Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. évi február hó 26-án, csütörtökön. 57 vényeink közül — ez per analogiam megvilágítja az eljárásunkat. — Az 1485 : X. te. kivette a nádori hatáskörből a kegyelmezést és a koronára háramlott jogok adományozását, továbbá a 2. §-ban, amint mondja : »ezenkivül még egyéb dolgokat, amelyek régi rendtartásnál fogva mindenkor egyenesen a királyi méltóságra tartoztak.« àzt hiszem, mondhatjuk, hogy ezen analógia alapján intézkedik a 13. §. ugy, hogy a kormányzó nemességet nem adományozhat, a főkegyúri jogot nem gyakorolhatja és általános kegyelmet csak törvény adhat. Szűkítve van a kormányzónak, az ideiglenes államfőnek hatalma a szentesitési jog terén is. Ez is megfelel alkotmányunk azon szellemének, hogy a szentesítés joga csak a koronázott királyt illeti. Itt van azután a házfeloszlatás joga, amire a kormányzónak nem adatik meg az a királyi hatalom, mely a törvényeinkben megvan és amelyet az 1848 : IV. és az 1867 : X. tcikkek korlátozzák ugyan, de énszerintem ezek a korlátozások a Nemzetgyűlésnek kétéves időtartamában egyáltalában nem képeznének semmiféle korlátot és azoknak gyakorlati értékük abszolúte nincs. Jogcímet, feltételt a házfeloszlatásra azonban igenis tartalmaz a törvényjavaslat. Ez a feltétel pedig a Nemzetgyűlésnek munkaképtelensége, olyan feltétel, ugyebár, amelynek felvételét mindenki szívesen látja, mert munkaképtelen Nemzetgyűlést együttlátni úgyse akar az ország. (Ugy van!) Hangsúlyozni kívánom, hogy amikor a törvényjavaslat ezt a feltételt megállapítja, nem áll meg az az aggodalom, vagy legalább is nem egészen áll, mintha ennek a feltételnek a megállapítása olyan volna, hogy ezáltal a Nemzetgyűlés a nemzettől el van egészen szakítva. Ez nem áll, mert munkaképtelenség esetén nincs elszakítva, amikor pedig a Nemzetgyűlés munkára képes és feladatának, amire a nemzet küldte, megfelel, akkor ugyebár, ha a kétesztendei időtartamot vesszük, egyáltalán nem lehet a Nemzetgyűlésre a nemzettől való elszakadásnak bélyegét rásütni. Azt sem fogadom el, t. Nemzetgyűlés, hogy a feloszlatásnak a munkaképtelenséghez való kötése teljesen megsemmisíti a kormányzónak azt a felelősségét, amellyel az esetleges Nemzetgyűlést feloszlatja. En azt látom, hogy nem sikkasztjuk el teljesen ezt a felelősséget. Miért ? Mert épen a ministerium kinevezése által igen nagy mód van adva a kormányzónak arra, hogy a Nemzetgyűlés munkaképességét a maga részéről is elősegítse. Ha pedig nem sikerül és nem a munkaképtelenség áll elei, hogy a Nemzetgyűlésnek elnöke sem képes a házszabályokban biztosított jogaival itt a rendet és a munkaképességet helyreállítani, feléled akkor az ő feloszlatási joga ós pedig feléled még ezen fogalmazás mellett is olyan diszkrecionális hatalommal, amely minden felelősséget mégsem oszlat el. (Igaz! Ugy van!) Ha pedig valaki azt mondja, hogy igy konNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — I. KÖTET. templálva a feloszlatás! jogot, nincs meg az egyensúly a főhatalmak eloszlása között, a Nemzetgyűlésnek és a kormányzónak hatalma között, ezt elismerem ; de ennek megvan a politikai jelentősége, (Igaz ! Ugy van !) sőt merem mondani, megvan a politikai oka. (Igaz ! Ugy van !) Mert igenis a Nemzetgyűlés számára a politikai súlyt fentartani : ez egyenesen folyik abból, hogy Nemzetgyűlésre jött össze a nemzet. (Elénk helyeslés és taps bal jelöl.) Már most, tisztelt Nemzetgyűlés, még csak azt akarom megemliteni, hogy a kormányzó által teendő eskü olyan garancia, amely biztosítja azt, hogy amelyik percben ráléptünk az alkotmányosság helyreállításának talajára, arról lelépni már csak alkotmánysértéssel lehet. (Igaz ! Ugy van!) Mivel ez az eskü ezt a garanciát nyújtja, én ebben az alkotmányosságnak egyik ujabb biztositékát látom. (Helyeslés.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Amikor ebben nagy megnyugvást látok az alkotmány helyreállítására való törekvésünkben, én csak annak az érzésnek akarok kifejezést adni, hogy legyünk csakugyan tudatában alkotmányosságunknak értékének, legyünk áthatva attól a történeti érzéktől, amely a magyar nemzetet jellemezte : hogy voltaképen a magyar nemzetnek európai életét mindig, szakadatlanul az alkotmányosság gondolata ós szelleme kisérte. A magyar nemzet csak igy tudott megfelelni a nemzetek között a maga hivatásának is. Azért, tisztelt Nemzetgyűlés, amikor érezzük azt a nagy nemzeti szerencsétlenséget, amely ránk zúdult, és amikor azt is hihetjük, hogy voltaképen a történelemnek eddigi útja megváltozott, s hogy minket a viszonyok a nemzet történelmi folyamát egymás mederbe sodorják: én csak azt kérem, hogy legalább az alkotmányosságunknak ezt a gondolatát, nemzeti létünknek ezt az ezeréves patináját ne hagyjuk magunkról lekopni. (Elénk helyeslés.) Ennek fénye ragyog reánk az ezerévnek távlatából, a nemzeti keresztény királyságból is ; (Elénk helyeslés és taps.) ez az az eszme, amelyre most az egész magyar nemzet ismét olyan bizó hittel tekint. Ha ebben a szerencsétlenségünkben is ezt az alkotmányos történelmi érzékünket megtartjuk, higyjók el, hogy ez a nemzet talán épen akkor, mikor mindent elvesztett, épen akkor talált rá önmagára. (Éljenzés és taps.) Ebben a hitben akarjuk megtenni az alkotmányosság helyreállítására való első lépésünket, és ebben a hitben ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Mindjárt most azonban a benyújtott törvényjavaslatnak egy módosítását indítványozom, (Halljuk ! Halljuh !) és pedig indítványozom épen azoknál az indokoknál fogva, amelyeket beszédemben is kifejtettem. Itt t. i. nyitva maradt minden alkotmányjog megítélése ama tényeknek dolgában, amelyeket a törvényjavaslat felsorol és nyitva maradt az ebből vonható