Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. előterjesztéséből meg is döntött egyet-mást. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminister ur ezzel még nem végezte el az indemnity-javaslatnak zavartalan letárgyalását s hogy azonkívül, amit nem töröltünk, még lesznek itt is pontok, amelyeket bizony — utalva arra, ami a pénzügyi bizottságban történt — ez a Ház törölni fog. Most légyen szabad néhány szót szólnom arról a kooperációról is, amit mi itten látunk. Én megmondom teljes őszinteséggel, a kooperációnak sohasem voltam barátja : a koalicióknak nyilt ellensége voltam. Az országnak megrontója mindig a különböző gondolkodású, a különböző elvi alapokon álló pártoknak egységes eljárása volt, amelyben össze akarták egyeztetni a tüzet a vízzel így szorultak mindnyájan egy olyan helyzetbe, amely nem vezethet másra, mint a nemzetnek bizalmatlanságára, mert a nemzet azt látja, hogy megalkusznak az egész vonalon, ha arról van szó, hogy itt a Házban ülhessenek. (Zaj.) Ma azt merem állítani, hogy itt Magyarországon nem két pártnak kooperációjára van szükség, hanem ennek az egész nemzetnek és az egész Nemzetgyűlésnek egyetlen pártban kell lennie : az ország megmentésének pártjában. (ügy van! balfelől.) Ezért, t. Nemzetgyűlés, ha szabad általában — és ez az egyetlen kritika, amelyet gyakorolni fogok — arról beszélni, hogy helyes-e, hogy mi most igen lényeges, fontos kérdéseket, mint pl. a reverzális kérdése, — mert hiszen ez igazságos kérdés, aláírom, igazsága van Kovács István t. képviselőtársamnak abban, amit mondott, most tárgyalni, az én meggyőződésem az, — lehetnek más meggyőződések is — hogy nem helyes mindaddig, mig mi az országot azon a veszedelmes Scyllán és Charybdisen keresztül nem vezettük, amelynél most vagyunk. Ismétlem, most ebben a Nemzetgyűlésben más párt nem lehet, mint az ország megmentésének pártja. Ez az én hitvallásom, ős mi a magunk részéről sohasem fogunk pártkérdést csinálni bármely ügyben addig, mig ezeken a rettenetes időkön nincs túl az ország. (Helyeslés balfelől.) Azután jönnek azok a kérdések, amelyeket nekünk testvériesen, megértéssel kell megoldanunk. Ezek után rátérek az indemnitynek tárgyalására. Ez az indemnity voltaképen nem indemnity, teljesen elüt az előbbi indemnityktől, amelyeket beterjesztettek az országgyűlésen. Indemnity voltaképen egy felhatalmazási törvény, amely megadja a pénzügyministernek azt a hatalmat, hogy ő anélkül, hogy budgettörvényt hoztunk volna, a kiadásokat az előző óv költségvetése keretében folyósíthatja. Amiben azután túlhaladja ezt a felhatalmazást, azért az országnak, az országgyűlésnek felei és ha ugy használta fel, hogy az nem felel meg az országgyűlés akaratának, még vád alá is helyezhető. Ebben az indemnity-törvényjavaslatban nem évi április hó 16-án, pénteken. 469 látok semmit sem. Ez felhatalmazás bizonyos — hogy ugy mondjam — önkényesen megállapított számok összetételéből egy budget összeállítására. Ez egy budget, anélkül, hogy — mint a budgetnél megkívántatik — specifikálva volna az egész vonalon. Meg vagyok arról győződve, hogy a pénzügyminister ezt a felhatalmazási törvényt nem használhatja ugy, hogy a kiadásokra például elég lesz az a pénz, amit ő nekünk beállított. Meg vagyok gjőződve arról, hogy a kiadások lényegesen nagyobbak lesznek, mint ahogy a pénzügyminister ur itt beállította. Meg vagyok másról is győződve : arról, hogy a bevételek sokkal kisebbek lesznek, mint ahogy a pénzügyminister ur ezt várja. Friedrich István: Ez nagy baj lesz! Sándor Pál : Mert ha pl. a pénzügyminister ur a bevételek tekintetében számításba vett bizonyos adókat, nagy kérdés még, hogy a Nemzetgyűlés megszavaz-e egy és más ilyen adókat. Utalok pl. mindjárt a kisüstök adójára, vagy a boradóra. Hát bizonyosak-e ezek az adók, hogy a pénzügyminister ur ezeket beállította? Azonkívül, ha veszem az adók egész tömkelegét, ha feltételezem azt, hogy a pénzügyminister megkapja ezeket az összegeket, ha feltételezem azt, hogy a bevételek és a kiadások olyan arányban lesznek majd egymással, mint ahogy a pénzügyminister ur ezeket beállította, még akkor sem tudom, hogyan és miképen állunk, mert akkor is oly óriási deficittel állunk szemben, amely deficitről a pénzügyminister ur gyönyörű beszédében semmiféle felvilágosítást nem adott. Lefestette nekünk schwarz auf weiss az egész helyzetet, de arról, hogyan segit majd a nemzet a pénzügyi nehézségeken, egy szót sem hallottunk. A pénzügyministernek, bármilyen sivár is a helyzet, kötelessége elsősorban rámutatni arra, hogy én ezt igy és így akarom szanálni, én ezt a pénzt ekkép és ekkép akarom bevonni az államháztartásba. A pénzügyministernek meg kell mutatnia az utat kifelé. Mutassa meg tehát nekünk, hogyan fog az ország pénzügyi nehézségein segíteni. Hol vannak abban a nagy beszédben azok a nagy ideák, amelyeket nekünk el kell várnunk, amint pl. Lloyd George megcsinálta a háború alatt oly fényesen, hogy a hadiadókat 80°/o-ra emelte fel mindjárt abban a pillanatban, amikor a háború megindult, amit mi elmulasztottunk. Hol vannak ebben a beszédben azok a nagy koncepciók, amelyek megmutatják nekünk, az összetöpörödött nemzetnek és összeszorított országunknak, hogyan birkózzunk meg ezzel a nehéz helyzettel, hol van a kivezető ut, merre menjünk, mit csináljunk. A válasszal a pénzügyminister ur nekem adós maradt. Ezt pótolnia kell. Általában azt vélem, hogy Magyarországnak egy zseniális, elsőrendű ember kell a pénzügyi tárca vezetésére,
