Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920, '. évi április hó 14-én, szerdán. 425 a polgárságnak nem tetsző szó elhangzik, valaki is merjen egy kukkot szólni. Ez mind helyes. Nagyon szépen előadta, miért szükséges, hogy szigorú rekvirál ásókat foganatosítsanak, de az nem volt helyes, mikor azt is kijelentette, hogy ha a polgárság minden feleslegét teljesen oda nem adja, vagy azt elrejteni merészelné, akkor azzal a zsirosnyaku paraszttal majd el fognak bánni. Ez a kifejezés nem alkalmas máma azzal a társadalommal szemben, amely — épen Dunaföldvár közönsége volt az — akkor, amikor a vörös uralom a kommün alatt a legnagyobb virágzásban volt és nem látta, hogy valahonnan segítség jönne, kitört a maga erejéből, ellenforradalmat csinált, nem törődött azzal, hogy mi lesz annak a következménye, hanem példát mert mutatni a többi községnek és városnak és a körülötte lévő községek is ezt tették. Igaz, hogy rá is fizettünk, mert azonfelül, hogy minden marhát, élelmiszert, egész zsirkészletünket elrekvirálták, még jókora hadisarcot is kellett fizetnünk. Az a nép, t. Nemzetgyűlés, amely tudatátában van annak a kötelességének, hogy mindenét odaadja a közügy és az összeség érdekében, nem érdemli meg az olyan kifejezéseket, hogy »a zsirosnyaku paraszttal majd elbánunk«, nem érdemli meg, hogy mikor a hallgatóság közül valaki felszólal és elmondja, hogy 30 kiló árpáját, amelyre szüksége van, hogy 8 apró malacát felnevelhesse, hagyják meg neki, azzal csititsák el, hogy »fogd be a pofádat, mert máskülönben 25-öt kapsz«. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Gyalázat f) Elképzelhetik, t. Nemzetgyűlés, minő nehéz helyzetben voltam én, aki a kerület képviselője vagyok és micsoda lélekjelenlétre volt szükségem, hogy meggyőzzem a népet, hogy az ilyen sérelmekért általánosságban nem lehet senkit sem megróni és ezek ellenére is mindent el kell követnünk, hogy különösen az éhező népnek azt a részét, amelynek terménye nincsen, az éhhaláltól megmentsük. De erre is megvolt válaszuk. hogy szívesen odaadnak mindent, elvonják még a falatot is szájuktól, de egyenes és igazságos elbánást kérnek. Mert mi a helyzet? Amig minket gazdákat végigrekvirálnak és maximális áron elvesznek tőlünk mindent, addig egy nehéz dologba nem mer a kormány belenyúlni, pedig csak ez volna egyedül igazságos, ez menthetné meg a nemzetet attól a szomorú sorstól, amelynek ma részesei vagyunk. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! Nagyon sokat hallunk itt arról, hogy éheznek az emberek, rongyosak a (tisztviselők és hogy segíteni kell, de nem akarjuk meglátni, miért gyűlöli a főváros lakosságát a vidék? Azért gyűlöli, mert látja azt a fényűzést, amely itt tobzódik, (Ugy van! balfelöl.) azt az uzsorát, amit a kereskedővilág folytat (Ugy van! jobb felöl.) és látja, hogy amíg tőle pénze felét elvették, gabonáját elszedték maximális áron, nincs senki, aki meg merné NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖT] a kereskedőnek is mondani, hogy te is szállítsd le a portékáid árát felére. (Ugy van! jobb felöl.) A gazdaközönség a pénzlebélyegzésnél elvesztette készpénze felét, mert hiába van ott a másik feléről a kamatozó elismervény, &Z 3» gazda, akire azt mondják, hogy a ládafiába rakja a pénzt, nem azért teszi ezt, hogy az ott heverjen, hanem mert tudja, hogy minden pillanatban szüksége lehet rá. (Ugy van! jobbfelöl.) A kovácsnak, a bognárnak, lakatosnak, kötelesnek, szíjgyártónak ezreket kell fizetnie egy kis reparációért, ilyen körülmények között természetes, hogy nem tehette és nem teheti bankokba a pénzét. Ezért jutott arra a sorsra, hogy must elvesztette készpénzének felét. Jogos és igazságos tehát elkeseredése, amikor a másik oldalon azt látja, hogy az iparcikkek árának szabályozásához pedig senki sem mer hozzányúlni. (Ugy van! jobbfelöl.) Sajnálom, hogy a ministerelnök ur nincs itten, mert nem szeretnék olyan színben tűnni fel, mintha én ki akarnám őt oktatni, de már csak azért is, hogy az ország békéjét biztosíthassuk és az alvó oroszlánt föl ne ébresszük, szükségesnek tartom hangoztatni, hogy nyújtson be a kormány sürgősen egy egyszakaszos törvényjavaslatot. Ennek a törvényjavaslatnak csak egy szakasza szükséges, melyben a Nemzetgyűlés felhatalmazza a kormányt arra, hogy a most meglevő összes árúknak az árát felére szállíttassa le. Ebben én semmi olyat nem látnék, amire nézve valakinek kifogása lehetne, mert ezzel az egy csapással elérnők azt a célt, hogy a tisztviselő, a munkás és mindenki aki arra van szorulva, hogy a rongyait megújítsa, s hogy a gyomrát az éhségtől megmenthesse, segíteni tudjon magán. Ha az iparcikkek árát felére szállítják le, kezeskedem arról, hogy nem lesz Magyarországon egyetlen kisgazda sem, aki az ő jószágai árát is nem fogja örömmel a felére leszállítani. Addig azonban, amig egyoldalú intézkedést látunk, amig egyoldalúan csak egy társadalmat bénítunk meg, addig a lelkekben ég a rettenetes bosszúvágy azért, mert nem lát igazságot. Nekünk, kisgazdapárti képviselőknek igen nehéz a helyzetünk, mert mi azt hirdettük, hogy az egész vonalon igazságot akarónk szolgáltatni. Nem akarjuk mi azt, hogy a kisgazdák előnyben részesüljenek, hanem igenis azt akarjuk, hogy legyen egyenlő elbánás minden vonalon. A kormány merjen belenyúlni a parázsba és merje azt az óriási fekélyt műtét alá venni mentül előbb, mert ha evvel késlekedünk, a fekély annál nagyobb és orvoslása annál fájdalmasabb lesz. Erős kéz kell ahhoz, amint Kováts képviselőtársam is mondta, hogy ezt a fekélyt teljesen kioperáljuk. Ha egy kicsit fájni fog is, de pár nap múlva be fog hegedni és igy \ 54