Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920, '. évi április hó lé-én, szerdán. 417 dalmam, vájjon van-e a Pénzügyministeriumban — amint erre vonatkozólag a nraltban is több­ször hangzott el panasz — megfelelő, céltuda­tos szövegezést biztosító ügyosztály, amely e törvények előkészítésével foglalkozik, mert sok idő a közvélemény megnyugtatására és lecsilla­pítására, igazán mondhatom, nincsen. Friedrich István: Nagyon helyes! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Van! Kováts J. István : Ha van, akkor rendkívül nagy örömmel vesszük azt tudomásul. De azt nem tarthatjuk rendkivül örvendetesnek, — és hiába, ennek itt a kisgazdapárti oldalról is ki­fejezést kell adnunk — (Ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) hogy a tisztelt pénzügyminister ur a pénzügyi reformok tekintetében elsősorban min­ket tisztel meg bizalmával. Nem kívánja a kis­gazdatársadalom, hogy őt az emelendő adóknál mellőzzék, csak azt kívánja, hogy az Ő reá ne­hezedő terhek a többi osztályokra is igazságosan háruljanak. (Helyeslés jobbfelöl.) A terhek alól nem húzódozik, a terheket becsületesen vál­lalja, csak azt akarja, hogy egyetlenegy rétege se legyen az országnak, amely azok alól kivonja magát. (Tetszés.) A másik kérdés, amely a legsürgősebb teen­dők között van, a drágaság sürgős letörése. (Igaz! Ugy van!) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ez egyenesen anar­chiával fenyegeti a nemzet létét, ha nem segí­tünk gyorsan rajta. (Elénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Láttuk azt, hogy milyen katasztrofális ha­tása volt a katonai front összeomlásának erre a nemzetre. Ha a polgári front, a köztisztvise­lőknek a frontja (Ügy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) a nyomor hatása alatt összeroppan, ennek a katasztrófának ép olyan végzetes ha­tása lesz a nemzetre, mint annak a másik össze­omlásnak. (Ugy van! Ugy van! jobb felől és a szélsőbáloldalon.) Szó volt az árdrágítással kapcsolatban a botbüntetésről. (Zaj a jobb- és a szélsőbal­oldalon.) Weiss Konrád: Nem szabad emlegetni! Kováts J. István : A botbüntetést igen köny­nyen letárgyalták. (Zaj.) Simonyi - Semadam Sándor ministerelnök: Még nem tárgyalták le ! (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Kováts J. István: Letárgyalták azzal, hogy egy kulturnémzettel a botbüntetés összeférhe­tetlen. (Zaj.) Kerekes Mihály: Mert visszaélnek vele! (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobbolda­lon és a szélsőbaloldalon.) Kováts J. István : En is nagy súlyt helyezek arra, hogy a mi szegény nemzetünknek a »kul­tur« névre érdemes volta csorbítatlanul fen­maradjon az egész világ szemében. De kijelen­tem azt is, hogy ugyanakkor, amikor az angol nemzet igazságszolgáltatása világában a bot­NEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖTI büntetés ma is megvan, sőt sikerrel alkalmaz­zák egyes felburjánzott ujabb jelenségek ellen és fényes eredményeket értek el vele azok gyors kiirtása terén, ne akarjunk angolabbak lenni az angoloknál. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. ) Az angolok nem féltik kulturhirnevüket a botbün­tetéstől, mi se fázzunk^ tehát ettől az olcsó és hatásos büntetéstől. (Elénk helyeslés a szélső­baloldalon. ) Usetty Ferenc : Élni fogunk vele ! (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Minél előbb kell kez­deni f) Kováts J. István • Katasztrofális hatása lenne a polgári front összeomlásának, amelynek réme pedig fenyeget. Nem akarom ezt a rémet idézni, ez lelkiismeretlenség volna, de lehetetlenség, ha füleink vannak a hallásra és szemeink vannak a látásra, hogy be ne látnók azt, hogy nagyon közel jár ennek a réme a mi köztisztviselőinkhez. (Ugy ran! Ugy van!) A panamák világa szoros összefüggésben van ezzel a kérdéssel. Attól a tisztviselőtől, aki nyomorog, aki családjának betevő falatot nem tud adni, hiába várom azt, hogy minden körül­mények között őrizze meg megközelíthetetlensé­gét és intaktságát. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha választania kell a között, hogy éhen pusztuljon-e el családjával vagy a panama között, fájó szívvel kell megállapítani, de meg kell állapítani, hogy nem lehet csodál­koznunk, ha a másik felét fogja választani. Azért siessünk. Friedrich István : Ez az, sietség ! Ezt mond­juk mi! (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kováts J. István : Különösen egy téren rendkivül fontos ez a segítség, a bírák világá­ban. Ha mi a jogrend világát, a jogrend ural­mát akarjuk fentartani, akkor feltétlenül azt kell megcselekednünk, hogy a bírák ne rongyos és éhes koldusokként járjanak közöttünk, (Ügy van! Ugy van a bal- és a szélsöbaloldalon.) de megelégedett, jómódú bár nem pazar módon élő itélő fejdelmekként élhessenek, akik elnézhes­senek mindenkinek a feje felett és az igazságot, az örökkévaló, diadalmas ig got kereshessék. T. Nemzetgyűlés ! Ez azonban lehetetlenség akkor, amikor egy ilyen törpe kis országnak, mint a mienk, kb. 4000 birája van. Tessék gon­doskodni arról, hogy megfelelő módon, a baga­tell-pereknek széles bekapcsolásával, a bírásko­dási illetékek magas emelésével, a felebbvitelek bizonyos korlátozásával, a felsőbb tanácsok tagjai számának bizonyos redukálásával ezt a számot csökkentsük. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Már volt értekezlet ebben az ügybeD. Kováts J. István: Nagy örömmel hallom az igazságügyminister úrtól, hogy ebben az ügyben volt értekezlet. Akik pedig megmaradnak, azokat ruházzuk fel olyan szellemi és olyan anyagi függetlenséggel, amely őket bírákká teheti ele­venek és holtak felett. (Taps.) 53

Next

/
Thumbnails
Contents