Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. 467 s ebből milliókat adott választási célokra; mondom, amikor egy ilyen ügynek a vizsgálatáról volt szó az illetékes m. királyi bíróság előtt és az megcitálta azt a két aktiv államtitkárt, akik az igazgatóságban azon a címen ültek, hogy ott az állam érdekét ellenőrizzék, mind a két államtitkár azt a vallomást tette a bíróság előtt, hogy ők benn vannak ugyan az igazgatóságban, de a banknak ilyen belső üzleti ügyeit egyáltalában nem ismerik, ők erről nem tudtak, nekik módjuk és alkalmuk ezt a szerintük is helytelen eljárást ellenőrizni nem volt. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha ilyen ellenőrzés, amelynek jogcímén magasrangu állami tisztviselők ilyen magas dotációju magánvállalati igazgatósági beneficiumban bennülnek, akkor én egész őszintén megvallom, hogy ennek az ellenőrzésnek hatályosságában s lehetőségében a magam részéről hinni nem tudok (Felkiáltások : Nem is lehet !) és a jogcím helyességét elfogadni semmi körülmények között nem vagyok hajlandó. (Altalános helyeslés.) Usetty Ferenc : Hátha még a fővárosi állapotokat nézzük! Gaal Gaszton : Eszembe jut egy másik momentum is, amely szintén megvilágítja a kérdés horderejét. Keresek és nem találok kifejezéseket, mert igazán sem agresszív, sem sértő nem szeretnék lenni. íme egy másik eset, amely 1916-ban történt a magyar gazdaközönséggel. 1916-ban a sertéshizlalást a kivételes állami hatalomról szóló törvény alapján a magyar gazdaközönségnek a kormány megtiltotta, maximális áron rekvirálta a sertéseket, maximális áron rekvirálta a kukoricát és ezt a sertést és kukoricát azon ürügy és indokolás alapján, hogy a hadsereg szükségletét a gazdák nem tudják biztosítani, hanem az csak központi nagy hizlaló-vállalatokban lehetséges, megkapta két vagy három vállalat, nem tudom hány, de köztük volt a Tétényi Sertéshizlaló Részvénytársaság is, ahol százezerszámra hizlalták a disznót és azt a nyereséget, amely jogosan csak a magyar gazdát illethette meg, (ügy van! balfelől.) az a plutokratikus vállalat tette zsebre, amelyet szerintem ez meg nem illethetett. (Igaz ! ügy van !) Azt kérdezem, hogy lehetséges lett volna-e ez, ha köztisztviselők, akiknek egy tollvonásától függött az, hogy ez a rendelet kiadassák, véletlenül benn nem ülnek a Tétényi. Sertéshizlaló Részvénytársaság igazgatóságában ? (Igaz ! ügy van !•) Én nem gyanúsítani'akarok t. Nemzetgyűlés. Megengedem, hogy azokat a tisztviselő urakat, akik oda delegálva voltak a kormány által, a legjobb szándék vezette; megengedem, hogy ők lelkükben meg voltak győződve arról, hogy olyan uradalmak, amelyek azelőtt is hizlaltak 300, 500, sőt 1000 darab sertést is, nem fogják a hadsereg szükségletét kielégíteni tudni; megengedem, hogy meg voltak róla győződve, hogy a magyar kereskedelem a kisgazdáktól sem fogja tudni összeszedni a hizlalt sertéseket és így ellátni egyrészt a hadsereget, másrészt Budapestnek sertéshúsra és zsírra szoruló közönségét; azonban az, hogy ez az eljárás diametrális ellentétben áll a ministeri rendeletnek azzal a pontjával, amely ki akarja zárni azt, hogy az elfogultság látszatának gyanúja is felmerülhessen, ez — azt hiszem — mindenki előtt kétségtelen. (Igaz! ügy van! jobbfélol.) Én nem akarok ennél a kérdésnél túlsokáig immorálni. Azok, amiket előadtam, azt hiszem, tökéletesen elegendők arra, hogy ezt a kérdést abban az irányban megvilágítsák, hogy szükséges-e itt a közbelépés és az intézkedés, igen, vagy nem ? (Felkiáltások : Szükséges !) Az a meggyőződésem, hogy ezt az állapotot tovább fenntartani nem lehet, (Helyeslés.) miután az az eljárás, hogy sok-sok százezer állami tisztviselő közül a kormánykegy kiragadhasson százatkétszázat és azokat magas beneficiumokkal elláthassa, a többi ugyanolyan rangbéli tisztviselő pedig a fizetéséből legyen kénytelen nyomorogni, (Igaz! ügy van!) olyan légkört teremt, másfelől olyan jogos elégedetlenséget, irigységet szül a tisztviselői karban, amely semmi körülmények között nem válik dicsőségére s amely tekintélyét lefelé, önbecsülését pedig befelé aláása és megszünteti. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha semmi egyéb nem, egy kétségtelen, az, hogy ebből a helyzetből a collisio officiorum klasszikus sorozata áll elő. Miután pedig ezt a köztisztviselői karból feltétlenül el kell távolítani, annak tekintélyét, a rendeleteiben való hitet és bizalmat lent a nagyközönség között helyre kell állítani, tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, kegyeskedjék indítványomat elfogadni. (Elénk helyeslés !) Indítványom a következő (olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy a köztisztviselők mellékfoglalkozásai tekintetében kifejlődött s a múltból reánk szállt eddigi gyakorlatot helyteleníti. Azt a pénzügyministeri ügykezelésre vonatkozó szolgálati szabályok 78. §-ának III. pontjában lefektetett helyes és tiszta elveknek szellemével, de a közérdekkel is merőben ellentétesnek jelenti ki. Felhívja a kormányt, hogy a köztisztviselők mellékfoglalkozásainak kérdését minden ministerium — egész ügykörében — sürgősen felülvizsgálat alá vegye. Az összes jelenleg fennálló mellékfoglalkozásokról név és állás szerint feltüntetett részletes kimutatásokat állíttasson össze és terjesszen a Nemzetgyűlés elé. Egyben felhívja az összkormányt, hogy javaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés elé az e téren fenálló, jogos aggodalmat keltő, visszás állapotoknak gyökeres, végleges és sürgős megszüntetése érdekében«. Tisztelettel ajánlom indítványomat elfogadásra, (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. Szónokot számosan üdvözlik.) 59*
