Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

414 A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14-én, szerdán. esküje alól való fel nem mentéséről, az ujabb időben egyelőre már nem látnak napvilágot. Feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy a semlegesség ebben a kérdésben egészen addig, amig az egyedül szuverén Nemzetgyűlés ebben dönt, feltétlenül ós minden körülmények között jobbra és balra becsületesen megóvassék. (Ugy van! Taps jobb felöl.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok idejönni egy másik kérdéssel is és nagyon szeretném, ha a tisztelt kormánynak illetékes tényezői részéről megnyugtató nyilatkozatot kaphatnék abban az irányban, vájjon igaz-e az, — ami kissé ellenkezik a napilapokban is széltében hiresztelt dolgokkal — hogy az entente-hatalmak itteni képviselői február elején bizonyos tiltakozást jelentettek be a kormánynál a Habsburg-házból való uralkodóknak idevaló visszahozatala ellen ? Egész határozottan kering a közvéleményben olyan hír, hogy egyfelől a brit kormány képviselője, Howler, high commissioner, másfelől pedig Graziani tábornok kifejtette, az egyik a brit kormány, a másik pedig a nagykövetek tanácsa nevében ezt a tilalmat és az -entente ellenző felfogását. Nagy kíváncsisággal várom, t. Nemzetgyűlés, hogy az ilyen kósza hirek felől megnyugtató kijelentést nyerjünk, mert ha igaz, hogy ez megtörtént, akkor én nem találom egészen helyesnek azt, hogy itt viszont a nemzet közvéleményét többizben oly irányban informálják, hogy az entente nem avatkozik bele semmiféle ilyen ügyünkbe és ma már semmi kifogása nincs ez ellen. A nemzetnek és különösen a nemzet szuverenitását gyakorló Nemzetgyűlésnek ebben a dologban tisztán kell látnia, nem azért, t. Nemzetgyűlés, mintha olyan nagy boldogsággal töltene el bennünket az a tudat, hogy a győztes ententehatalmak ilyen kérdésünkbe beleavatkoznak, hanem azért, mert a helyzet megítélésénél feltétlenül tisztában kell lennünk ezzel a kérdéssel, mivel az ezzel való tisztában létünk fogja talán eldönteni bizonyos irányban állásfoglalásunkat. En nagyon kérem a t. Nemzetgyűlés előtt a kormányt, hogy méltóztassék erre nekünk választ adni. Szmrecsányi György : Ez nem időszerű ! Meskó Zoltán: Felfogás dolga, hogy időszerű-e vagy sem ? Szmrecsányi György: Ebben mindenkinek egy felfogása kell hogy legyen. Elnök: A két képviselő ur, Szmrecsányi György és Meskó Zoltán képviselő ur, ugylátszik, konkurrens szónoklatot akar tartani. (Derültség). Ez lehetetlen. Hárman egyszerre nem beszélhetnek. Kérem a két képviselő urat, hogy különösen Ők tartózkodjanak a közbeszólástól, mert ezzel rossz példát adnak a Háznak is. (Derültség.) Kováts J. István: T. Nemzetgyűlés! Azért van joga a Nemzetgyűlésnek ebben a kérdésben világosságot várni, mert — ha jól méltóztatnak emlékezni — akkor, amikor február derekán döntésünket halasztó értelemben hoztuk meg ebben a kérdésben, azzal az érveléssel állottak elő illetékes helyről, hogy azért kell ezt a kérdést kikapcsolnunk, mert az entente-tól a kérdés felfüggesztésével talán kissé kedvezőbb békefeltételeket nyerhetünk. Bocsánatot kérek, ha igaz az, hogy ezt megelőzőleg az entente két izben is nyilvánította ezzel ellenkező akaratát, akkor azok, akik bennünket informáltak, — hogy csak gyenge kifejezéssel éljek — nem egészen hűségesen informáltak. Most már ez a kérdés átvezet engem külpolitikánk egyik-másik kérdésére. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Külpolitikánkat is bizonyos bizonytalanság, az orientálódásnak bizonyos hiánya jellemzi az utóbbi időben. Őszintén szólva, külpolitikánknak nem valami nagy előnyére van az, hogy a külügy ministeri szék épen ezekben a nehéz, viharos időkben, amikor legtöbb szükségünk lenne az orientálódásra, a szemeink és az összes kapuk nyitvatartására, üresen áll. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Ebben az időben igazán mindenféle pártszempontot és párttekintetet félretéve össze kellene fognunk, hogy egy valóban odavaló, minden tekintetben megfelelő külügyminister foglalja el mielőbb a külügyministeri széket. Ha ez megtörtént volna, akkor azt hiszem, egy szomorú jelenség már nem történt volna meg. Ugyanis amig az oláhok a tiszántúli részeket kiürítették, addig Baranyának és Somogynak délkeleti része és Bácskának északi része még most is szerb megszállás alatt van. Én lehetetlenségnek tartom, hogyha kellő eréllyel és tapintattal a szerb kormánynál és annak itteni képviseleténél a külügyministerium részéről megfelelő lépések történtek volna, a kiürítés a mi nemezetünk ott lakó és szenvedő polgárainak határtalan nagy örömére ne történt volna meg már eddig is. Pekár Gyula: Ez naivitás! Kováts J. István: T. Nemzetgyűlés! Azért is kívánatos, hogy a külügyministeri szék be legyen töltve, mert ha egy egységes irányító külpolitikai erő működne ebben a hazában, nem történnének meg olyan sajnos jelenségek, hogy pl. amikor a berlini forradalom hire eljutott ide Magyarországba, akkor itt néhányan túlzó lelkesedésből rögtön nyilvános helyeken tüntetőleg olyan dalokat húzattak, hogy ezt azután egyes külügyi képviseletek siettek másnap oda megtáviratozni, ahol sorsunkról döntenek. Bizonyos egységes irányítás, a dolgoknak bizonyos jó szellemben való értékelése feltétlenül kívánatos. Az is feltétlenül sajnálatos és feltétlenül a külügyministeri szék betöltésének hiányával van összefüggésben, hogy amikor nagy örömünkre a lordok házában olyan emelkedett és igazán a szivünkhöz szóló, oda az utat megtaláló hangok hallatszanak a magyar nemzet