Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920, igazsága mellett s ezért a magyar Nemzetgyűlésnek a brit nemzet felsőházának tagjaival szemben valami úton-módon a háláját kellene kifejezésre juttatnia s — az egyik napilap nyilvános felszólítást is intéz erre nézve, tehát a nemzetgyűlés valósággal provokálva van erre — akkor a t. Nemzetgyűlés teljes hallgatással mellőzi — bizonyára épen a kormány ezirányu ténykedésének elmaradása következtében — ezt a feltétlenül helyes és üdvös mozgalmat. Nekünk nem érdekünk az, hogy ha ily jóakaratú, baráti kezek nyúlnak felénk a távolból, e kezeket meg ne fogjuk és hálánk, elismerésünk, örömünknek legalább egy szavát ne küldjük a csatornán túlra. Kicsinységeknek látszó dolgok ezek, de oly helyzetben levő nemzetnek, mint a mienk, feltétlenül meg kell ragadnia minden alkalmat és eszközt, amely az ő jogos igazságos ügyét előbbre viheti. Egész külügyi politikánk tengelye a mi területi integritásunk kérdése. (Ugy van!) Nemcsak azokból az okokból, amelyeket Kenéz t. képviselőtársam hazánk belpolitikai vonatkozásaiban a területi integritásunk mellett felhozott, de a külügyi konstellációkból folyólag is feltétlenül, erősen, fanatikusan hiszek abban, hogy rövid idő alatt ez a nemzet vissza fogja nyerni ősi határait, (Igaz! Ugy van!) ősi határai közt a Kárpátoktól az Adriáig fogja nemzeti életét öatudatosan, céltudatosan ós erősen folytatni. (Igaz! Ugy van!) Gaal Gaszton : Akármilyen lesz a békeszerződés ! (Ugy van! a jobbóldalon.) Kováts J. István: Ezt az erős hitemet alapítom arra, hogy Európának itt a délkeleti kapujánál feltétlenül szüksége van ütköző-államra, amely ütköző-állam, mint sziklafal álljon itt nyugat és kelet, észak és dél között és e sziklákon törjön meg egyfelől a németség keletfelé irányuló törekvése, másfelől a nagy, hatalmas szláv kolosszusnak a Földközi tenger felé való gravitálása. Ez nemcsak a mi érdekünk, hanem érdeke a nagy világpolitikának, elsőrendű érdeke a brit külügyi politikának és az ezzel együttesen dolgozó Amerikának is. Feltétlenül érdeke ez, mert ha ezt meg nem akadályozza és akár a németek Drang nach Osten törekvése, akár az északi szlávságnak a Földközi-tenger felé való gravitálása megtörténik, akkor veszélyeztetve van a brit birodalom kincseskamrájához való rövid ut, a Szuez csatorna minden értéke és fontossága. Epen azért érdekes az a nyilatkozat, amelyet Kenéz t. képviselőtársam felolvasott és amely szerint Seaton Watson 1907-ben már megmondta, hogy e helyen, ahol a monarchia állott, egy politikai és gazdasági egységnek kell lennie. Feltétlen érdek ez ma is. De nagyon tévednek azok, akik azt hiszik hogy ez az ütköző állam a régi monarchia lehet, ugy amint volt, ugyanoly összetételben, ugyanoly középponttal, hatalmi gravitációval. Feltétlenül más alakulásra van szükség és az nem lehet a körülöttünk élő apró évi április hó 14-én, szerdán. 415 nemzeteknek a mi fejünk fölött való akármilyen átfogása. Feltétlenül körülöttünk, mint központ körül, kell kristályosodnia egy alakulásnak, akárhogy nevezzük azt, amely biztosítja ezt az ütközőpontot és minden ilyen, akár nyugatról keletre, akár északról délre irányuló törekvésnek a meghiúsítását. Én azt hiszem, hogy a francia külügyi politika is feltétlenül revideálni fogja a maga álláspontját a magyar kérdéssel szemben. Ezt a feltevésemet, habár merésznek látszik is, arra alapítom, hogy a francia külügyi politikának, amely a német erővel szemben mint hátvédet az oroszt kereste a múlt évtizedekben, most amikor az orosz-német szövetkezés lehetősége van meg, feltétlenül más hátvéd felé kell tekintenie. Hiszem, hogy a francia külpolitikában sokkal kedvezőbben fogják megítélni a magyar kérdést, mint ahogy megítélték eddig. Ha talán merész is ez a feltevés... Pekár Gyula: Nagyon merész! Kováts J. István : ... mindenesetre magával hozza azt az egyet, hogy mi kissé óvatosabban bánjunk nyilatkozatainkban, különösen a sajtóban, azokkal a nemzetekkel... Szmrecsányi György: Ennél a beszédnél kellett volna óvatosabbnak lenni, nem kellett volna ide ilyen dolgokat behozni! (Zaj a jobboldalon. Ellenmondások balfelöl) Kováts J. István: Bécsbe nem vihetem. (Derültség a jobboldalon. Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a t. szónok urat, a Ház elhatározta, hogy félkettőre térjünk át az interpellációkra és az interpellációkra adandó válaszokra. Kérem tehát, legyen szives befejezni beszédét. Kováts J. István: Igyekszem kérem, — a t. túloldalon múlik — hogy gyorsan befejezhessem. Tehát az a következtetésem ebből, hogy rendkívül óvatosak legyünk olyan nyilatkozatok tekintetében, amelyek olyan külföldi nagyhatalmakról szólnak, amelyeknek jóindulatára — akár akarjuk, akár nem akarjuk — feltétlenül szüksége van ennek a szerencsétlen sorsban lévő nemzetnek. Annak, hogy ezek a hatalmak minket komolyabban, nagyobb jóindulattal vehessenek tekintetbe, elengedhetetlen feltótele az, hogy idebent erős, konszolidált állapotokat teremtsünk. Azt mondhatnám, hogy a magyar külügyi politika végső eredményben nem más, mint erős belső politika. Külügyi politikánknak nem lehet más problémája, mint erős, konszolidált állapotok teremtése idehaza. (Zaj a baloldalon.) Ezzel rátérek beszédem utolsó részére, amely arról szól, hogy milyen legsürgősebb teendők várnak ránk a belső, konszolidált állapotoknak megteremtése terén ? Ezen a téren a legelső teendő az erős, céltudatos pénzügyi politika megteremtése. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Minden mozga-