Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. 471 egyidejűleg aláírja Magyarország a saját vesztét is. (Igaz ! ügy van !) Hiábavaló dolog az, ka azt mondjuk, kogy későbbi időkben majd vissza fogjuk kóditani ezeket a területeket. En látom, kogy mit csinálnak ezeken a teriileteken már ma. Látom és tudom, kogy a magyar fiatalembereket agyonlövik, ka nem leket őket besorozni és kogy a leketó legnagyobb presszióval dolgoznak. (Ugy van!) Rubinek István : Börtönbe vetik őket százszámra a nekünk ítélt területeken is, pl. a Bácskában ! Sándor Pál : Tudom, kogy mit csinálnak a birtokpolitika révén, különösen a románok, akik ugyanakkor, amikor Romániában magában még nem osztották föl, Erdélyben és Torontálban már felosztották a nagybirtokokat a román parasztok között s ennek alapján akarnak katni arra az esetre, ka népszavazásra kerülne a sor. Felosztották ezeket a birtokokat nem nemzetgyűlési katá• rázat, kanem királyi dekrétum alapján, amelyet később kell jóvákagyni a román képviselőkáznak és amit jóvá is fog kagyni. Szóval olyan nizust látok, kogy ka mi nem állunk a talpunkra, soka többé nem leszünk egységes, nagy Magyarország. (Igaz ! Ugy van !) Zákány Gyula : A zsidók viselkedését is látja ? (Nagy zaj a jobboldalon.) Sándor Pál : Beszélni fogok a zsidókról is nagyon sokat. Lesz alkalmam. Rubinek István : Hallgassák meg keresztényi türelemmel ! (Felkiáltások jobbfelől : Nagyon helyesen beszél! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Felkiáltások balfelől : Drozdy tapsol •! Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : Ha az ország katárai azokban a keretekben maradnak, akogyan ma vannak megállapítva, akkor — amint mondottam — nézetem szerint nagy Magyarország többé nem lesz. Es mit nyerünk azzal, t. Nemzetgyűlés, ka aláirtuk ezt a szerződést ? Egy elpusztult nemzet van itt, amelytől mindent elvettek, mindent elloptak, mindent elkarácsoltak és akkor mi még belemenjünk abba is, kogy megfulladjunk azon a kis területen, amelyen vagyunk, kogy ne tudjuk igényeinket kielégíteni és aláírjunk olyan szerződést, amely eleve az ország pusztulását jelenti ? Ilyen aláírás az én kozzájárulásommal nem fog létrejönni. Friedrich István : Nagyon kelyes ! Igaza van ! Sándor Pál : A világ tisztán csak gazdasági kérdésekkel foglalkozik, minden mást elkanyagol ; mindenütt a gazdasági kérdések vannak előtérben. A győztes államok épugy állanak, mint mi, — a területüktől eltekintve. A győztes államok valutáj a — Angliát kivéve — egy fillérrel sem ér többet, mint a mi valutánk. Ami Franciaországban és Olaszországbantörtént a frank és a lira visszaesése tekintetében, azt azok, akik értenek kozzá, előre tudták, kogy ennek be kell következnie. Franciaország, amelynek 260 milliárd államadóssága van, Olaszország, amelynek adóssága közel van a 200 milliárd lirákoz, konnan veszi azt a pénzt, azt az erőt, amellyel az ország rekonstrukcióját előkészítketné. Ezek az államok tékát épugy küzdenek az ínséggel, mint mi, épugy kell a fejüket törniök azon, kogy konnan vegyék azokat a gazdasági eszközöket, amelyek valaka kelyreallitkatjak őket, mint minekünk. Azt állítom, kogy ennek alapján egész Európa — Anglia kivételével — az államcsőd előtt áll. Az összes győztes államok is teljesen benne vannak az államcsődben. En itt kivezető utat nem tudok. Hallom, kogy mindig kangoztatják a vagyonadót. Nézetem szerint ennek a reális alapja sokkal kisebb, mint önök gondolják. A vagyonadó kelyett sokkal előnyösebbnek látnám, ka kényszerkölcsönt boesájtanánk ki, körülbelül Wälder igazgató ideája szerint ; az állam katározza meg, kogy minden ember, aki vagyonnal bír, mennyit tartozik kölcsön adni az államnak. Az ilyen kölcsönnél először is megvan mindenkinek az a nyugalma, kogy ka az állam megfelelő kelyzetbe kerül, akkor azt a kölcsönt vissza fogja majd fizetni s igy a pénzt nem mint vagyondézsmát adja oda, kanem mégis van a kezében valami, mondjuk egy Ígérvény, amelyet esetleg beváltanak. De én most nem ezt. a szempontot tekintem. A vagyondézsmánál nem tudunk oly szigorúan eljárni és nem fogunk annyi pénzt kapni, mint az államkölcsön esetén. Az államkölcsönnel, amelynél az állam kényszeríti az illetőket, •— bárki legyen is az ebben az országban, aki vagyonnal bir — kogy viselniök kell az állam térkének egy részét, sokkal jobban tudunk operálni, mint a vagyondézsmával. Egészben véve tékát nincs köztünk különbség e tekintetben, akár vagyondézsmának, akár kényszerkölcsönnek nevezzük is ! Meskó Zoltán : Egészséges vagyondézsma kell ! Sándor Pál : De nagy különbség van abban, ka az állam valakitől kényszerkölcsönt vesz, vagy ka azt mondja, kogy ezt az összeget pedig soka többé visszafizetni nem fogom. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) T. képviselőtársam azt mondja, kogy nem illeti meg az államot. (Folytonos zaj balfelől) Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Sallay János: A kadimilliomcst nem illeti meg ! (Zaj.) Elnök : Épen most kértem a képviselő urat, kogy ne méltóztassék közbeszólni. Ne kényszerítsenek arra, kogy megnevezzem az egyes képviselő urakat ! Sándor Pál : Nem feleiketek, mert nem igen értem a közbeszólást. Az egész világon csak egyetlen állam van, amely a pénzügyi kelyzet teljes magaslatán áll és ez Amerika. Amerikától függ a világ sorsa. Amerika jókedvétől, Amerikának, kogy ugy mondjam, a caritativ érzésétől függ, kogy mennyire akar egyik vagy másik államon segíteni. Azt kiszem, nekünk több kilátásunk van Amerikában, mint más nemzetnek a
