Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

472 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. mert, sajnos, igen nagy számban vannak ott véreink. Amennyire én értesülve vagyok, könnyebb dolgunk lesz, mert kevesebb kell nekünk, mint más államoknak és könnyebben fogunk hozzáférni Amerikához, ha megtaláljuk a kellő összeköttetést. Természetes, hogy azzal, ha mi előveszünk egy nagy trombitát és folyton azt harsogjuk rajta, hogy zsidó ! zsidó ! zsidó ! ezzel, az én nézetem szerint

x nem érünk el semmit, sőt igen nagy hibát követünk el. (Mozgás.) Én meg tudom érteni, ha valaki antiszemita. (Mozgás és derültség balfelől.) Zákány Gyula : Ne én reám nézzen ! (Hosszantartó élénk derültség.) Sándor Pál : A magyar közmondás is azt tartja, hogy az az antiszemita, aki jobban gyűlöli a zsidót, mint kell. (Felkiáltások ; A kelleténél jobban !) Nem akarok erről a kérdésről most beszélni, rátérek később, azonban ebben a vonatkozásban mégis erre is ki kell térnem. Mondom, mi folytonosan ezt a trombitát fújjuk. De ha az antiszemiták akarnak valamit csinálni, tettekkel jöjjenek és ne gyalázzák folyton a zsidót, mert ezzel még nem értek el semmit. (Zaj a Ház minden oldalán.) Ereky Károly: Mondja ezt a kormánynak! (Zaj.)t Sándor Pál : Bocsánatot kérek, az én t. képviselőtársam itt a szomszédomban azt kérdi, mit értek tettek alatt. Megnyugtatom őt, hogy nem pogromot. (Mozgás.) De vannak bizonyos gazdasági intézkedések, ezeket kell megcsinálni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Friedrich István : Jöjjön ide hozzánk ! Egy nézeten vagyunk! Zsidók csinálják meg majd a keresztény kurzust ! (Elénk derültség.) Ereky Károly : De a kormány ezt nem meri kimondani ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál : Én amúgy is foglalkozni fogok ezzel a nagyon fontos kérdéssel. Méltóztatnak látni, állom azt a kijelentésemet, hegy nem vagyok agresszív semmi tekintetben. Friedrich István : Nagyon korrekt nyilatkozat volt ! Sándor Pál ; Én azt mondom, ismétlem, hogy Amerika ma az egyedüli bankárja a világnak. Amerika rendelkezik azokkal a tőkékkel, amelyekből ha nekünk egy parányi kis részt ad kölcsönképen, akkor már nagyot segitett rajtunk. Tessék elgondolni : 150 ezer dollár ma 300 millió korona. Gr. Sigray Antal : Tévedés ! Sándor Pál : Másban tévedhetek, számokban nem hiszem. (Derültség.) Az tehát 300 millió korona. (Felkiáltások a jobboldalon : Háromszáz húsz !) Reischl Richárd : Harminc millió ! (Zaj.) Sándor Pál : Legyen 320 ! A mai kurzust nem ismerem. Higyj e el, nem nézem a doliár kurzusát ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Nem vagyunk a tőzsdén ! (Hosszantartó élénk derültség.) Sándor Pál : Tehát Amerika — mondom — nagyon csekély áldozattal hozzájárulhatna Magyarország financiáinak szabályozásához. Sőt merem •állitani, hogy Amerikában egy milliárdosnak annyi pénze van, hogy vagyonának egy negyedrészéből kifizetheti Magyarország összes adósságait, olyan gazdag nép ez az amerikai. Én nem tudom, hogy a tőke Amerikában zsidó kezekben van-e, de annyi biztos, hogy zsidó kezek is irányítják ezt a tőkét (Felkiáltások bal felől : Szabadkőművesek !) és annyi biztos, hogy hiába mitigálunk mi itt ; hogyha önök túlságosan erősen fújnak bele abba a trombitába, az országnak tesznek vele kárt, nem a mi zsidóságunknak. Sokkal apróbb dolog itt ez az antiszemitizmus, mint az, hogy az ország okvetlenül megkapja azt a hitelt, amelyre szüksége van, és hogy ne helyezkedhessenek Amerikában esetleg olyan álláspontra, hogy nem adnak pénzt oda, ahol valakit vallása miatt üldöznek. (Zaj a baloldalon.) Én semmiféle célzattal nem mondom ezt. Azt mondom, hogy legyünk okosak, azt mondom, amit tegnap mondott Kováts István t. képviselőtársunk. Megjön mindennek az ideje, hagyják azt a zsidóságot még négy hónapig élni. (Elénk derültség.) Lingauer Albin : Gemacht ! (Derültség.) Ereky Károly : Hát négy hónap múlva mit csináljunk velük ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister ; A lármától csak Jerikó falai dőltek le ! Sándor Pál : Én most nem a zsidókról beszélek, azt később fogom tenni, (Zaj.) hanem az ország nemzetgazdasági szükségleteiről. Hogy azonban visszatérjek magára a törvényjavaslatra, legyen szabad elmondanom azt, ami nézetem szerint okvetlenül szükséges, hogy mielőbb megvalósittassék. A legfontosabb, mint már hangoztattam, a kivitel. Nekünk nincs kivitelünk, nincs exportárunk ! A kivitelt feltétlenül forsziroznunk kell, hogy valutánkat valahogyan rendbehozhassuk. Weiss Konrád : Galiciai az van ! Sándor Pál : Tessék a galíciaiakat kidobni ; a legnagyobb kérésemet teljesitik vele. (Zaj a baloldalon.) Friedrich István : En is ezt mondom. Már ő is sürgeti ! (Derültség.) Sándor Pál : Higyje el t. képviselőtársam, hogy fontos, fundamentális kérdések ezek, amelyekről most beszélek. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Később lesz alkalmam a zsidókérdésről is szólni. Tehát a kivitelt, amennyire csak lehet, forszíroznunk kell, a bevitel tekintetében pedig utánozzuk Németországot. Németország a bevitelt a legkisebb, a legparányibb mértékre redukálta. Igaz, hogy nehéz helyzetben van, mert ott van náluk a »Loch im,Westen«; ott még franciák vannak és nagyon sokat csempésznek és kivisznek az országból, ugy hogy Magyarország e tekintetben még jobb helyzetben van. Bevitelünket tehát a minimumra kell redukálnunk. Már megmondtam a pénzügyi bizottságban, hogy — nem is találok szót rá — a legnagyobb visszaélésnek tekintem azt, hogy Ma-