Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

468 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A kérdés meritumával nem szándékozom most foglalkozni, de legyen szabad felszólalnom, hogy egy tekintetben röviden válaszoljak az imént elhangzottakra. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy t. barátomnak esze ágában sem volt meggyanúsítani az állami tisztviselőket, de méltóztassék tekintetbe venni, hogy épen ma, amikor annyit beszélünk a tisztviselőkről, amikor a Nemzetgyűlés is és más széles körök is kifejezést akarnak adni a szimpátiáknak, amelyekkel viseltetnek a tisztviselők iránt, nagyon óvatosan kell bánni az ilyen vádakkal. Barla-Szabó József: Nem vád; igazság! B. Korányi Frigyes pénzügyminister; Mégis a kérdés ugy volt beállítva, mint egy helytelen állapot, amely főleg a tisztviselők érintetlensége tekintetében legalább is bizonyos gyanúra szolgáltathat alapot. Nem tudom, hogy börzéznek-e vagy nem börzéznek-e a tisztviselők, de azt tudom, hogy 20 évig éltem köztük a pénzugyministeriuinban, ismertem őket tulajdonképen egyenkint mindannyit és soha 20 év alatt nem fordult elő, hogy valakiről azt mondták volna, hogy börzézik, pedig tudtuk egymásról, hogy hogyan élünk és mit csinálunk. Meg vagyok róla győződve, hogy ma is az a helyzet, mert hiszen majdnem ugyanazok az urak vannak ott, a fiatalokat kivéve. Az én ministeriumomban legalább feltétlenül ugy van, hogy senkisem börzézik és senki üzleteket nem köt. Hegyeshalmy Lajos: Más ministeriumban ! B. Korányi Frigyes: Nagyon hálás leszek, ha méltóztatik megnevezni olyant, aki ez ellen vét és a legnagyobb szigorral fogok vele szemben eljárni. (Helyeslés.) Csak ezt akartam elmondani. (Helyeslés.) Elnök: A házszabályok 199. §-a értelmében kérdem a t. Nemzetgyűlést, kivánja-e Graal Gaszton nemzetgyűlési tag ur indítványát napirendre tűzni: igen, vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Nemzetgyűlés elhatározta, hogy Graal Graszton nemzetgyűlési tag ur indítványa napirendre tűzetik. Annak idején javaslatot fogok tenni az iránt, hogy az indítvány mikor tűzessék ki napirendre és mikor tárgyaltassék. (Helyeslés.) Napirend szerint következik a felhatalmazási törvényjavaslat (írom. 11., 27.) folytatólagos tárgyalása. Soron van? Kontra Aladár jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Régi parlamenti harcos vagyok. Parlamenti pályafutásomat legnagyobbrészt pártonkivül töltöttem, mert ha meggyőződésem parancsolta, nem tudtam a pártfegyelemhez ragaszkodni és mindenkor hirdettem az igét, amelyet vallottam. Ma, midőn itt felszólalok, bizonyos megilletődés vesz erőt rajtam, mert érzem, hogy olyan légkör vesz körül, amelyben ellenáramlattal kell megküzdenem. Usetty Ferenc: Az keresztény és magyar! (Halljuk ! Halljuk !) Sándor Pál : Mondom, oly légkör van körülöttem és oly áramlattal kell megküzdenem, amely igazán nehézzé teszi utamat. (Mozgás.) A régi klasszikusok eposzaik első énekében Istenhez fordulnak és azt kérik tőle, hogy segítse őket munkájukban. (Mozgás.) E nehéz pillanatban én sem tehetek mást, mint hogy ahhoz fordulok, aki az én Mindenhatóm és akinek nevét én ki nem ejthetem. Hozzáfordulok és kérem, egyengesse nekem az utat, amely az önök meggyőződéséhez vezet, hogy segítsen engem abban, hogy ón az önök szivéhez hozzáférhessek. (Halljuk! Halljuk!) Higyje meg a t. Nemzetgyűlés, én ezt ennek az elhagyatott országnak érdekében teszem és hitsorsosaim érdekében is. (Halljuk! a jobboldalon. Mozgás a báloldalon.) Ezekután engedjék meg, hogy egyszerűen arról a témáról szóljak, amelyről beszélni kívánok. Elsősorban foglalkozni fogok az indemnitytörvényjavaslat tárgyalásával, utána pedig, teljes terjedelemben és teljes őszinteséggel a zsidókérdéssel. (Helyeslés a baloldalon.) Nincs egyetlenegy agresszív gondolatom sem. Egyetlenegy agresszív., mondatot önök tőlem hallani nem fognak. Önök bizonyára nem fogják gyávaságnak minősíteni, hogy én nyugodtan és objektive kívánok e kérdéssel foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Megadja nekem az erőt ehhez a Pénzügyi Bizottságnak többszöri tárgyalása. En azt tapasztaltam a Pénzügyi Bizottságban, hogy ottan objektive meg tudtunk ítélni egy igen ominózus törvényjavaslatot. Ottan senki sem tekintette a pártszempontokat, mindenki nyíltan vallotta a maga meggyőződését, senki — ugy mint a régi időben, a pártfegyelem idejében — a pénzügyminister mellé nem állott ott, ahol látta, hogy ez nincs az ország érdekében. Mondhatom, hogy nem láttam még pénzügyministert, akinek olyan nehéz helyzete lett volna, mint a t. pénzügyminister urnák épen ebben a Pénzügyi Bizottságban, mert neki semmiféle más segítsége nem volt, mint az a körülmény, hogy ő ezeknek az egyesült pártoknak a pénzügyministere, és senkitől sem kapott eleve biztosítást aziránt, hogy azt a törvényjavaslatot, amelyet ő beterjesztett, egységesen el fogják fogadni. Én sajnáltam a pénzügyminister urat ebben a szerepben, azonban büszke voltam arra, hogy megértem azt az időt, amikor volt egyszer egy bizottság, amely nem nézett semmiféle párttekintetekre és mellékszempontokra, hanem teljesen igazságosan és szigorúan Ítélte meg azt, ami előtte feküdt, sőt a pénzügyminister