férfiasan teljesítené a jövőben is kötelességét, mint ahogy én telj esitettem. (Éljen­zés és taps.) • Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. Huszár Károly ministerelnök: T. Nemzet­gyűlés ! Én már beszédem folyamán kijelentet­tem, hogy amit mondtam, nem gróf Andrássy Gyula címére küldtem. Patacsi Dénes : Mi sem i Huszár Károly ministerelnök: Ha mégis kíváncsiak méltóztatnak lenni, megmondom, mind­azok címére küldöttem, akiket a forradalom ki­törése előtt hónapokon keresztül unszoltunk, hogy többet tegyenek a készülő forradalom ellen. Ebben gróf Andrássy Gyulával teljesen egy munkát vé­geztünk annak idején. Ezek az előmunkálatok nem történtek meg abban a mértékben, amely elegendő lett volna, hogy a nemzet felől a szeren­csétlenség eltávolittassék. Ami pedig azfc illeti, mintha az én beszédemből arra lehetne következtetni, amit még gondolat­nak is borzasztónak tartok, hogy én gróf Andrássy Gyula ellen azt a vádat emeltem volna, hogy ő gyáván viselkedett, azt hiszem, ebben a teremben nincs senki, (Ügy van!) aki ezt a vádat valaha is komolyan emelhette volna. (Élénk helyeslés.) Én közvetlenül emiitettem az *első beszédemben, hogy tanuja voltam gróf Andrássy Gyula heroikus küzdelmének, hogy amikor már minden el volt­veszve ebben a monarchiában és amikor már úgyszólván mindenki feladta a reményi', minő küzdelmet folytatott akkor, hogy megmentse, amit még meg lehet menteni. t* Miután én figyelmeztettem és arra kértem mindenkit, hogy a személyes dolgokat hagyjuk kívül, nagyon kérném, hogy ha én"bármiféleképen vétettem volna ez ellen, méltóztassék mindenféle ilyen kifejezésemet meg nem történtnek tekinteni. De tudom, hogy nem tettem. (Felkiáltások : Nem !) Én azt, amit mondottam, a parlamenten kivül lévő olyan uraknak és tényezőknek mondtam, akik ennek a Nemzetgyűlésnek kompetenciáját egyáltalán elismerni sem akarják. Ök nem tudtak tenni a múltban semmit, nem tudtak megbirkózni a forradalommá], nem vállalkoztak arra, hogy kockázattal változtassanak a helyzeten és most követelik tőlünk, hogy mi, akik küzdöttünk és harcoltunk verejtékes gondok között, arany­tálcán hozzuk el nekik a régi jó világot, (ügy van! ügy van! Taps.) Ezt képtelenek vagyunk teljesíteni, beszédem tehát ezekhez volt címezve. (Élénk helyeslés.) NEMZETGYŰLÉST NAPLÓ. 1920-1921. — L KÖTI Elnök : Szabó István közélelmezési minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister : T. Nemzetgyűlés ! Gróf Andrássy Gyula nemzetgyűlési tag ur rám is hivatkozott, hogy egy közbeszólásommal adtam meg neki az alapot arra, hogy a választásokról beszéljen. Én azt voltam bátor közbeszólni gróf Andrássy Gyula ur beszé­dében, amikor ő arra hivatkozott, hogy házfel­oszlatás esetén ki van zárva az, hogy az uj válasz­tások máskép, mint a legnagyobb szabadság je­gyében folyhassanak le, hogy ez nincs teljesen biztosítva. (Felkiáltások jobbfelöl : Ügy van, ez igaz !) Én ezt tartom most is. A mostani választá­sok, amint a ministerelnök ur is jelezte, a legtel­jesebb, a legszélesebb választói jog alapján, az országnak mondhatjuk legnagyobb részében a legnagyobb nyugodtsággal és szabadsággal foly­tathattak le. De csak jelezni kívánom és nem részle­tezni azt, hogy egyes helyeken egyes magukról megfeledkezett egyének, karhatalmiak és mások, olyan eszközöket is használtak, amelyek nagyon aggályosak abban a tekintetben, . . . Rassay Károly : Kommunista izgatók S (Moz­gás.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister : . . . hogy egy esetleges erőszakos képviselő­házi feloszlatás után egy választáson, ha az a rendszer felszabadul és annak a rendszernek foly­tatására esetleg biztatást kapnak valahonnan, az igy feloszlatott Nemzetgyűlés után. következő vá­lasztás mégsem lesz olyan szabad és olyan egyenlő, és nem fogják ugy végrehajtani, ahogy azt a nem­zetnek a joga és jövője megkívánná. (Ugy van! ügy van !) T. Nemzetgyűlés ! Mi a házfeloszlatás jogát azért tettük bizonyos megszorítás tárgyává, — én is azok közé tartoztam, nem csinálok belőle titkot, — (Helyeslés jobbfelöl.) hogy miután ez a Nemzetgyűlés az első, amely ilyen széles választó­jog alapján jött össze és amely az ő hivatását, az elébe irt programmot mindenképen kell hogy megvalósítsa azon választás alapján, amely most lezajlott,? nem akarjuk a lehetőségét sem meg­engedni annak, hogy valaki ezt a Nemzetgyűlést munkájában akkor megakassza, amikor ez a Nem­zetgyűlés még teljesen normálisan, teljesen haza­fiasán működik. (Ugy van! Ugy van! jobh­felől.) A mi kifogásunk, kikötésünk a korlátlan feloszlatási joggal szemben nem az esetleg most kombinációba vett kormányzó személye ellen irá­nyul (ügy van! Ugy van!) . . , Hegyeshalmy Lajos : Lehet más is. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister : . . . ez elvi meggyőződés, mert utóvégre abban sem vagyunk bizonyosak — hisz minden ember halandó — hogy a most megválasztandó kormányzó végig vis élheti-e most az ő tisztét és nem tudjuk, ki jöhet utána, (Ugy van! ügy van !) tehát mi a kormányzó hatalmának, műkö­désének a megszorítása nélkül ezt a nemzet ér­dekében valónak találtuk. (Helyeslés jobbfelől) ST, 11

Next

/
Thumbnails
Contents