Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14.-én, szerdán. 421 nyugtalan energiákkal, de amely energiákat ebből a lázongó, katolikus lelkületünkből az erre hivatott társadalmi és állami tényezőknek kötelességük lecsapolni, lehetőleg minél csendesebben, minél higgadtabban levezetni. Én, t. Nemzetgyűlés, mindent megértek. Megértem azt is, hogy az ezer bajban át és átedződött nemzetünk lelkülete ideges, szinte hisztérikus sóvárgással keresi a mámornak, az örömnek hajhászását, de bocsássanak meg, azt az egyet nem értem meg, amit önök is szomorúan látnak és mint egy végzetes, arcpiritó jelenséget állapithatnak meg velem együtt, hogy ez a konjunkturális vagyon, különösen zsidó konjunkturális tőke milyen arcpiritó és szégyenletes tobzódást hajt végre különösen Budapesten az éjszakai dorbézoló helyeken, a legcifrább elnevezésű és a legkificamodott abb erkölcsű dorbézoló helyeken, bárokban, kabarékban és az ezekkel kapcsolatos tánclokálokban. Fangler Béla : Nekik semmi sem drága és mindent megdrágitanak. (ügy van! balfelöl) Zákány Gyula: Sokkal kínosabb és mondhatnám shakespeare-i tragédiába illő a mi helyzetünk, semhogy én ezt itt részletesebben elemezném. Azt hiszem, mindnyájan nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy ezen nekünk segiteni kell. Ez oly szégyenletes és katasztrofális helyzet, az egyik oldalon a megbecstelenitő nyomor, a Teleki-tér tele a lerongyolódott tisztviselői és munkástársadalommal, az egyik oldalon a konjunkturális vagyonnak az áldozata, különösen a keresztény magyar társadalom, a másik oldalon pedig a vaksi és a szívtelen luxus. Ez a végzetes, ellentétes ós az utolsó kirobbanásig feszült két pólus, amely igenis katasztrófát rejthet magában, társadalmi lázongásokat, minden különösebb rémitgetések nélkül. Fangler Béla : Pogrom lesz a vége ! Zákány Gyula: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A múlt napokban megrendülésemben, szégyenlétemben majd elpirultam, pedig ahhoz már edz ve vagyok, hogy a jelenlegi magyar helyzet fölött ne piruljak. A Világ egyik száma került a kezembe. Csodálkozva vettem tudomásul, hogy a Világ, ez a nemzetgyilkosságokat és az antikeresztény ós antinacionális erőket oly hévvel és oly nagyszerű rafinériával felvonultató sajtóorgánum, egyszerűen felcsapott erkölcsi pucerájnak. (Derültség balfelöl.) Statisztikát közöl az éjszakai mulatóhelyeknek, bároknak, kabaréknak és tánclokáloknak költségvetéséről, egy átlagos bevételt és ő is, ez a mű erkölcsi pucerájos (Derültség.) csóválja a fejét és bennünket, keresztény nemze'i kurzust megszégyenítő módon sürgeti, hogy ez igy nem mehet tovább. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Röstelkedésemnek további fejtegetésével nem fogom önöket fárasztani. De egyet megállapítok. Megállapítom azt és azt hiszem, önök is minden ellenzéki szimpátia vagy antipátia dacára igazat fognak adni nekem, mikor azt mondom, hogy a keresztény nemzeti kurzus ezideig még egy de facto, tényleg intézményei cselekedetet még nem követettel. Ez az egyik. Emellett egy szomorú momentumot említek még, hogy soha ilyen kereszténytelen, ilyen magyartalan módon a magyar élet nem folyt, soha ennyire nem voltunk távol azoktól a princípiumoktól, azoktól az elvektől, amelyeket a keresztény kurzus magában foglal. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Sajnos, én nem tudom, hogy t. képviselőtársam hogyan veszi, de ha nem is egészen, hanem csak félig is igy van, akkor is ez katasztrofális állapot. T. képviselőtársam ne licitáljon, ne alkudjék, hogy ez egészen igy van-e vagy nem, mert ha csak félig is igy van, akkor is ez katasztrofális és tűrhetetlen állapot. Szabó József: 50 %-ban ki lehet egyezni. Zákány Gyula: Hogy 50 °/

0-ban igy van-e vagy sem, azt nem tudom, de ebben a kérdésben is becsületes, keresztény magyar ember vagyok, de nem cégéres politikus és ebben a kérdésben nem fogok kiegyezni. (Zaj. íkips a szélsobaloldalon.) Szabó József : Csak nem gondolja, hogy én az vagyok? (Zaj) Zákány Gyula: A forradalmak és a különféle diktatúrák az antiszociális és faj- és nemzetellenes felfogásokat szabadon engedték érvényesülni. E mellett a jenlegi kormányzat is az antanti és belpolitikai kényszerhelyzetekre való hivatkozással ezeknek az antiszociális, faj- és nemzetellenes erőknek a legszabadabb érvényesülést engedi. (Ugy van! balfelöl.) Ez igazán tűrhetetlen állapot és szégyelni fogom magam és szégyelhetni fogjuk valamennyien a történelem előtt azért, hogy történelmünknek ez a korszaka, melyet keresztény nemzeti kurzus elnevezéssel jelöltünk, soha dekadensebb módon nem állott távolabb a keresztény nemzeti elvektől, mint épen a mi kormányzásunk idejében. (Ellenmondások a baloldalon.) Usetty Ferenc : Túlzás ! Ezt már nem lehet mondani ! Zákány Gyula: Bizonyos tekintetben igenis a betegségre való rámutatásnak túlzottnak kell lennie Megengedem, hogy objektiv szempontból ez bizonyos licitációt jelent, azonban ezt taktikából túlzásnak nem lehet mondani, (Egy hang balfelöl: Megijeszted a beteget vele!) mert különben nem lehet a betegséget orvosolni. A kurzus ellenségei, látván a kormány kényszerhelyzetét, hogy folyton a neuilly-i telefonkagylón tartja a fülét (Zaj.) ós a különböző belpolitikai kényszerhelyzetekre való hivatkozással azt mondja, hogy niente fare, nem lehet csinálni semmit se — amit nekünk híresztelnünk nem szabad —, ezt nagyszerűen kihasználják, amikor látják ezt a túldiplomatikus, tragikusan alkotmányos és állandóan entente-i vétókat hallucináló kormányzati intézkedést és felfogást. (Derültség és tetszés a szélsobaloldalon.) Az én társadalmi exponált szerepem is azt