Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

470 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án

} pénteken. (Élénk derültség.) — ezzel nem akarok semmit sem mondani a pénzügyminister ur ellen — és azt mondom, bogy ha nekünk ezt az embert külföldről is kell idehozni... (Felkiáltások a baloldalon : Galíciából! Élénk derültség. Felkiáltások a jobboldalon : Éljen Korányi !) Nem Galíciából, tisztelt képviselőtársaim... Usetty Ferenc : Pedig ott vannak a pénzügyi zsenik. (Derültség és zaj.) Sándor Pál : Tisztelt képviselőtársam roszszul tudja, Galíciában nincsenek pénzügyi zsenik. (Felkiáltások a Ház minden oldalán: Dehogy nem ! Zaj.) Én azt mondom, hogy ott, ahol arról van szó, hogy egy nemzetnek pénzügyét a jövő számára meg kell alapoznia, oda kell fordulni, ahol megvan az a nagy koncepció, amely ezzel meg tud birkózni. Nekem az ország szempontjából teljesen mindegy, hogy az kinai, japán vagy német. (Ellenmondások a Ház minden oldalán.) Meskó Zoltán : Lássa, ez a különbség köztünk. (Derültség.) Scholtz Ödön : Ez az internacionális felfogás. Mi magyarok vagyunk. (Helyeslés a baloldalon. Zaj.) Sándor Pál : Nem vagyok én internacionalista. Scholtz Ödön: De bizony az. Sándor Pál : Azzal, hogy a képviselő ur mondja, még nincs elintézve, tessék bebizonyítani. (Folytonos zaj.) Azonkívül kell egy erős kéz, amelynek tulajdonosa nemet is tud mondani, ha szükséges ; aki irgalmatlanul kritizálja a többi ministerium büdzséjét és nem fogadja el ugy, ahogy eléje teszik. Nézetem szerint egy pénzügy minist érnek ezt kell elsősorban tennie, mert gouverner c'est prévoir. Ez annyit jelent, hogy aki kormányozni akar, ennak előre kell látnia. Az igen tisztelt pénzügyminister ur előrelátását semmiféle tekintetben nem látom. Ugy látom, az történik, ami a pótadónál történt : egyszerűen fogtuk magunkat és felemeltük a pótadókat, amennyire szükséges. Ezt tette most a pénzügyminister ur. Bevallom, hogy én értem azokat a nehézségeket, amelyek a pénzügyminister ur elé tornyosulnak, értem teljes mértékben és tudom, hogy még ha mond is nekem egy ilyen prognosztikont, az nem lehet teljesen helyes, azonban egy irányt adhatott volna nekünk, egy ideát, hogy hogyan és miképen lehet ezeket az adósságokat törleszteni, hogy tulaj donképen mitevők legyünk. Nem jelég az, hogy mi felülbélyegezzük a bankókat. Ez néhány hónapra fedezni fogja a mi szükségleteinket. És mi lesz azután, pénzügyminister ur ? mi lesz három hónap múlva ? Mi lesz négy hónap múlva ? Akkor hogy állunk majd ? A pénzügyminister urnák legalább is meg kell nekünk mondania, hogy mivel négy hónapig elég nekünk ez a pénz, a négy hónap után honnan fogj a venni az ország szükségleteinek fedezetét. Vagy azután elég lesz, ha elmegyünk a Lipótvárosba í (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Több mint négy hónapia előre mégis lehet valamit mondani. Nem mondom, hogy tiz évre csináljunk programmot, akkor amikor a béke még nincs megkötve, de csinálj unk programmot az év végéig arról, hogy honnan fedezzük mindazokat a szükségleteinket, amelyek okvetlenül elő fognak állni. Friedrich István : Ebben igaza van. Sándor Pál : A pénzügyminister ur vagy pedig az utódja rettenetesen meg fogja sinyleni, ha már ma nem gondoskodik arról a pénzről, amely négy hónap múlva szükséges lesz. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Jön a budgettörvény. Sándor Pál : Jön a bugdettörvény, mondja a ministerelnök ur. Talán nem szerénytelenség, ha elmondom, hogy épen én voltam, aki a pénzügyi bizottság ülésén indítványoz Cam, hogy öt hónapra terjesszük ki az indemnitást. Tehát jön a budgettörvény. De addig is, mig jön, addig is, amig azt megvitatjuk, tudni kell, hogy miből fedezzük a kiadásokat és ha jönni fog is a budgettörvény, abba se tudja beleállitani a pénzügyminister ur a szükséges összegeket, ha nem tudj a már előre, hogy honnan, miből akarj a azokat megszerezni. A budget jöhet., de az csak papiros, a papiros pedig eltűr sokat. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Abból, hogy nem mondja meg a pénzügyminister ur, nem okvetlenül következik, hogy nem is tudja. Nem kell minden kérdésre válaszolni. Sándor Pál : Ez igaz, de azt hiszem, kritikámban jogosan kifogásoltam ennek nélkülözését ; ám ha a pénzügyminister ur azt fogja mondani, hogy államérdekből nem válaszolhat, ugy én ebben teljesen megnyugszom. (Közbeszólások a középen. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Általában azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a mi országunk meg fog maradni abban a szomorú állapotban, amelyben ma van. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha csakugyan ugy lesz, hogy a Clémenceau-határok lesznek országunk tényleges határai, akkor Magyarországon igen nehezen lehet segíteni. Nem tudom, hogy mik azok a cikkek, amelyek Magyarországból nagy arányban, nagy pénzösszegek ellenében kivitelre kerülhetnek. Nem tudom pl. hogy hogyan és miképen állunk fában ? (Felkiáltások balfelől : Rosszul !) Nem tudom, hogy miként fogja ezt megszerezni Magyarország, ha nem uzsoraáron. Általában a lényeg, ugy, ahogy az entente a helyzetet beállitja, arra vezet engem, hogy belássam, hogy az entente a mai viszonyok között, amikor már jó kedvvel elajándékozta a mi területeinket barátainak, nagyon nehéz helyzetben van, ha rajtunk segíteni akar. Annyi azonban kétségtelen, hogy Magyarország fennállása nincs biztosítva mindaddig, amig a mi régi határainkat vissza nem kapj uk. (Igaz ! Ugy van !) Magyarországnak a békeszerződés aláírása előtt tisztában kell lennie ezzel : To be or not to be ! — A béke aláírásával, a Clémenceau-határok elfogadásával