Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

416 A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó lá-én, szerdán. lomnak, minden életnek, minden termelő munkának, amely termelő munkával pedig együtt járna az egész gazdasági életünk gerincét képező pénzügyi viszonyok javulása is, feltétele az, hogy egészséges, céltudatos, határozott pénzügyi politikánk legyen, minden halogatás és huzódozás nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Itt vagyok bátor néhány szóval rámutatni arra, amit már ebben a Nemzetgyűlésben szintén konstatáltunk, hogy hónapokon keresztül nélkülöztünk bizonyos erősebb, öntudatosabb pénzügyi irányítást. Nem akar ez vád lenni a mi tisztelt pénzügyminister urunk ellen, de nagyon szerettem volna, ha pl. a pénzlebélyegzéssel nem vártunk volna egészen a tizenkettedik óráig. ( Ugy van ! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezzel szemben meg kell állapitani azt a körülményt, hogy ennek a pénzlebéiyegzésnek s a vele kapcsolatos kényszerkölcsönnek a remélt sikere messze maradt a hozzáfűzött remények mögött. Olvashattuk a lapokban, hogy hét milliárdot bélyegeztek le összesen az ittlevő 15 milliárd helyett, tehát nyolc milliárd mégis kibújt valahogyan, vagy keresi a kibújást a lebélyegzés alól. Es az azzal kapcsolatos kényszerkölcsön — amely kettős célt szolgál, egyfelől azt, hogy minekünk, amikor olyan nehéz külügyi hitelre szert tennünk, az államháztartás viteléhez szükséges pénzünk legyen, másfelől pedig, hogy a pénz vásárló erejét a kintlevő pénzmennyiség csökkentésével kapcsolatban fokozza — ezt az eredményt nem érte el. Nem érte el azért, mert olyan helyekről vette el a pénzt, amely helyeken azzal a pénzzel úgysem vásároltak: a falusi kisgazdáktól és a földmivesek ládafiából, de nem azok kezéből és tárcájából, akik vásároltak. A pénz vásárlóértéke akkor növekedett volna, ha a vásárlótömegektől vette volna el a pénzt a minister ur s akkor azoknak a kezében, akik vásárolnak, a vásárlóeszköz fele maradt volna meg. Ez feltétlenül lenyomólag hatott volna a pénz vásárlóképességére. (Igaz! Ugy van! Helyeslés balfelől.) A másik kifogás, amelyet ez ellen a müvelet ellen felhozhatunk és amelyet itt az indemnitás törvényjavaslatában is láthatunk az, hogy a pénzügyminister ur megtartotta a kétféle pénzrendszert, vagyis a kék pénz mellett az u. n. postapénzt is, mint államjegyet, meg kívánja tartani. Weiss Konrád: Az szükséges, mert a tisztviselőket kell vele fizetni. Kováts J. István; Sőt ma már tovább is mennek, amennyiben a postapénz összegét a mostani egy milliárdról másfél milliárdra akarják felemelni. És ezt a felemelést és általában ezt a kétféle pénzrendszert a mi pénzügyi és gazdasági életünkre annyira szükséges bizalom szempontjából aggályosnak tartom. A pénz kérdése, t. Nemzetgyűlés, a bizalom kérdése. Mármost — méltóztassanak megengedni — ho gyan kívánhatjuk azt, hogy a szovjeturalom alatt született, igazán szörnyszülött ötkoronásokra a magyar nép nagyobb bizalommal tekintsen ma, mint tavaly nyáron. (Igaz! Ugy van !) Vagy hogy a 10 és 20 koronásokra, amelyeket tavaly nem akart elfogadni, most nagyobb szeretettel nézzen a nép. Ez teljes lehetetlenség. (Igaz! Ugy van!). Lehetetlen állapot, hogy háromfajta tizkoronásunk legyen, hogy arról a képtelen formájú ötkoronásról ne is beszéljek, legyen régi 10 koronásunk osztrák-magyar pénz ; legyen egy kék 10 koronásunk és legyen egy rózsaszínű. 20 koronás pedig pláne négyféle van. Első kiadású, második kiadású, azután kék és végül rózsaszínű huszkoronás. (Igaz ! Ugy van !) Bocsánatot kérek, ha igy áll a helyzet, akkor méltóztassék ezt a nagy bizonytalanságot, amely a bizalmat semmi körülmények között sem emeli a mi népünkben, — már pedig a papírpénz kérdése, mint az imént is mondottam, elsősorban bizalom kérdése — feltétlenül megszüntetni és valahogyan egységesíteni pénzünket. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A harmadik dolog, amire nagyon röviden akarok csak rámutatni, hogy őszinte fájdalommal látjuk azt, — ha el is ismerjük, hogy állami háztartásunk vitele szempontjából bizonyos sürgős jövedelemforrásnyitásokra szükség van, ezt a tisztelt pénzügyminister ur elsősorban a fogyasztási adók emelésével kezdte meg. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Friedrich István: Mi is ezt mondjuk! Kováts J. István : Megkezdhette volna a minister ur ezt másutt is (Felkiáltások balfelöl: A hadseregszállitóknál !) és azután jöhetett volna ezzel a javaslattal is, de igy abban a képtelen színben áll az ország közvéleménye előtt a kereszténykurzus alapján álló Nemzetgyűlés, hogy nem talált módot a hadimilliomosokhoz való hozzáférkőzésre. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez, amint Friedrich István t. képviselőtársam mondotta . . . Friedrich István : Egy nézeten vagyunk mi ! Itt van a te helyed köztünk ! (Derültség.) Kováts J. István: . . . őszintén szólva, a Nemzetgyűlés súlyát, népszerűségét és tekintélyét, az iránta való bizalmat a külső körökben nem emeli. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezért méltóztassanak megengedni, hogy annak az óhajnak adhassak kifejezést, hogy a t. pénzügyminister ur által bejelentett és tervbe vett különböző adóemelésekről szóló javaslatok, igy az örökösödési adóra és a forgalmi adónak valamilyen formában való behozatalára vonatkozó javaslat — mert ha külföldön bevált a forgalmi adó, lehetetlen, hogy nálunk is meg ne valósithatnánk, — valamint az illetékek gyors emelésére és általában más ilyen adóreformokra vonatkozó javaslatok, sürgősen napvilágot látnak és tárgyalás végett a Nemzetgyűlés elé kerülnek. (Helyeslés a baloldalon.) Csupán az iránt van tiszteletteljes aggó-