Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

424 A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920, '. évi április hó 14-én, szerdán. adjatok!« felírású és minden becsületes magyar ember önérzetét sértő plakátokat látunk vagy amikor engem mint konjunkturális áldozatot moziban mutogatnak. (Elénk derültség balfelől). Igenis, méltóztassék tudomásul venni, hogy én ebben a kérdésben inkapacitábilis vagyok, meggyőzésem lehetetlen, mert ezekben a bárokban, ezekben a különféle cifra elnevezésű és bennünket lezüllesztett, lemeztelenített, a keresztény társadalmat tönkretett mulatóhelyekben van az anarchiára provokáló elem. Ezeken a dorbézolóhelyeken igenis lehet rendet teremteni és van mód arra, hogy az erkölcsi valutaleromláson segítsünk, de ha ezt akarjuk tenni, akkor meg kell akadályozni a dorbézolást és vagy be kell csukni vagy meg kell rendszabályozni a mulatóhelyeket. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tudomásul veszem a belügyminister urnák azt a kijelentését is, hogy én ebbe a kérdésbe is belevittem valami entente-szempontot. Igenis, tettem ezt, mert eddig rövid parlamenti műkö• désem ideje alatt ugy tapasztaltam, hogy minden ilyen égető probléma megoldására azt mondották, hogy nem lehet, mert egy nem tudom hány kilogrammos táviratot kaptak az ententetól, amely megtiltja a beavatkozást. Engedjen meg a belügyminister ur, de én azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek elintézése nem igényel semmiféle női telefonkagylóra való felfigyelést, vagy valami különösebb belpolitikai kényszerhelyzetre való figyelmet. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Egy szóval sem említettem. Zákány Gyula,: Én említettem! (Élénk derültség balfelől.) Állandóan ezt halljuk, nemcsak a rninisterelnök úrtól, hanem a kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban általában más oldalról is, hogy most ez jött az ententetól, most az. Fangler Béla: Igaza van, mindenre azt mondják. Zákány Gyula : Egyébként tudomásul veszem, hogy a belügyminister ur rendeletileg intézkedni fog a dorbézolóhelyeknek és a bennünket anarchisztikusán provokáló különféle mulatóknak beszüntetése iránt. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : A rninisterelnök ur nem kivan szólni. Következik a határozathozatal. Kérdem, tudomásul veszi-e a Ház a rninisterelnök urnák mint belügy minis térnek Zákány Gyula képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik? Haller József jegyző: Barla-Szabó József. Barla-Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Bejegyzett interpellációm adatainak kiegészithetése érdekében kérem, hogy interpellációm elhalasztására engedélyt adni szíveskedjenek. (Helyeslés.) Elnök : Gondolom, a Nemzetgyűlés megadja a felhatalmazást. (Helyeslés.) Következik ? Haller József jegyző: Avarffy Elek! Avarffy Elek: Tekintettel az idő előrehaladott voltára, cn is kérem a t. Nemzetgyűlés engedélyét interpellációm elhalasztásához. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Méltóztatnak az engedélyt megadni ? (Felkiáltások: Igen!) A Nemzetgyűlés beleegyezik, hogy a képviselő ur interpellációját elhalássza. Ki következik ? Haller József jegyző : Bodor György ! Bodor György : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Nagyon rövid időre kérném a Nemzetgyűlés tagjainak figyelmét. (Folytonos zaj.) Interpellációm elhalasztását nem kérhetem, mert szombaton egy tárgyaláson kell jelenlennem, különben tekintetbe venném azt, hogy az idő előrehaladott és igy nem kívánnám igénybe venni szíves türelmüket. (Zaj.) Legyenek szívesek tehát türelemmel meghallgatni. Interpellációmat a közélelmezési rekvirálások ügyében nem azért terjesztem elő, mintha nem ismerném és nem látnám be ennek szükségét abban a nyomorult helyzetben, amelyben az ország lakossága most az élelmezés terén szenved és mintha azt a polgárságra nézve nem tartanám igazságosnak. Igenis, a polgárság nem zúgolódik azért, hogy nálunk szigorú rekvirálások vannak, hanem annak módja és alkalmazása indított arra engem, hogy itt a közélelmezési minister úrhoz interpellációmat beterjesszem. Röviden fogom ismertetni azokat az okokat, amelyek arra késztettek, hogy interpelláljak. Amidőn most a húsvéti szünidőben hazamentem, épen az én járásomban folytatódott le az u. n. rekvirálás, épen az én városomban volt akkor egy század katonaság, amely azzal volt megbízva, hogy a rekvirálást lefolytassa. Én ezt mind helyesnek és igazságosnak tartom, csak azt nem látom helyesnek benne, hogy a rekvirálásnál nem alkalmazták a községi elöljáróságot vasy pedig a közigazgatást, amelynek hivatása lett volna figyelmeztetni esetleg azokat a rekviráló tiszteket, akik egyáltalán nincsenek tájékozva arról, hogy az a földmives, az a kisgazda nemcsak arra van hivatva, hogy a saját betevő falatja legyen meg, hanem arra is hivatva van, hogy a jószágának kellő mennyiségű erőtakarmánya legyen, mert ha annak nem tud enni adni, akkor üdvös, jó és helyes munkát nem tud végezni. Pedig az egész ország érdeke, hogy igenis a gazdaközönség minél többet tudjon produkálni. En nem tételezem fel azt, mintha a katonaságot ebben az eljárásában rosszindulat vezetné, hanem igenis nem támogatta a közigazgatás és igy nem lett kellőleg felvilágosítva arról, mit is kelljen tulajdonképen csinálnia. Igaz, hogy a rekvirálásoknál bejött hozzánk egy század, annak a parancsnoka megtette azt a kötelességét, hogy népgyűlést hivott össze, a népgyülésekre kivezényelte az ö századát is, lábhoz tett fegyverrel álltak őrt, nehogy ha esetleg