Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. egyetemek orvosi kara megszüntethetésének kérdését. Pedig ez a kérdés akkor hangzott el, amikor Magyarországnak tulaj donképen egyetlenegy működésre képes egyeteme van, mert hiszen a debreceni egyetemet nem lehet a mai viszonyok közt annak nevezni. A debreceni egyetem orvoskarának épületei még úgyszólván befejezetlenül állanak s még a legjobb esetben is 2%—3 év szükséges ahhoz, hogy ezek az épületek elkészüljenek és megfelelő berendezkedéssel elláttassanak. így tehát tulajdonképen, bármiként erőltetnők is a debreceni egyetem orvosi karán a tanitást, mai viszonyaink közt a három felső gyakorlati évfolyamon a tanitás a klinikák hiányában a kiképzés értékének szompontjából egyenesen veszedelmes volna. Mindez magával hozza azt, hogy a kolozsvári és pozsonyi egyetemek teljes müködésképessé tételének kérdésével nekünk foglalkoznunk kell. Egyébként is a kontinuitásnak még csak ideiglenes megszüntetése is jogfeladás volna és annyit jelentene, hogy a kormány lemond a területi integritásról és annak reményéről, hogy ez a két egyetem Kolozsvárra és Pozsonyba valaha még visszatérhessen. (Igaz ! Ugy van !) Egy bizonyos : hogy a budapesti egyetemet tehermentesíteni, decentralizálni kell, ez a kérdés pedig csakis a kolozsvári és a pozsonyi egyetem elhelyezkedésének biztositásával oldható meg. Gaal Gaszton : Jobb is, ha nem itt nevelődik az ifjúság ! Barla-Szabó József: Más kulturális érdekek is parancsolják ezt. Hiszen mi európai nevű tudósainkat tétlenségre nem kárhoztathatjuk, másrészt ily tudósokban annyira gazdagok sem vagyunk, hogy külföldre engedjük ki őket. Kétségtelen, hogy ezt a két egyetemet a megszállott országrészek közelébe eső városokban kellene és kell elhelyezni, sajnos azonban, vidéki városainknak fejlődési visszamaradottságát jelenti, hogy mi momentán ezt a két egyetemet és ezek orvosi karát, kilenc elméleti intézettel és kilenc klinikával, egyik városban sem tudjuk ma elhelyezni. (Mozgás.) Patacsy Dénes : Csak kivinnék a szerbeket Pécsről, akkor ott lesz hely ! Nagy Lajos egyeteme, az első magyar egyetem is ott volt ! Barla-Szabó József: Egyébként a két egyetem anyagi megterheltetés nélkül, átmenetileg ideiglenesen, ma másutt nem helyezhető el, mint csak Budapesten és elsősorban Budán. A népjóléti ministerium, a székesfőváros, a magánkórházak erre nézve már a legnagyobb előzékenységgel kínálták fel a segédkezet, de működésképességük tökéletes kifejthetése érdekében szükség van e tekintetben a hadügyminister ur jóindulatára és a Nemzetgyűlés hozzájárulására is. Sőt e két egyetemnek ideiglenesen összevont orvosi kara Budán, a XVII. helyőrségi kórházban helyezkedvén el, biztositani fogja a katonai tisztikar családtagjainak elhelyezését, ezenkívül a hadseregnek a szükséges oltó- és szérumanyagokat is megadja, végül im április hó 15-én, csütörtökön. 443 a nemzeti hadsereg orvoskarának, a katonai orvosi intézmény kérdésének tovább nem halasztható megoldását is elősegítené. Mindnyájunknak közös célja az, hogy nemzeti hadseregünket nagynak, dicsőnek, feladata, magaslatán állónak lássuk ugy egészében, mint a részletek minden intézményében. E részletek kérdésének tökéletes megoldásához tartozik azonban az, hogy a katonai orvosi kar képzettségében és ebből származó tekintélyében is kifogás nélkül feladatának magaslatán álljon. Erre nézve a Nemzetgyűlés a legnagyobb áldozatkészséggel fog közreműködni, viszont azonban a nemzeti hadsereg legfőbb vezetősége a mindennapi életbe belekapcsoló intézményeit ne a régi osztrák katonai vaskalaposság, a hermetikus elzárkózottság elvei alapján kezelje, hanem a háború tanulságai szerint erőinek kifejlesztéséhez használja fel a polgári elemek erőit is. (Helyeslés.) Mert nézzük csak ebből a szempontból a közelmúlt hibáit. Eddig az elv az volt, hogy amint a fiatal orvos főorvosként beállott a hadseregbe, attól a pillanattól fogva minden dolgában, még az erve si képesités dolgában is a disciplinákhoz, a katonai szabályzatokhoz lekötött és a polgári tudományos élettől elzárt katona volt. További kiképzésétől, tehetségének továbbfejlesztésétől mesterségesen elzárták a polgári elemet, amikor a fiatal főorvosoknak mesterségesen, sőt a legtöbbször segédorvosként rendelték alá az orvostudománynak ama legkiválóbbjait, akik nem egyszer még pár hónap előtt az egyetemen kénytelenek voltak elégtelennek minősiteni legújabb katonai feljebbvalóiknak gyakorlati kiképzését. A háború kezdetén iparkodott ugyan a hadvezetőség e hibákat helyrehozni, a gépezet azonban rossz volt és bár elhajtotta azt a vasfegyelem rugója, a rozsdás szerkezetet a háború egész tartama alatt folytonosan javitani kellett. A gépezetnek még a kerekei, szerkezetei sem voltak a helyén. Hiszen a gyógyitás alapfeltételét, a szakképzettséget, a maga helyén egyáltalán nem alkalmazták és nem vették figyelembe. Mintha csak komédiát iparkodtak volna űzni a gyakorlati orvosi tudomány pellengérreállitásával. A legkitűnőbb polgári sebészeket pl. csapatszolgálathoz lóhátra ültették, fogorvosokból a legradikálisabb sebészeket csináltak, a bakteriológusok pedig a fogakat kezelték. (Mozgás és felkiáltások : Osztrák recept szerint.) Ennek következménye lett az a szomorú igazság, hogy sok ezer ember élhetne még ma is családjának és nemzetének és sok ezerrel kevesebb amputált járna ma közöttünk, ha a katonai egészségügy vezetősége már a béke idejében megtalálta volna a kapcsolatot (Ugy van !) az orvosi tudomány igazi képviselőivel. (Igaz ! Ugy van !) Példákat tudok erre felhozni. Megtörtént például, hogy Budapest egyik legkiválóbb sebészprofesszorát — csapathoz lóhátra küldték és ugyanakkor a gyulai kórház ma is működő, kiváló sebész56*