Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

484 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. Fangler Béla ; Az biztos, bogy nem keresz­tény leszármazás. (Derültség és zaj.) Sándor Pál : Az sem biztos. (Folytonos zaj.) Van itt egy további igen érdekes dolog, amely azt hiszem, a Nemzetgyűlést nagyon fogja érdekelni. (Halljulc! Halljuk!) A 955-ik évben, tehát körülbelül 65 évvel a magyarok beván­dorlása után, a spanyol udvarba, Abdurahman udvarába jött egy horvát küldöttség. Ennek a horvát küldöttségnek két zsidó tagja volt. Abdurahmannál akkor az u. n. állami teendőket egy zsidó végezte, ami akkoriban nem volt ritkaság ; neve Chasdaj volt. 0 hallott valamit arról, hogy a Volga torkolatánál egy zsidó nemzet él, azt hitte, hogy ez a zsidó nemzet, amelynek kérdését ő akkor nagy tanul­mány tárgyává tette, a zsidó tiz törzsből való, és mindent megpróbált előzőleg, hogy minden pénzzel és befolyással, ami a spanyol udvarnak csak rendelkezésére állott, egy levelet juttasson a kozár királyhoz. Chasdaj e horvát urakhoz is fordult és ezek azt mondták neki, — amint az a levelekből is kitűnik, amelyek megőriz­tettek, ugy a kozár király, mint Chasdaj leve­léből — hogy mi igenis a királyunk révén, a Magyarországon lakó izmaeliták által ezt a levelet kézbesittetni tudjuk a kozár királynak. Itt tehát azt látjuk, hogy ha ott már régen letelepedett zsidókról lenne szó, akkor a hor­vátoknak meglett volna az az összeköttetésük, hogy ők ezek által küldték volna el a levelet. (Zaj és közbeszólások.) De a király által adatták át a zsidóság­nak a levelet, tehát okvetlenül elsőrangú em­berek lehettek, akiknek a király ezt megtette és ebből nem lehet más következtetést vonni, mint amit tényleg egy másik történetire levont, akinek a nevét most hamarjában nem találom meg, hogy: a magyarok még ottmaradt roko­naikkal futárok révén összeköttetést tartottak fenn és igy tudták meg valószinüleg az udvar révén, hogy a magyarok összeköttetésben voltak a kozárokkal. Ez a levél megérkezett. A leg­különösebb a dologban az, hogy nem ment a könnyű utón, Konstantinápolyon keresztül a Volga torkolatához, hanem elhozták Horvát^ országba, onnan Magyarországba, onnan Orosz­országba, onnan Nagybulgáriába és onnan a kozárokhoz, ami igen nagy ut és ez is bizo­nyitja, hogy abban az időben okvetlenül csak előkelő emberek és okvetlenül csak ezen az utón, futárok utján közvetíthették a levelet. De bizonyltja ezt egész más is, tisztelt Nemzetgyűlés és azt hiszem, hogy ez is fel fogja kelteni az érdeklődést. Histőriailag kon­statálható, hogy 1232-ben és 1268-ban Téka és Henuk u. n. comes-szé, várkapitánnyá lettek kinevezve. Azonban én még erre sem fektetek olyan nagy súlyt, mindamellett, hogy egy har­madik ilyen is van, egy Farkas nevezetű. Voltam bátor azonban a Magyar Zsidó Múzeum­tól elkérni egy eredeti comesi kinevezést, amely 1280-ból származik. (Felkiáltások a baloldalon ! Az első bárósitás ! Nem báró, hanem gróf! Zaj.) Nem bárósitás. Bocsánatot kérek, mind­járt meg fogom mutatni, hogy tisztában mél­tóztassanak vele lenni. (Mutatja a keretbe fog­lalt okmányt.) Ez a Magyar Zsidó Múzeum tulajdona és latin nyelven van kiállítva, legyen szabad ennek a fordítását magyar nyelven önöknek felolvasnom. (Halljuk! Halljuk! Ol­vassa.) »Lukács mester elől járó és az esztergomi székesegyház káptalanja Krisztus minden hívé­nek, jelen okmány olvasóinak üdvöt mindnyá­junk Megváltójára! A jelenlevők akaratából köztudomásra hozzuk, hogy Fredmann zsidó — valószinüleg Friedmannak hívták, tehát né­met volt, nem is magyar — aki magát a mi urunknak, László, Magyarország nagynevű ki­rálya kamarai grófjául vallja egyrészről és a Ludán nemzetségbeli Miklós fia, Vulgus, más­részről, előttünk személyesen megjelenvén, ne­vezett Fredmann Comes előadta, hogy a fent nevezett Királyi urunknak 300 márka ezüst kölcsönt adott.« (Élénk derültség a Ház min­den oldalán. Felkiáltások: Tehát már akkor is!) Nem azt akarom én bemutatni, hogy en­nek a t. Fredmann urnák milyen erkölcse volt, én azt akarom dokumentálni, hogy 1280­ban ez történt, hogy tehát mi nem jött-men­tek vagyunk és hogy már 1280-ban ez a Fred­mann Grófnak vallotta magát. Ez annyit jelent, hogy várparancsnok volt, mint ahogy Farkas és Henuk is az volt. Ez az egyik. Itt van azután Téka — ez valószinüleg Tekének felel meg — ez az úgynevezett dus castrorum Judeorum, tehát szintén várparancs­nok volt ós köteles volt a háború idején bizo­nyos számú katonával kivonulni. (Zaj.) Mind­ezzel semmi mást nem akarok bizonyítani, mint annak ,a vádnak tarthatatlanságát, hogy mi jött­mentek volnánk. Ezt kötelességemnek tartottam elmondani, miután históriát tanultam és olva­sok még ma is. Mi nem vagyunk jött-mentek, a zsidók 1280-ban, sőt már 1242-ben itt vol­tak. (Zaj.) Ereky Károly: Asszimilálódniuk kellett volna ! Nem kellett volna maradniok külön zsidónak! (Zaj. Elnök csenget.) Pető Sándor: Nem volt egyenjogúság ! Sárga foltot viseltek. Sándor Páí: Egészen tiszta az én inten­cióm, hogy mit akarok ezzel mondani és aki ezt az okmányt megtekinteni kívánja, annak ren­delkezésére áll. Nem akarom a Ház türelmét igénybe venni. (Felkiáltások a középen : Olvassa csak tovább!) Azután igy folytatódik (tovább olvassa) :... »annak kárpótlása fejében neki és örököseinek két falut, Gröncze és Zsigárd ne­vűeket minden haszonvételeikkel egyetemben adományozom ugy, hogy .ezen falukat és földe­ket...« stb. Akit érdekel, méltóztassék elolvasni. Azt

Next

/
Thumbnails
Contents