Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14-én, szerdán. 465 (Elérik helyeslés a jobb- és baloldalon,) Az elmúlt rezsim a vallásos érzést akarta a lelkek mélyéből kitépni s a vallásos érzéssel együtt a nemzeti érzés ellen inditott hadat. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Ezt a két szent, sokszázados eszmét vissza kell helyeznünk régi fényükbe ; ezekkel az eszmékkel kell megtermékenyítenünk a magyar közéletet és uj irányt szabnunk az élni vágyó, meghalni nem akaró magyar nemzet számára. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra is, hogy nemcsak a pillanatnyi politikai alakulás, nemcsak a szélsőbal felé való kilengés után feltétlenül kívánatos jobbfelé való kilengés követeli, hogy a keresztyén kurzus hóditson diadalmasan ebben az országban, hanem azt vallom, hogy a keresztyén eszmének nemcsak most, nemcsak átmenetileg, hanem szinte századokra kihatóan, egész jövőnket illetően szerepe és hivatása van. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A krisztusi eszmék nem pillanatnyi gyógyszerek : a krisztusi eszmék örök igazságok, (Helyeslés balfelöl.) amelyek a századok homályán áttörve, hatalmas világot épitve, az Istennek világkormányzó tevékenységével egyező munkát vannak hivatva az emberiség életében elvégezni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) De, 5. Nemzetgyűlés, azért is aktuális most, a XX. században, melyet közönségesen a szociális eszmék századának szoktak nevezni, a keresztyén eszme, mert a keresztyén eszme a szociális gondolattal szemben egy nagy, örök igazságot akar megtestesíteni, (Ugy van! Ugy van!) A szociális fsímének az alapgondolata az, hogy ez a társadalmi élet azért rossz, mert a keretek, amelyek között a társasélet folyik, rosszak, tehát meg kell változtatnunk a kereteket, ki kell dönteni a régi falakat, uj, hatalmasabb, tágasabb falakat kell épiteni s as uj keretekben majd boldog lesz az emberiség. Ezzel a gondolattal szemben a kereszt vénségnek isteni alapitója, Krisztus, nem azt vallja, hogy a keretek megváltoztatásával lehet jobbá tenni a világot, hanem azt, hogy jobbá kell tenni az embereket, (Ugy van!) ez a jobbá tett emberi sziv és lélek azután szét fogja törni a régi korlátokat, (Ugy van ! Taps a jobboldalon.) ez a forrongó uj bor — mint ö mondja — szét fogja feszíteni a hoidó abroncsait, ez a kovász, amelyet belehelyezett a világba, meg fogja keleszteni a világot s az életnek ereje igy árad majd ki az uj sziveknek s az uj lelkeknek tömegéből, amelyet már az ó-szövetségnek nagy prófétája is látott, amikor az isteni próféciát hirdette, hogy »uj szivet és uj lelket adok nektek, kiveszem a kő-szivet, hus-szivet adok a helyébe és az én lelkemet adom tibelétek !« (Élénk tetszés.) T. Nemzetgyűlés ! Ennek az uj, hatalmas, megújhodó szivekből és lelkekből kiáradó uj világnak kell itt Magyarországon is megszületnie. A keresztyén kurzus tehát, ha hű akar lenni elnevezéséhez, nem nyugodhatik rnás alapon, mint amelyen maga a keresztyénség nyugszik s ha uj világot akar teremtem, ezt az uj világot az uj szivek és uj lelkek megteremtésén kell kezdenie, folytatnia és bevégeznie. (Igaz ! ügy van ! Élénk tetszés a jobboldalon.) Hogy ez nemcsak régi s idej ét múlt, két ezredéves gondolat, azt látta a nagy angol filozófus, Herbert Spencer is, aki az ő »The Corning Slavery« című disszertációjában rámutatott arra, hogy nincs oly politikai alchimia, amelynek segélyével ólomösztönökből aranyéletet lehetne csinálni. Hiába élnek tehát akármilyen álmodói egy uj társadalmi rendnek : amig ólmok maradnak az embereket mozgató ösztönök, addig aranyéletet az uj keretek, akármilyen tágasak, akármilyen erős falúak, az emberiség számára hozni nem tudnak. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Ha ezt a keresztyén gondolatot, mint izesitő sót, mint életetadó kovászt, mint a régi abroncsokat szétfeszitő uj bort, bele akarjuk állitani a magyar nemzet életébe, vigyázzunk arra, hogy ezt csak az igazi, a krisztusi értelemben vett keresztyénséggel tudjuk megtenni. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ennek a krisztusi gondolatnak a veleje ott sarkallik, hogy a keresztyénség nem uralmat jelent, hanem szolgálatot. (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés és taps a jobboldalon.) Krisztus magáról azt mondta, hogy »az embernek fia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, s adja az ő életét sokakért«. Ez a keresztyén élet, mint a nagy német pesszimista filozófus, Schopenhauer is látta, abban rejlik, hogy az igazi nagy lelkek odaadják az ő leiküknek Istentől kapott tüzét, erejét s ezt a lelket mintegy elégetik a köz oltárán, hogy annak fényénél lássanak a körülöttük levő kisebb lelkek százezrei, melegénél melegedjenek, életet és energiát szerezzenek. Ha a pesszimista filozófus igy látta, akkor minekünk, akik bizakodó, szent filozófiával vagyunk eltelve és akarunk eltelve lenni ennek a megfeszitett nemzetnek a jövője iránt, nekünk is igy szabad és igy kell egyedül felfognunk a keresztyénséget. Ezért tehát nem egocentrikus, hanem christocentrikus lehet csak az a keresztyénség, amellyel a magyar nemzetet meg akarjuk váltani. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Különben is képtelenség, hogy ebben a szomorú világban, amelyben a magyar nemzet ma van, valakit az uralkodás vágya csak mulólag, csak néhány órára is elfogjon. Olyan szomorú időket élünk, nemzeti életünk szinte a kétségbeejtőség határán mozog, az anyagi csődnek nem a szélén, hanem a legeslegfénekén vagyunk : hogy élhet akkor egyesekben az a vád, hogy ők itt uralkodni akarjanak ? Egyetlen egy gondolatnak van itt helye, van itt joga : ezért a nemzetért mindenki csak szolgálni akarhat. A szolgálatban lehet közöttünk vetélkedés, az uralomért való tülekedésnek azonban végkép le kell tűnnie a nemzeti élet szinteréről. (Helyeslés a jobboldalon.) Aki itt egyéni önzést akar érvényesíteni, annak el kell pusztulnia a nem-