Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. 475 ami a keresztény iránnyal összefügg. De ezt az egész irányt, amelyet most vázoltam, át kell vinni a közgazdasági életbe. Minek Magyarországnak, ennek a kicsiny országnak az a töméntelen sok bank ? (Mozgás.) Miből akarnak ezek a bankok élni ? Hogyan tudják a nagy rezsit behozni ? (Mozgás.) Hogyan lehetséges, hogy egyáltalán birják fedezni ezt a rezsit ? Itt az államnak szintén okvetlenül be kell avatkoznia, még pedig nem azon az alapon, mint ahogy pl. a tranzakciókat látom az olaszokkal, akik kiegészítik a kapitálisaikat nagy összegekkel, amelyek nekik semmibe sem kerülnek, de amik nálunk mégis jelentősek. így például a 300 milliós Fabanknak összes ellenértéke 150 vagy 160.000 dollár. Mi volt az előbb ? 800.000 korona volt az egész. Hát ezzel akarnak minket lefőzni és ebben a valutában adják meg nekünk most ezt a kapitálist ? Nem ezen az utón kell dolgozni. A bankoknak nézetem szerint fuzionálniuk kell. Ha Berlinnek nincs több bankja, mint összesen kilenc, akkor Budapestnek sem kell bank százon felül. Erre nekünk szükségünk nincs. De az állami beavatkozást itt szintén nem kényszer utján, hanem jóindulatú tanácsok utján kell megoldani. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminister ur, aki ezekkel a bankigazgatókkal nagyon sokszor van érintkezésben, meg fogja tudni értetni velük, hogy itt az ideje annak, hogy már most létrejöjjenek ezek a fúziók ; nem később, hanem most ! Huber János: Nagy keresztény bank kell! Sándor Pál : Igaz, hogy van ennek egy kis bibije is. A bankok sorsa szoros összefüggésben van az államéval, oly szoros összefüggésben, hogy ha az államnak hitele megromlik, akkor én nem tudom, hogy állnak majd a mi bankjaink. A mi bankintézeteinknek óriási nagy mennyiségű hadikölcsönük van saját birtokukban és eszkomptálás utján. Ez óriási veszély a mi közgazdaságunkra, mert ha az állam nem fogja huzamosabb időn belül kifizetni tudni azokat a kamatokat, amelyek ezekért a kölcsönökért járnak, akkor mégis csak abba a helyzetbe fognak kerülni a bankok, — különösen az Osztrák-Magyar Bank lebonyolítása alkalmával, ahol most 80%-ra meg van kötve a hadikölcsön — hogy kényszerítve lesznek behajtani követeléseiket azoktól a kis egyénektől, akik többet j egyeztek a névértéknél, akiket beugrattak, mert nem lehet ezt másként nevezni, mint beugratásnak. (Igaz ! ügy van !) Az akkori pénzügyministerek ugyanis jóformán kiadták a jelszót az egyes bankdirektoroknak, hogy nekik kell irni vezércikket ebbe és ebbe az újságba, (ügy van ! ügy van /) Ha ez nem beugratás ... B. Korányi Frigyes pénzügyminisier : A hadikölcsönért kellett ezt megtenni ! Sándor Pál : A hadikölcsönért természetesen meg kellett ezt csinálni, de ha igy állnak a dolgok, ha majd az Osztrák-Magyar Bank többé nem ad 80%-ig előleget, akkor a bankok* az egyes emberektől fogják bekérni azt a deficitet, amely a valódi érték és az előlegezett kurzus között van. Fangler Béla : Ez lesz a legnagyobb igazságtalanság. Sándor Pál : Ebből rettenetes baj támad. Erre a bajra nézve is szerettem volna egyet-mást hallani a pénzügyminister úrtól, mert ez akut dolog, minthogy az év végével az Osztrák-Magyar Bank funkciója lejár és akkor bekövetkezik az az idő, amikor fel kell oldania a bankokat az alól, hogy nem szabad kérni ezen kölcsönök után az u. n. Deckuûgot, a fedezetet. Erre is előre kell gondolni;, erre is azt kell mondanom, hogy ; »Gouverner c'est prévoir«. Általában véve, erre nézve még egyetlenegy megjegyzésem van. Magyarországnak, mint már a Pénzügyi Bizottságban kifejtettem, ma az alaptétele az kell hogy legyen, anélkül nem indulhat meg sehova, hogy valutánkat előbb rendbe kell hozni. Ez az egyik. A másik pedig, hogy a széntermelést arra a magaslatra kell hozni, amely az ország szükségleteinek megfelel. Ereky Károly : Államosítani kell a bányákat. Sándor Pál : E két fundamentum nélkül az állam nem ekszisztálhat. Ezt nekünk meg kell szereznünk mindenáron. Ha azt látjuk, hogy mig a háborús idők előtt körülbelül 48—50 millió métermázsa szenet importáltunk és emellett elvették tőlünk a zsilvölgyi bányákat, amelyek akkor birtokunkban voltak, akkor lesz igazán evidenssé előttünk, milyen nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy nagy szénbányáink teljes erővel dolgozzanak. Enélkül nincs előrehaladás, enélkül a kérdést megoldani nem lehet. ? Rátérek most a többek által már hangoztatott pontra, amelyhez azután hozzáfűzni óhajtom a zsidókérdést. (Halljuk ! Halljuk I) Kérném azonban az elnök urat, méltóztassék pár percnyi szünetet adni. Elnök : Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Sándor Pál nemzetgyűlési tag ur folytatja beszédét. (Halljuk I) Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Ha eddig a t. pénzügyminister ur által előterjesztett törvényjavaslaton kritikát gyakoroltam, azok, amiket most fogok mondani, tényleg nem tartoznak szorosan ehhez a törvényjavaslathoz. A t. pénzügyminister urnák kijelenthetem, hogy ha kritikámban voltak is oly tételek, amelyeket az ország érdekében el kellett mondanom, mint egyéni meggyőződésemet, mégis biztosithatom a t. Nemzetgyűlést arról, hogy nincs senki a Házban, aki jobban megbecsülné az ő ügybuzgalmát, óriási fáradozását, rendkívül szorgalmát minden tekintetben, és azt, hogy mennyire szivén hordja a haza érdekeit, mert tudom, hogy nincs senki, aki ebben a tekintetben túl tenne rajta. Kérem tehát, hogy ami kritikát gyakoroltam, azt vegye mint tárgyi60*
