Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

vi február hó 26-án, csütörtökön. 56 A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. é jogi alapon megállhassanak. Ezért a javaslatnak 1. §-a jóváhagyja a kormánynak ama rendeleteit, amellyel a Nemzetgyűlés összeült. A 2. §-a kimondja, hogy a Nemzetgyűlés az állami szuverenitás törvényes képviselete s a 4. §. azt mondja, hogy a törvényhozó hatalmat a Nemzetgyűlés gyakorolja. Ezek a deklaratórius természetű kijelentések a Nemzetgyűlésnek illetékességéről, jogszerűségéről vagy jogállásáról, s ebből következik azután, hogy a Nemzetgyűlés rendelkezik, illetve megállapításokat vesz be a törvénybe a végrehajtó hatalomnak a birói hatalomnak, az ország védelmére rendelt erőnek stb. megállapítására, valamint hogy ebben az első fejezetben már vannak rendelkezések, amelyek az u. n. Népköztársaságnak és Tanácsköztársaságnak rendeleteit megsemmisítik, az Országos Törvénytárból az oda beiktatott u. n. néptörvényeket törlik. (Helyeslés.) Úgyszintén fontosnak tartom még ezen deklaratórius rendelkefések között azt, hogy a 11. §. kimondja, hogy az Osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal szemben fennállott közös viszonyunk megszűnvén, az 1867-ik évi XII. te, valamint e viszonyunkra vonatkozó egyéb törvényes rendelkezések hatályukat vesztették és a magyar államnak ősi függetlenségéből folyó szabad rendelkezési joga e viszonyok tekintetében is helyreállt. (Helyeslés.) Szükségesnek láttam ezeket felemlíteni, azért, j mert nem hunyok-szemet semmi előtt, (Helyeslés jobbfelöl) és azt látom, hogy különösen ez a 2. §. és a bevezetésnek első sora tényleg olyan deklarációt tartalmaznak, amely a Nemzetgyűlésnek alkotmányozó jelleget ad. De mikor ezt megállapítom, akkor is újra hangsúlyozni akarom, hogyha meg is van ez az alkotmányozó jellege, az nem jelent' szembehelyezkedést a szent korona tanával. Itt nem az a népszuverénitási elv csillan fel, amelyet a Contrat Social-ban a Rousseauféle forradalmi tankónt ismerünk s amelynek lényege, hogy amit a nemzet hatalmat ad, azt egyszerűen bármikor vissza is lehet venni. Nem ez a tan van itt. A nemzeti szuverenitás tana benne van a szent korona tanában is, de olyanképen van benne, hogy a nemzeti szuverenitás gondolata már bele van épitve a királyság intézményébe, alkotmányos intézményeibe. (Ugy van! a baloldalon.) Állítom tehát, hogy nem helyezkedtünk szembe a szent koronában foglalt nemzeti szuverenitás gondolatával, mert ez a Nemzetgyűlés nem önmagától támaszt valami igényt egy működő királyi hatalommal szemben, nem a törvényeinkben rendelt alkotmányos szervek megnyilvánulásával hivatkozik a nemzeti akarat kirobbanására, hanem épen ellenkezőleg, a Nemzetgyűlés a szent koronában élő jogán akar intézkedni, a szent koronában foglalt államfői hatalom gyakorlásáról akar gondoskodni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tudom, hogy ennek a Nemzetggyülésnek nem a régi formai alkotmány adja meg az illetékességet, de tudom, hogy ez alkotmányosságunk szelleméből és a nemzet jogából következik. Tudom, hogy történelmi időket élünk, amikor a történelem folyamata néha kicsap az alkotmány medréből, és hogy ez a történelmi folyamat kicsapott medréből addig is, mig ide a Nemzetgyűlésig ért, de azt mondom, hogy a nemzetnek megvan az a joga, hogy ebbe a történelmi folyamatba, beleálljon és az állam hajójának kormányát a kezébe vegye, hogy azt az alkotmányosság vizein átvezesse. (Helyeslés a baloldalon.) A törvényjavaslat második része a legelső teendőről intézkedik, ami az alkotmány helyreállítása érdekében szükséges, vagyis az államfői hatalom ideiglenes gyakorlásáról. Nem akarom most felvetni és vita tárgyává tenni azt a kérdést, hogy miért választunk kormányzót és hogy nem lehetett volna-e alkotmányunk szellemében más módhoz nyúlni, de, ha nem is bocsátkozom hosszas vitatkozásokba, azt mondom, hogy pl. a nádorság intézményének a felújítása bizonyos értelemben praejudicium lett volna (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) épen azokban a kérdésekben, melyeket kerülni akarunk. Azután a nádorválasztás soha királyi aktus, jelölés, közben jötte nélkül nem történhetett meg, végül a nádor jogkörét az 1867. VII. te. felfüggesztette, hatályon kívül helyezte, nekünk tehát valami ujabb törvényről kellett volna gondoskodnunk és azt a parlamentáris alkotmányba beillesztenünk. Azt hiszem tehát, hogy egészen helyes, hogy a kormányzóválasztás módját választja a Nemzetgyűlés akkor, amikor az államfői hatalom ideiglenes gyakorlásáról intézkedik. Mármost csak az a kérdés, van-e erre példa történelmünkben. Azt mondom, hogy igenis van, mert valahányszor a királyi hatalom ellátásáról kellett gondoskodni, ekkor választott a nemzet mindig kormányzót. Az indokok különbözők voltak a történelem folyamán, így pl. II. Gréza és IV. László idejében a kiskorúság, II. Endre és Zsigmond idejében a király távolléte, 1446-ban a várnai csata után voltaképen az volt a kérdés, hogy van-e király, végül 1707-ben és 1849-ben az indok a trónfosztás volt. Abszolúte nem kívánom érinteni, hogy ezeknek az okoknak melyike ált fenn, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy épen a kormányzó-választás fejezi ki a legpregnánsabban azt, hogy itt államfői hatalomnak ideiglenes gyakorlásáról akarunk rendelkezni. (Helyeslés.) Hogy azután ennek az ideiglenes államfőnek a hatalma, hatásköre kisebb, mint a királyi hatalomé volt, az, azt hiszem, egészen természetes. (Ugy vaii!) A történelmi példák is erre utalnak. Magának a nádornak a hatásköre is sokkal kisebb volt. Csak-egyet akarok felolvasni nádori tör-