Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

474 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. h ugy állottam itt egyedül, mint liberális képviselő — fejtettem ki a kiegyezés és az Osztrák-Magyar Bank taktikája elleni álláspontomat. Patacsi Dénes: De suttyomban Béccsel alkudozott ! Sándor Pál : Emlékezzenek vissza : Amikor az Osztrák-Magyar Banknak garantáltuk az aranyvalutát az összes rezervei tekintetében, amikor megjött a Benedikt-formula és Földes Béla védeni akarta, akkor én voltam az egyedüli, aki ezek ellen állást foglaltam. Én hangulatkeltést nem akarok. Nem tudom, bogy miben nyilvánult az a nagy barátság Ausztria részéről. Mit köszönhetünk mi Ausztriának ? A szolgaságot és a szegénységet. (Egy hang jobbfelől : Es a Habsburgokat !) Patacsi Dénes: Ők nevelték a nemzetiségeket is a nyakunkra ! Sándor Pál : Nekünk szükségünk van arra, hogy a kisipar mellett a gyáriparunkat növeljük, de nem abban az értelemben, mint a múltban történt, hogy szubvenciókat osszunk ki, s ezekkel az illető vállalatok üzletet köthetnek, hanem természetes alapon. Nekünk arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy az iparpolitika csak akkor helyes, ha támaszkodik azon nyersanyagokra, amelyek az országban termettek. (Helyeslés.) És csupán ott, ahol például szükségünk van gyapotra, amelyet nálunk nem termelnek és csak olyan gyárakat szabad mérsékelt arányban engedélyezni, amelyek az ország ellátására alkalmasak, vagy amelyek képesek kereskedelmi szempontból kiviteli iparcikkeket előállítani. Az iparpolitikát tehát ekkép kell megcsinálni. A mezőgazdaságunk tekintetében az a tiszteletteljes véleményem, hogy bűn az, ha halasztj uk a birtokpolitikát. A birtokpolitikát okvetlenül a legrövidebb idő alatt meg kell csinálni. (Helyeslés balfelől.) Mi ismerjük ennek az egész dolognak a nyitját. Azt hiszem, szabad önöknek itt ez alkalommal elmondanom azt, hogy Oroszországban például a Lenin-kormány alatt egészen különlegesen alakult ki az agrár-kérdés. Oroszországban, ebben az óriási birodalomban, a parasztok abban a pillanatban, amint kitört a bolsevizmus, rávetet-, ték magukat a nagybirtokokra s mindegyik azt a földet vette magának, amely neki tetszett, a kommunizmus elveinek dacára és ellenére, •— mert hiszen közös politikát akartak folytatni. Leninnek a legnagyobb gondja az volt, hogy hogyan tudja ezt megmásítani, s Lenin erre képtelen volt, mert az a paraszt, aki ott van már két éve, onnan el nem távozik. Magyarországban épen a bolsevizmusnak köszönheti a nagybirtok azt, hogy megmaradt egységes nagybirtoknak. Magyarországon ugyanis a bolsevizmus vigyázott arra, hogy általában idő előtt ne adják ki ezeket a földeket. Mert a vagyonos paraszt, általában a paraszt a legnagyobb ellensége a bolsevizmusnak, s igy ők nem akartak olyan embereket, akik földdel birnak, akik vagyonnal birnak, mert az nem lehet bolsevista, akinek vagyona van és akinek értékei vannak. Magyarországon tehát az a különös dolog történt, hogy épen a bolsevizmus a nagy birtok tagok összetartáséval megtartotta a nagybirtokosok számára a birtokokat, mert ha ez nem történik, és ha a bolsevizmus tovább tartott volna ugyanazok a jelenségek mutatkoztak volna itt mint Oroszországban. Fangler Béla: Majd erről beszélek! Sándor Pál : A harmadik, amit meg akarok jegyezni, hogy a kereskedelmünkre a lehető legnagyobb súlyt kell helyeznünk. Szabó József : Csak a legálisra ! Sándor Pál: Csak a legálisra, mást nem ismerek, a többi kihágás, a többi bűn. (Ugy van f) Mást nem ismerek, mint tisztességes kereskedelmet, soha sem védtem mást, csak a tisztességes kereskedelmet. Kereskedelmünket tehát ki kell épitenünk. mert helyzetünk a viszonyok folytán lényegesen megváltozott. A Dunát azáltal, hogy jóformán mindent vasúton szállitottunk, mert a vasúti fuvarok olcsóbbak voltak, nagyon elhanyagoltuk. Most azonban a vasúti fuvarok nemcsak hogy nem olcsóbbak, de az egész országban óriási mértékben emelkednek, oly mértékben, amelyről eddig fogalmunk sem volt, mert hiszen a vasútnak önmagát kell fentartania és azért nálunk a tarifákat sokkal erősebben kell felemelni, mint ahogy ez ezelőtt szükséges volt ; és fel kell emelni azokat Németországban is, Olaszországban is, Franciaországban is. Ezáltal pedig a dunai forgalom, amely sokkal olcsóbb fuvardijakkal dolgozhatik, igen nagy tényezővé lesz és ez magyarázza meg azt, hogy különösen az angolok, mint praktikus nép, végtelen nagy érdeklődéssel nézik a Duna-kérdést és most már egy év óta itt van Troubridge vagy más egyéniség, aki mindig ebből a szempontból nézi a Dunát, hogy az ő hatalmi szférájukba vonassék. A Duna ma óriási vagyont jelent részünkre, oly vagyont, mint annak idején a földgáz volt, amellyel szintén nem tudtunk bánni. Ezt meg kell fogni és itt az államnak igen nagy kötelességei vannak. Igen nagy hajózást kell ismét inaugurálnunk. Az elvett hajók helyett — nem tudom mennyit vettek el — minden erővel másokat kell szerezni, az államnak mindenképen oly közlekedési eszközöket kell szereznie, hogy szabályozhassa a tarifákat, amelyek kifelé visznek. A Duna reánk nézve óriási kincs, oly nagy vagyont jelent, amelyet számokkal ki sem lehet fejezni. (Egy hang balfelől: Csak volt!) Ha más nemzetek is hajóznak a Dunán, az nem baj. Én ismerem a magyar kereskedelmet. Higyjék el, a magyar kereskedői kar a legleleményesebb, a legtöbb eszmével rendelkező, a legszorgalmasabb, a legelevenebb kereskedők közé tartozik ezen a világon. Egyenesen a németek mellé lehet állitani — mert a németeknél jobb kereskedő nincs. Maguk a németek csodálkoznak sokszor azon az erélyen, a szorgalmon és előrelátáson, amellyel a mi kereskedelmi karunk rendelkezik. Ezt a kereskedelmet erősen kell fejleszteni. Hogy hogyan és mikép, arra később fogok rátérni, azzal együtt,