Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

488 'A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. Fábián István: Csak hét! Sándor Pál: Megmondom, hogy ki volt a nyolcadik. Ezek a következők voltak : Österreicher Nándor szesznagykereskedő, Gunst Sándor bankigazgató, dr. Engel Sándor ügyvéd, Sugár Miklós fakereskedő, Berger Albert szállító, Ehrlich István földbirtokos.... Fábián István: Pardon, itt van a hiba. Ehrlichet nem lőtték le, az maga lőtte magát agyon, mert azt hitte, hogy az apját agyonlőtték. Pető Sándor: Szóval az is a vörösök mártírja volt! Sándor Pál: ...azonkívül volt valami Mellinger nevű hetedik osztályú gimnáziumi tanuló. Ennek a Mellinger Géza hetedik osztályú gimnáziumi tanulónak az esete a legmegrázóbb ; ő volt a legbátrabb ember Magyarországon. (Mozgás.) Mikor ugyanis ezt a hét embert elitélték, akkor ő odaállott Szamuely elé, (olvassa) : »dacosan végignézte tekintetével és ezeket a szavakat kiáltotta feléje: »Gonosztevő! Gyilkos! Gazember!« Szamuely egy kézmozdulattal intett a hóhérnak, hogy kivégezze.« Ez nem megrendítő eset ? Amikor a bolsevizmus alatt senki sem mert moccanni az országban, akkor egy 17 éves zsidógyerek odaállt Szamuely vérpióca elé és azt kiáltotta neki, hogy gonosztevő, gyilkos, gazember ! (Egy hang jobbfelöl: Nincs szabály kivétel nélkül!) Azt tudom, de mégis csak a számla másik oldalára kell irni, oda, ahol a zsidóknak érdemeik vannak, hogy az ellenforradalomban résztvettek, és nemcsak mindig azt halmozni fel a zsidókra, ami rossz, ami esetleg nem is igaz, ami csak valószínű és amit bebizonyítani nem tudnak. Ezek a dolgok tehát, azt hiszem, hogy ugyanazon kategória alá esnek, mint mikor Huszár Károly tisztelt képviselőtársam mint miniszterelnök azt mondotta, hogy álljon fel mindenki ezeknek az ellenforradalmároknak a tiszteletére. Akkor ezek a zsidógyerekek is ottvoltak azok között, akik előtt a magyar Nemzetgyűlés meghajtotta a zászlaját. (Mozgás.) Ezt akartam még elmondani, és most engedjék meg, hogy beszédem befejezéséhez térjek. Tolsztoj Alexej orosz Írónak van egy költeménye, amely még nincs lefordítva magyarra, de oly szép vers, hogy ajánlom poétáinknak, fordítsák le. A vers tartalma a következő : Hét egészséges, erős, kardforgató .testvér vitatja azt a kérdést, hogy mi az igazság. Nem tudnak megegyezni abban, hogy mit jelent ez a szó : mi az igazság, és elhatározzák, hogy hqt különböző utón indulnak el és megkeresik az igazságot. Elindulnak. Bizonyos idő múlva hazatérnek, megint vitatják az igazságot és annyira összevesznek, hogy, kardforgató emberek lévén, egymásnak esnek és összeszabdalják egymást. Mind a heten haldokolva magukhoz hivatják családjukat és mindegyik külön-külön azt mondja családjának: Halljátok meg, az az igazság, amit én találtam igazságnak, küzdjetek ezért az igazságért és ha kellj tudjatok meg is halni ezért az igazságért. Ez a hét testvér jut eszembe, amikor a mai nehéz időkben fel kell szólalnom és igaz hálámat rovom le a t. Nemzetgyűlésnek, hogy meglehetős nyugodtan meghallgatott. Ez a rege jutott eszembe, t. Nemzetgyűlés, mert igenis, mi is küzdünk hétféle igazságért, küzdünk egymás ellen. Be van iktatva a vérünkbe, hogy egyik szerint ez az igazság, másik szerint az az igazság, és küzdünk egymás ellen. A fődolog azonban, hogy mindenki valóban olyan igazán és híven adja elő ideáit, amint azok bensejében vannak, amint azokat érzi, és ha így adjuk elő, akkor nem fog megtörténi az, hogy kaszabolás lesz testvérek között, akkor meg fogjuk egymást érteni, mert tudjuk majd, hogy nem egymás ellen küzdünk, hanem küzdünk mindnyájan egy érdekért: a magyar hazáért! (Eljenzéseh a középen és a jobboldalon.) Ereky Károly : Szabad szót kérnem ? Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : A képviselő urat illeti a szó. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál t. képviselőtársam beszéde folyamán azt a kijelentést tette, hogy én a Pesti Kereskedelmi Bank koncernjéhez tartozó egyik részvénytársaságnak voltam a vezérigazgatója. Nem az első eset, hogy ez elhangzik, és ha Sándor Pál t. képviselőtársam nem is igy gondolja, de ennek beállítása olyan, hogy a sajtóban is állandóan ugy lanszirozzák ezt, mintha én a nagy zsidó tőkének lettem volna egyik exponense. Mondom, ezt nem a t. képviselő ur teszi hozzá, de teszik állandóan az ilyenekben dolgozó zsurnalisták, mert többször olvastam már, hogy én egy nagy zsidó banknak lettem volna egyik exponense. Engedjék meg, hogy röviden megmondjam, hogy miről van szó. (Halljuk !) Én a Budapesti Hírlapban már 15 évvel ezelőtt megkezdtem egy agitációt, hogy a magyar intelligencia vegyen részt a kereskedelmi életben, vegyen részt az ipar és kereskedelem minden ágában és különösen a mezőgazdasággal kapcsolatos ipar terén. Annak idején a Budapesti Hírlapban vagy ötven cikket irtam erről, azután később megcsináltam egy Állatértékesitő Egyesület nevű szövetkezetet, amelynek elnöke gróf Széchenyi Emil volt, azonkívül vagy negyven mágnás, tiz katolikus főpap, azután református mágnások, nagybirtokosok voltak benne, ugy hogy ez tisztára keresztény szövetkezet volt, amelynek célja az volt, hogy a túlságosan elzsidósodott állatkereskedelmet valamiképen megmentsük a zsidó spekulánsok kezéből. Ez a volt vállalat célja. Ez a vállalat azután sertéshizlalással is foglalkozott és miután Kőbánya tán 1912-ben feloszlóban volt s ugy volt, hogy Kőbányát meg fogják szüntetni, megalapítottuk gróf Széchenyi Emil elnöklete alatt a nagytétényi vállalatot, amelynek pontos címe Magyar Sertéshizlaló és Husipari r.-t. Miután azonban a mágná-