Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. ét kormány, amikor Nemzetgyűlést hivott össze, nem uj forradalmi alapra lépett, (Helyeslés.) hanem ebben a forradalmi állapotban az alkotmányválságban az alkotmány helyreállítása végett épen alkotmányunknak ősforrásához, a nemzetnek egyeteméhez fordult. (Helyeslés és taps.) Én meg kivánom állapitani, hogy itt a Nemzetgyűlés összehívásának és összejövetelének minden forradalmi jellege hiányzik, (Helyeslés.) ellenkezőleg megvan benne az alkotmányosság szellemének minden ismérve. (Elénk helyeslés és taps.) Ezt azért kivánom megállapítani, mert gyakran olvasom, hogy a formai jogfolytonosság és a forradalmi jog között nincs más út. Teoretice ez természetesen megállhat, de amint minden teória sem meriti ki az életet, ugy ez a teória sem. Nem fogadom el, hogy a mi alkotmányos válságunk, a mi alkotmányunk helyreállítására való törekvésünk olyan, hogy ha nem nyúlhatunk a formai jogfolytonossághoz, akkor már a forradalmi jog alapján cselekszünk. (Helyeslés.) Ezt bizonyítja maga a javaslat is, mert hiszen annak célja egyenesen az alkotmány helyreállítása. Azután a rendelkezései is egyre-másra olyanok, amelyek a forradalmi idők rendelkezéseit, vagy u. n. törvényeit semmisitik meg. De tovább megyek és azt mondom, hogy azért nincs ennek forradalmi jellege, mert ez a Nemzetgyűlés nem egy ténylegesen működő királyi hatalommal szemben jön össze, hogy a népszuverenitás címén, amely címen sok forradalmi esemény történt, magának valami illetéktelen jogkört vindikáljon, hanem ellenkezőleg azért jön össze, mert a királyi hatalom gyakorlása megszűnt, azért jön össze, mert formailag és megosztottan az állami főhatalom nem gyakorolható és azért akar intézkedni az állami főhatalom gyakorlásáról, annak ideiglenes rendezéséről. Ha tehát el is ismerem, hogy a formai jogfolytonosság helyreállítása lehetetlenné vált, ugyanakkor a Nemzetgyűlés összeülése által épen az alkotmányos élet folytonossága állt helyre. (Ugy van! Taps.) Ez pedig minden, csak nem forradalmi jelenség, minden, csak nem forradalmi akarat, De ha lesznek és vannak, akik ezt máskép ítélik meg, azokkal szemben is vállaljuk és viseljük a történelmi felelősséget. (Ügy van! Elénlc taps.)

f Érdekes, hogy azok is, akik csak ebben a formai jogfolytonosság gondolatkörében mozognak és a Nemzetgyűlésnek egyéb célját mégsem engedik meg, mint a formai jogfolytonosság helyreállítását, azt írják alkotmányjogi fejtegetéseikben, hogy valóban valami módról kellett gondoskodni, amely kétségtelenné tette, hogy miiyen alapon lehet nyugalmasabb belső állapotokat teremteni : a forradalmi alapon-e, vagy a régi alkotmány alapján. Elismerik, hogy amikor erről a modus vivendi-ről kellett gondoskodni, a régi Országgyűlés nem lett volna jogo)i február hó 26-án, csütörtökön. 55 sült arra a kérdésre felelni, hogy milyen alapon lehet nyugodtabb állapotokat teremteni, a forradalmi alapon-e, vagy pedig a régi alkotmány alapján, mert — folytatja — »a lényeg nem az, hogy oly hatalom állítsa helyre a jogfolytonosságot, mely törvényes eredetű, hanem az, hogy abban állítsa helyre a jogfolytonosságot, akiben meg van sértve«. Ebből az okoskodásból és felfogásból most, amikor a Nemzetgyűlésnek — hogy úgy mondjam — jogszerűségét és hivatottságát állapítjuk meg, reánk csak az tartozik, hogy ez a felfogás is elismeri, hogy kellett valami modusról gondoskodni, amely újra megindítja az alkotmányos életet. Ha pedig kellett erről gondoskodni, akkor — azt hiszem — legkevésbé kifogásolható az a mód, az a forma, ahogyan arról a kormány gondoskodott, vagyis hogy az általános, egyenlő, titkos, kötelező, nőkre is kiterjedő választói jogot választotta ennek a módjául (Helyeslés és taps.) Hozzájárul ehhez még az, hogy az ilyenképen összejött Nemzetgyűlés nem kivan valami állandó intézmény lenni alkotmányunkban. Annyira nem hoz bele uj intézményt, hogy majd a törvényei is csak olyan törvények lesznek, mint a többiek, megváltoztatásukhoz csak uj törvény kell. Azt akarom ezzel mondani, hogy itt nem egy uj alkotmányos intézmény létesül, itt nincs felforgatva a mi alkotmányunk alapelve, ellenkezőleg, nem történt más, mint hogy a Nemzetgyűlés az alkotmányosság helyreállításáról gondoskodik, tényleg átvezet minket az alkotmányos létbe, az alkotmányos talajraEzzel megfeleltem arra a feltett kérdésre, hogy a Nemzetgyűlés összehivása és összejövetele által állunk-e olyan talapzaton, amelyen joggal állhatunk ; megfeleltem arra a kérdésre, hogy vertünk-e valami éket régi alkotmányunkba s megfeleltem arra a kérdésre is, hogy tehát olyan-e ez a lépés, amelyért a történelem előtt a felelősséget viselhetjük-e? (Ugy van! Helyeslés.) Amit én itt előadói szavaimban a nemzet jogáról, arról a módról, ahogy a nemzet akarata most megnyilvánult, mondottam, az természetesen ilyen méretekben vagy ilyen mértékben nincs benne ebben a törvényjavaslatban, de bevezető sorai voltaképen érintik ezt a gondolatkört, s ez inkább az alépítménye annak a javaslatnak, amelyet az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről előterjesztünk. Mielőtt ennek a javaslatnak részletes tárgyalására áttérnénk, szükséges, hogy lássuk ennek belső struktúráját és szellemét. A javaslat abban az alkotmányos gondolatkörben nyugszik, amelyről az előbb szólottam, azután első fejezetében tényleg megállapítja a Nemzetgyűlésnek jogállását, jogszerűségét s ezzel egy bizonyos alkotmányjogi alapot vet azért, hogy azután a Nemzetgyűlés rendelkezései, későbbi határozatai ezen az alkotmány-