Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-7

78 Â Nemzetgyűlés 7. ülése 1920. évi február hó 27-én, pénteken, szagos választásnak — a békében is látott — izgalmaival és lázas korteskedésével újból felzaklassuk. Az a két év, melyre a Nemzetgyűlés tartama kontemplálva van, nem szükségszerűen két év, mert ha egy felelős kormány a^t fogná ajánlani a kormányzónak, hogy két évnél előbb oszlassa fel ezt a Nemzetgyűlést és az a felelős kormány a Nemzetgyűlésben erre vonatkozólag megkapja a felhatalmazást, akkor a Nemzetgyűlés két évnél előbb is feloszlatható, (Ugy van! Ugy van

I) Nem vagyok annyira pesszimista a magyar Nemzetgyűlés többségével szemben, hogy feltehetném róla, hogy azt merje hinni, hogy ebben a teremben bármikor is többségbe kerülhetnének azok a férfiak, akik ennek a nemzetnek vitális érdekein halálos sebet kivannak ejteni. (Ugy van! Ugy van!) Egyes kifejezéseket kifogásolt gróf Andrássy Gyula őexcellenciája és azt kivánta, hogy a történelmi talajon maradjunk meg és ne használjunk határozatainkban olyan kifejezéseket, melyeket nekünk nincs jogunk használni, amelyek ax alkotmány értelmében más testületek kompetenciájához tartoznak. Azt hiszem, nem tévedek, hogy itt már a bizottságban is felhozott azon kifogásra célzott gróf Andrássy Gyula őexcellenciája, hogy mi határozatainkat és intézkedéseinket is törvénynek nevezzük. Az ország rendje akkor bomlott fel, amikor a királyt letaszították a trónról és minden parasztember és minden munkás azt mondotta : »Nincs király, nincs törvény.« (Ugy van! Ugy van !) Rendet helyrehozni ugy, hogy az itt hozott törvényeket »országos határozatoknak« nevezzék, amire a magyar nép lelke, gondolkodásmódja, lelki világa nincs berendezve, nagyon bajos dolog és ez nem láut a forradalmi időknek szórnom, különböző elnevezésű ténykedéseiből, mert az országban, nézetem szerint, a nagy tömegek, a milliók csak oly határozatoknak fognak engedelmeskedni, melyekről ugy tudják, hogy azok törvények. (Élénk helyeslés.) Teljes joggal is beszélhetünk arról, hogy törvényeknek tekintessenek ezek a határozatok, mert soha nemzet még szélesebb bázison meg nem kérdeztetett akarata felől (Ugy van! Ugy van!), mint a magyar nemzet e választás alkalmával. Mi egész működésünket, minden határozatunkat és minden cselekvésünket csak arra akarjuk irányítani, hogy ezt a nemzetet mielőbb abba a helyzetbe hozzuk, hogy az a végleges alkotmány megteremtésével és az abból folyó konzekvenciával mielőbb visszatérhessen ősi alkotmányának teljességéhez. Természetes, hogy az az uj magyar alkotmány öltse azokat a modern formákat, amelyek a mostani időkhöz és a nemzetnek mostani szükségleteihez vannak szabva. (Helyeslés. Egy hang half elől : És amelyektől Andrássy ugy fázik !) T. Nemzetgyűlés ! A kormányzó hatáskörére és házfeloszlatási jogára vonatkozólag nekem egyéni véleményem szintén az, hogy vagy méltó valaki arra, hogy megválasztassék kormányzónak, vagy nem s én egyénileg abszolúte nem kétségesés vállaljuk a felelősséget a história előtt. Amit emberi erővel tenni lehetett azért, hogy rendet csináljunk ebben az országban, utat csináljunk az utánunk következő, minálunk bölcsebb, erélyesebb, tekintélyesebb férfiaknak, megteremtsük a lehetőségét annak, hogy az egész jogfolytonosság helyreálljon : ezt a kötelességünket emberül elvégeztük. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés minden oldalon. A Ház tagjai felemelkednek helyükről és állva tapsolják a szónokot.) Nagyon fájlalnám, ha ezt a beszédemet gróf Andrássy Gyula önmaga ellen élezettnek tekintené, mert éntőlem ez a szándék teljesen távol áll. Hiszen abban a munkában, amelyet idáig végeztünk, abban a munkában, amelyet magam végeztem, nekem ő nagyon hatalmas segitőtársam is volt. (Éljenzés.) Szeretnék nemcsak itt, ebben a teremben, de e termen kivül is minden kétséget eloszlatni és nagyon fájna, ha kijelentéseimet tévesen fognák fel. De a magunk históriai igazolására kénytelen voltam ezt felhozni, mert ebben a pillanatban, amikor még nincs felelős kormány, nem helyeslem, ha gróf Andrássy Gyula őexcellenciája ennek az ideiglenes kormánynak amúgy is gyenge tekintélyét még inkább gyengiti azzal, hogy az országnak e tátongó sebére felhívja mindazok figyelmét, akik az ország mai nehéz helyzetére spekulálnak. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés ! Összes intézkedéseinknek provizórikus jellege van. Mindazt, amit ebben a törvényjavaslatban csináltunk, nem mint definitivumot, mint megváltozhatatlan dogmatikus dolgot csináltuk, hanem azért csináltuk, hogy valahogy a munkát elkezdjük. Az ilyen munka nem lehet teljesen tökéletes. A Nemzetgyűlés két évre van kontemplálva. A Nemzetgyűlésnek nézetem szerint nemcsak az a feladata, amit gróf Andrássy Gyula őexcellenciája mondott, hanem elsősorban és főként az, hogy megcsinálja a végleges alkotmányt, (Élénk helyeslés.) a végleges alkotmány megteremtésénél pedig — méltóztassanak ebben a Házban és ebben az országban szétnézni — mindannyian el vagyunk szánva és el vagyunk tökélve nemcsak mi, de választóink milliói is, hogy a régi magyar, keresztény nemzeti királyságot visszaállítsuk. (Élénk éljenzés és taps jobb- és balfélől.) Mi ezt a kormányzói hatalmat is csak ideiglenesnek és kivánságunk szerint nagyon rövid lejáratúnak lávánjuk tekinteni. Az egyáltalában a mesék birodalmába tartozik, hogy itt valaki egy húszéves Nemzetgyűlésről ábrándozzék. A nemzet elég erős volna ahhoz, hogy elsöpörje azt a testületet, mely húsz évig akarna itt az ő nevében intézkedni anélkül, hogy újból meg ne kérdeztessék a nép. De én egy kissé hibás logikának tartom a",t, hogy mi a nemzetnek ebben az irritált lelkiállapotában, midőn a háború fájdalmas nyomorúságai és kétségbeejtő szenvedései még nagyon sok lelket képtelenné tettek arra, hogy objektiv módon Ítéljen a kos dolgaiban, minden négy, öt, hat hónapban, vagy minden esztendőben a lelkeket egy or-