Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-7
A Nemzetgyűlés 7. illése 1920. évi február hó 27-én, pénteken. 77 pártbetegségei, volt törvényhozásoknak belső romlottsága (Igás ! Ugy van !) és a mi alkotmányunknak is hiányossága és különböző tényezőknek különösen az utolsó 10—15 évben való hallatlan gyengesége (Igaz! Ugy van!) hozzájárultak ahhoz, hogy legnagyobb erőpróba, mely ezt a nemzetet egy évezred alatt érte, minden felelős helyett csaknem kivétel nélkül olyan férfiakat talált, akik nem voltak azokhoz a nagy feladatokhoz nőve és szabva, melyek rájuk hárultak. (Ugy van! Ugy van!) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azok is, akik próbáltak küzdeni az ellen a' veszély ellen, amelyet jönni láttak, oly eszközökkel küzdöttek ellene, amelyek helyteleneknek bizonyultak. Ebben a korban, a rotációsnak, távirógépeknek és a drótnélküli teiegráfnak korszakában nem lehet a konzervatív érdekeket sem más metódusokkal megvédelmezni, mint a demokráciának fegyverével, módszerével ós eszközeivel. (Ugy van! Taps.) Es az igazi demokráciát sem lehet máskép megvédelmezni, mint a konzervativizmusnak tiszta erkölcseivel és tisztult felfogásával. (Ugy van! Ugy van!) Minthogy pedig mindkét oldalon hibákat követtek el ezek ellen ugy a régi konzervativek, mint azok, akik a demokrácia oldalán harcoltak, ebből a kétoldalú hibából következett a katasztrófa. Gróf Andrássy Gyula felszólalásában azt mondotta, hogy ennek az országnak tulajdonképen nincs kormánya. Ha ezt ő mondotta, talán én is mondhatnám erről a helyről s talán még sokkal nagyobb joggal, hogy abban az értelemben vett kormány, amilyent egy alkotmányos államban és országban képzelünk, nincs. De őszintén és nyiltan bevallom, nem nagyon tudom érteni ezt a kemény szót, mert ha a forradalom előtti kormányokat nézem és mindazt, ami ebben az országban történt, — én ezeknek az eseményeknek közvetlen tanuja voltam — (Egy hang a baloldalon : Az utolsó külügyministereket!) kénytelen vagyok válaszul azt mondani, hogy a mi kormányaink, államfórfiaink és politikusaink azokban az időkben csaknem kivétel nélkül olyan gyengeséget tanúsítottak, amelyért a történelem valamikor majd kemény kritika alá fogja őket venni. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Szabó István (sokorópátkai) klsgazda-minister: Itt hagyták a föld népét! (Zaj.) Meskó Zoltán : Bécsben kártyáztak! ^ Huszár Károly ministerelnök: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én végigéltem azt a históriai időt, amikor itt az Országgyűlésnek egyes tagjai figyelmeztették a kormányt a veszélyekre. Emlékszem rá, hogy hat hónappal a bolsevizmus előtt — Kun Béla és Vántas még nem voltak akkor Magyarországon — figyelmeztettük az akkori kormányokat, de csak mosolyogtak és nevettek rajtunk s azt mondották, hogy ez csak a klerikalizmusnak rémlátása, csak néppárti mese. (Ugy van ! Ugy van !) És jöttek és szöktek egymásután az országba, megrakodva pénzzel, röpiratokkal, fegyverekké] és mindennel azok, akik később a felfordulást csinálták. Emlékszem azokra az időkre, amikor ezekről a padokról követeltük, hogy a magyar nemzet gondoskodjék arról, hogy egy katasztrofális pillanatban a határon megfelelő erő álljon. Ha akkor mi biztosítékot kaptunk volna és ha közvetlenül a forradalom előestéjén csak két századunk lett volna, ez a szerencsétlenség nem történhetett volna meg. (Ugy van! Élénk taps.) Azok, akik • addig a napig vitték a dolgokat, még két századot sem voltak képesek rendelkezésre bocsátani. (Ugy van ! Lelkes taps.) Könnyű ma nekünk szemrehányást tenni, hogy ez nem kormány. Hát igenis, nem vagyunk kormány. Mi ebben a pillanatban férfiak vagyunk, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) akik az életük kockáztatásával összeállottunk, (Ugy van! Élénk taps.) mint azok az urak, akik összeállottak augusztus első napjaiban azzal, hogy bármi fog történni, a kezükbe veszik nemzetük sorsának intézését mindaddig, mig nem lesz módjukban a nemzetet magát megkérdezni és egy törvényhozó testületet alkotni. (Igaz ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés ! Könnyű itt a munkában hibákat találni. (Ugy van!) De sokkal könnyebb volt konflisokon és autókon széjjelr ebb enni a nagy világba. (Hosszantartó élénk tetszés és taps a Ház minden oldalán.) Gr. Andrássy Gyula: Ezt kikérem magamnak ! (Nagy zaj.) Huszár Károly ministerelnök: Gróf Andrássy Gyula teljesen félreért, ha azt hiszi, hogy én ezzel azt kívántam mondani, hogy ő szökött meg. Tessék tudomásul venni, hogy nem ezt mondottam. Én értettem mindazokat, akiknek • a forradalom kitörése előtt módjukban lett volna erélyesebb rendszabályokkal megakadályozni a bajt. Patacsi Dénes : Akinek nem inge, ne vegye magára ! Huszár Károly ministerelnök: Mi államfő nélkül, jóformán hadsereg nélkül, pénz., nélkül, mindenféle reális hatalmi eszköz nélkül, idegen megszállás alatt, sokan közülünk a börtönök mélyén, konspiráltunk azért, hogy ezt a helyzetet a nemzetnek megteremthessük. (Élénk tetszés és taps a Ház minden oldalán.) Mi nem sütkérezhetünk a hatalom verőfényében, mint a régi kormányok, amelyek a királyhatalomtól kölcsönzött fényben sütkéreztek. (Ugy van!) Hogy még nem tudtunk olyan hatalmas, erős bázist és centrális hatalmat teremteni, annak oka magában az elvesztett habomban és a forradalomban van. (Ugy van !) :. Ministerek voltunk és mikor telefonáltunk a hatóságainknak, akkor az ellenség a telefonkagylót a kezünkből ütötte ki. Voltunk kormány, amely nem volt abban a helyzetben. heteken át, hogy egyetlenegy rendeletét a hivatalos lapban kinyomathassa. Kormány voltunk, amely még az ország szabadon lévő részével sem tudott szabadon érintkezni. (Ugy van !) Ennek ellenére itt állunk
