Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. 473 gyarországba beengedtek bizonyos luxus-cikkeket, pl. a narancsot, a fügét ; hogy itt befolyások érvényesültek, amelyek szükségessé tették azt, hogy ezek a cikkek bejöjjenek. Én a legnagyobb visszaélésnek tartom, hogy ma 7—8 koronás narancsot hoznak forgalomba. Megmondtam már a pénz'üg) i bizottságban is, hogy a luxus-cikkek behozatalát a minimumra kell redukálni ; indítványomat el is fogadták és az indokolásban bennfoglaltatik, bogy luxus-cikkek után a vámot teljesen arany-értékben kell megfizetni. (Helyeslés.) Tegyük meg azt, amit Németországban megtesznek, ahol jóformán uniformisos öltözeteket kezdenek már viselni az emberek. Csináltassunk óriási mennyiségbea ilyen ruha kai; a népességnek, hogy a luxus-ruhák csináltatását, amelyekben Ausztriából és Franciországból most is nagy behozatalunk van, mindenáron megszüntethessük. A dőzsöléseket pedig, amelyekről itt szó volt, véleményem szerint mindenáron meg kell szüntetni. (Helyeslés és taps.) Tessék elfogadni egy olyan törvényjavaslatot, hogy aki dőzsölésnél találtatik, azt kényszermunkára fogjuk tanitani. (Általános helyeslés.) Tessék ilyen rendszabályokat igénybe venni. A luxus az országnak a rákfenéje. A legrégibb idők óta próbáltak már törvényeket hozni a luxus ellen, de nagyon kevés eredménnyel, azonban bizonyos ideig mégis volt eredményük ezeknek a törvényeknek. Magyarországon a lehető legnagyobb szigorral kell vigyázni maguknak a Nemzetgyűlés tagjainak, hogy olyan cikkek, amelyek nem feltétlenül a nép élelmezésére és ruházkodására használtatnak, a külföldről be ne jöjjenek. Patacsi Dénes : Ez a helyes ! Sándor Pál : Magyarországnak arra kell törekednie elhagyatottságában, hogy barátokat szerezzen. Barátokat, akik megbízhatók, barátokat, akik segitik őt abban a pillanatban, amikor nehézségbe kerül. Magyarországnak ma egyetlen egy barátja van. Az olaszoknál érezzük egy kis lehelletét ennek, de nem tudom, mennyire szabad ezt financialiter taksálni. Én semmire sem taksálom, t. Nemzetgyűlés, mert azt láttam, hogy a nemzetek barátsága abban a pillanatban, amikor pénzügyi kérdésekre került a sor, megszűnt. Abban a pillanatban, legyen az akár zsidó, akár keresztény bankár, csak plajbásszal a kezében adta meg a hitelt, ha általában megadta. Én azt látom a nemzeteknél, igy a francia népnél, hogy pl. megadta az oroszoknak előre a 20 milliárd franknyi hifelt a spórolok zsebéből akkor, amikor a revansháborura elkészült, — lehet erről beszélni, mert históriai tény — láttuk azonban, hogy amikor nekünk volt szükségünk a háború alatt Németországtól valamire, akkor Németország a legridegebben elzárkózott kívánságaink elől. Én azt láttam, hogy bankári szempontból Németország minket kirabolt. Annak idején itt a képviselőházban két beszédet is tartottam a németek ellen, és megvilágítottam ezeket a kérdéseket. Azt láttam, hogy a mi barátaink, a németek, akikkel együtt küldöttünk, akikkel együtt haltunk, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. - I. KÖTE Erdéllyel ugy bántak el, mintha ellenséges terület lett volna. Patacsi Dénes : Egészen kifosztottak ! Sándor Pál : Hol itt az a nagy barátság ? Huber János: De jóvátette! Sándor Pál : Arról nem tudok, hogy jóvátette volna, talán a pénzügyminister ur tudna erről felvilágosítást adni, de hogy Erdélyben pusztított és rabolt, hogy a zongorákat halomszámra, vonatszámra vitték el és ott volt a vonatokon a nagy cédula : »Raubzug«, itt vonultak keresztül Budapesten, ezt letagadni nem lehet. Az igazságnak a szemébe kell nézni. Patacsi Dénes : Ez igy volt, mi ott véreztünk ! Sándor Pál : De nézzük csak tovább, hol vannak a mi barátaink ? Itt van Ausztria. (Felkiáltások jobbfélől : Elég volt a barátságból I) Jó lélekkel merem állítani, hogy 200 év óta mi a gyarmat ja vagyunk Ausztriának, (Felkiáltások : Négyszáz éve!) politikailag kihasznált minket, az egyik államot kijátszotta a másik ellen, gazdaságilag pedig kiszipolyozott bennünket. Akkor volt beviteli vámja Magyarországra, amikor az neki konveniert, akkor volt vámközössége, amikor neki konveniált és nem volt még egyetlen magyar államférfiú sem, aki beleegyezett volna abba, hogy a vámközösséget megszüntessük. Kossuth Ferenc idejében a koalició alatt három és félórás beszédben fejtettem ki, hogy a vámközösségbe nem szabad belemennünk és látjuk, mennyibe került nekünk az a.2%, amit csak a kvótánál fizettünk és menynyibe került nekünk ez a háború. Azt hiszem, adósságunk egy jókora darabját ki tudnánk ebből fizetni. Ausztria kiszipolyozott bennünket és meg vagyok győződve róla, t. Nemzetgyűlés, — ne méltóztassék rossz néven venni tőlem, ha kemény szót használok, — hogy a tatár és török nem ártott annyit Magyarországnak, mint Ausztria. (Egy hang a szelsőbaloldalo7i : A zsidók sem !) Patacsi Dénes : Ez igaz ! Huber János: Es a zsidók! Sándor Pál : Mit akar mindig a zsidóktól ? Igazán nincs más gondja a t. képviselő urnák ? Hiszen rátérek még erre a témára ; méltóztassék elhinni, nagy lelki gyönyörűsége lesz. (Derültség.) Tisztelt képviselőtársaim, ne méltóztassék engem gyanúsítani azzal, hogy hangulatot akarok kelteni. Én ezt elmondottam az elmúlt ciklusokban is ; szembeszálltam Ausztriával, mint 67-es ; a külön vámterület alapján állottam és elmondottam mindezen dolgokat előbb is, — nem csináltam titkot belőle — tehát én nem csinálok hangulatot ; itt vannak t. képviselőtársaim, akik ezt igazolhatják. (Egy hang a középen : Benne volt a Tiszapártban '!) Igen, a Tisza-pártban benne voltam. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Benn voltam a Szélipártban azzal a kikötéssel, hogy csak önálló vámterületet fogadok el ; benne voltam a Tiszapártban azzal a kikötéssel, hogy csak az önálló vámterülethez járulok hozzá. S akkor, amikor Kossuth jutott kormányra, én voltam itt az egyedüli, aki a legnagyobb zaj közepette — mert akkor T. 60
