Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
A Nemzetgyűlés 27, ülése 1920, latai azt eredményezték, hogy 3000 zsidó férfi és 1600 zsidó nő közül a felvett statisztika szerint sasorra csak mintegy 12—14%-nak volt. De természetesen ferde orr a zsidó jellemzésére alkalmas a lerajzolásban, tehát felhasználják a humoristák, akik nem hatoltak mélyebben a dologba, hogy mint a zsidók kiváló tulajdonságát állítsák oda. A másik dolog, amiről hallottam, a lőcsláb. (Derültség.) Csak az a furcsa a lőcslábak tekintetében, hogy azok a lőcslábak rendesen lovaglástól vagy angolkórtól erednek. (Felkiáltások balfelől : Zsidó nem ül lóra.) A legszebb azonban a dologban, hogy a legritkább esetben fordul elő a zsidóknál lőcsláb. A helyzet az, hogy a régi rómaiak a hőseiket lőcslábbal ábrázolták, mert ez volt akkor az erőnek a jele. így Augusztusz király szobra megvan még ma is, ahol lőcslábakkal van megörökítve. Ha annyira vagyunk, hogy Augusztusszal lehet összehasonlítani a zsidóságot, akkor az én nagy igényeim is ki vannak elégítve. Budaváry László: Szóval a rómaiaktól származnak ! Sándor Pál : A mi őseink, illetve talán nem szabad azt mondanom, hogy őseink, hanem azok, akik ebben a Házban egyszer szerepet játszottak, egészen máskép gondolkoztak a zsidókérdésről. Talán méltóztatnak ismerni Trefortot, akit igazán nem lehet zsidó liberalizmussal vádolni. Huber János: De igen! Sándor Pál: Trefortot soha! Trefort volt kultuszminister a magyar parlamentben, 1884 június 22-ikén következőket mondta (olvassa) : »Az antiszemitizmus szellemi betegség, nem mozgalom, amely valami faj vagy vallás ellen irányul, ez csak ürügy. Az antiszemitizmus célja a forradalom és a szocializmus, vagy sokkal inkább a kommunizmus. A vagyont és a tulajdont fenyegeti, a szegény és falusi zsidó pálinkamérőnél kezdi, hogy azután a fejedelemig felharapódzzon«. Tisza Kálmán — csak az utolsó passzust olvasom fel — azt mondja (olvassa) : »Mondják meg, hogy az antiszemitizmus első nyilvánulása óta volt-e ember, aki ugy a Házban, mint a Házon kivül az első perctől fogva oly kiméletlenül ostorozta volna és vele szembeszállott volna, mint én«. És most még egy harmadik idézetet. Kossuth Lajos mondta, ismét nem olvasom fel az elejét (olvassa): »Hisszük és valljuk, hogy minden ok, mi a zsidók állítólagos erkölcstelenségéből ellenhozatik, erőtlen, gyenge, szeretetlen. Ha moráljukat gyanúsítja valaki, megilleti őket a nemes indignáció büszke szava, mely komolyan visszautasítja a rágalmakat, mert erkölcstanuk époly tiszta, mint akárkié.« T. Nemzetgyűlés! Ezek a nemzet nagyjai voltak. Idézhetek önöknek a legnagyobb férfiaktól, fejedelmektől, pápáktól lefelé, akik szintén évi április hó 16-án, pénteken. 487 ilyen nézetet vallottak. Mi ehhez képest a mai felfogás? Tényleg, ha volna ebben komolyság, akkor históriai alapja volna Magyarországon az antiszemitizmusnak^ Huber János : Van is ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Tisza-Eszlár !) Sándor Pál : Messzebbre nyúlna ez, mint Tisza-Eszlárig. Végül t. Képviselőház, még egy utolsó dolgot szeretnék mondani. Budaváry László: Mi lesz a zsidókkal? Sándor Pál : Még egyről tartozom beszámolni. Azzal is vádoltak, hogy a zsidóknak az ellenforradalomban nem volt részük. Hogy részük volt-e, vagy nem, nem kutatom. Én az összes adatokat teljesen figyelmen kivül hagyom, csupán néhány esetet ragadok ki önök előtt s ezt önöknek kell mondanom hiteles források alapján. Amennyiben meg akarnak győződni ezen adatok valóságáról, ottvannak az ügyészségnél és a bíróságnál az illető iratok. Én csak azokat az eseteket vettem, amelyeket ottan letárgyaltak, amelyek ott be vannak fejezve. Vonatkoznak ezen kiragadott adatok a gyöngyösi, csornai, kalocsai és szolnoki szereplésre. Csornára vonatkozólag azt mondja ez az adat (olvassa); »A rémuralom hét ellenforradalmárt állított a vésztörvényszék elé, élükön Glaser Ferenc nagybirtokossal, aki szervezője volt a vörös terror ellen való fegyveres felkészülődésnek. Amikor« — ezt a bírósági akta mondja — »Glaser Perencet hat társával együtt elfogták, Glaser Ferenc kihallgatásakor minden ódiumot magára vett, mert látva, hogy az ő élete úgyis elveszett, legalább bajtársainak az életét akarta megmenteni. Áldozatkészsége hiábavaló maradt : mind a hét ellenforradalmárt Szamuely vértörvényszéke halálra ítélte, Glaserre nézve azzal a súlyosbítással, hogy hat bajtársa kivégzését végig kellett néznie és vele magával a hóhér csak azután végzett.« Kalocsán — minthogy ez hosszabb dolog, nem akarom felolvasni — a legnagyobb irgalmatlansággal végezték ki az ellenforradalmárokat. Ott egy zsidó század volt, amely mint külön zsidó század vonult fel a vörösök ellen, s ott is a legkegyetlenebbül bántak el a zsidókkal és felakasztották őket. Szabóky Jenő : Nem volt zsidó század ! Sándor Pál: Volt zsidó század! Szabóky Jenő: Én vezettem a századot! Sándor Pál: Utána fogok járni és helyreigazítom az állításomat, ha nem igaz. Egy Kiss nevezetű tartalékos hadnagy volt a vezér. Szabóky Jenő : Annak a felesége zsidólány ! Vezető nem volt ! Sándor Pál: Az volt a vezér. A legrettenetesebb dolog történt Szolnokon, ahol összesen harminckét ellenforradalmárt állítottak: a vérbíróság elé és ítéltek el, közöttük volt nyolc zsidó.
