Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

406 A Nemzetgyűlés 25. ülése 192 zeti élet szinteréről. (Általános élénk helyeslés és taps.) Ha valaha, akkor itt állott az, hogy aki közöttetek első akar lenni, legyen mindannyiatoknak a szolgája. Második kelléke ennek a keresztyén kurzusnak az, hogy necsak gondolataiban, de eszközeiben is igazán krisztusi nyomokon járjon. Fájdalom, ma nagyon sokan Kjisztust csak korbáccsal a kezében látják, pedig az a Krisztus szánakozott is, az a Krisztus éjszakákat töltött imádságban is, az a Krisztus sirt is, az a Krisztus megbocsátott ISj 8JZ £t Krisztus keblére ölelt is. Vigyázzunk, hogy ne csak a korbácsos Krisztust lássuk ! Én nem akarom csak a siró Krisztust látni, én nem akarom csak a szánakozó Krisztust látni, én igenis, amikor annak helye van, akarom látni Krisztust az ő korbácsával. Ennek a nemzetnek az életében is szükség van az ostorra, de csak akkor, ha párosul a szánalommal, a megbocsátással és a szeretettel. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Gyűlölettel lehet világokat lerombolni, de építeni — mint az elmúlt szomorú idők is mutatják •— nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ennek a gyűlöletnek tehát itt, a magyar nemzet életében sincsen helye. Fájdalom, elég sok szenvedés és baj járt a nyomában eddig is. Tehát a szeretet az, mellyel épiteni lehet, de nem a gyengeséggel, hanem az erővel párosuló szeretet, mely tud erélyes lenni akkor, amikor kell, tud ostort emelni, tud sújtani is akkor, amikor kell, de tud a damaszkuszi utón járóknak megbocsátani is és velük testvérként tovább haladni, ha tudja, hogy nem a konjunktúra szele, hanem a léleknek az a nagy harca hozta őket az igaz útra, amely Saulnak a lelkén átviharzott, amely egy Augustinust is a legnagyobb keresztyének közé emelt. Vigyázzunk azért az eszközökben is ! Necsak egyoldalulag a gyűlölség fegyvereit válogassuk, mert ha egyedül a gyűlölet fegyverére támaszkodunk, akkor a keresztyénségen is bebizonyosodik az a nagy történetbölcseleti igazság, hogy minden rendszer csak belülről, csak önmagában omlik össze, mikor önmagának az ellentétévé válik. Ha összemorzsolódik belülről, ha ellentéte lesz annak, aminek lennie kell, akkor önmagától, minden külső erőszak nélkül, még csak érintés nélkül is összeomlik. A harmadik, amit a keresztyén világban meg kell jegyeznünk s amelyet, fájdalom, nagyon sokan szintén elfelednek az, hogy Krisztus világa és általában az egész isteni világ erőszakot nem ismer. Hatalma volna az örökkévaló Istennek arra, hogy az egész világot erőszakkal meghódolásra késztesse maga iránt, de ezt az egyet, hiába kutatjuk a keresztyénség egész történelmét, nem látjuk sehol. Erőszakkal senkit sem akar meghódítani a keresztyénség, csak vonzani akar magához. A lelkeket nem erővel, hanem fölemelő hatásával, a vágyakozás szent érzésével egy jobb, igazabb világ után akarja magához vonzani. Na'. évi április "hó lé-én, szerdán. gyón kérem mindazokat, akik a keresztyén kurzus harcosai és bajnokai, hogy erről se feledkezzenek meg, hogy ezt a vonzóerőt sugároztassák a keresztyén kurzusból és ennek a vonzóerőnek meg lesz a maga kivánt hatása. Ezzel a vonzóerővel többet fogunk mi elérni tudni, mint amenynyit eddig elértünk. És ha talán keveset értünk el, aminthogy — fájdalom — meg kell emlitenem ezt az igazságot, hogy aránylag keveset értünk el, ennek okát én abban is látom, hogy a mi keresztyén kurzusunkban és keresztyénségünkben kevés volt a vonzóerő. T. Nemzetgyűlés, ne áltassuk magunkat. A gyógyítás első feltétele a helyes diagnózis. Méltóztassék csak igazán, szivretett kézzel vallomást tenni arról, hogy a keresztyén kurzus abban a formájában, mint itt a Nemzetgyűlés ülésein is megnyilatkozott, gyakorolhatott-e vonzóerőt a kívülálló tömegekre ? (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelöl.) Emelkedjünk magasabb, tisztább régiókba és ha vonzóereje lesz ennek a keresztyénségnek, ez a vonzóerő csodás hatással fog működni az egész nemzet életében. ( Ugy van ! Taps jobb felől.) Méltóztassanak megengedni azt is, — nehogy Friedrich t. képviselőtársam, bár se minister, se államtitkár nem vagyok, felvegyen azok listájára, akik itt a zsidókérdésről egy szót sem szólottak — hogy legalább pár szót én is szóljak erről a kérdésről, habár Hegedüs György t. képviselőtársam az előbb igen hosszan szólt már erről. (Halljuk/) Ha a mi hazafiasán érző és gondolkodó zsidó honfitársainknak is a vágyát követve, az ittlévő 200.000 galicziait végre-valahára kiküldjük is az ország határain túlra, még mindig marad itt ebben a hazában körülbelül 800.000, az ország régi határait számítva. Ennek a 800.000 zsidónak a meghódítását én sokkal eredményesebbnek és sokkal' biztosabbnak látom az én keresztyén lelkemben akkor, ha ők ennek a krisztusi világnak a vonzó, felemelő, megnemesitő erejét látják, mintha ők ebben a világban csak gyűlölséget és csak ostort látnak. (Ugy van! Taps jóbbfelöl.) Vass József : Kétezer éve nézik már ! Kováts J. István : Az ezer évet emliti t. Vass József képviselőtársam. Méltóztassék megengedni, én igen nagyra becsülöm a mi első királyainkat, de távolról sem helyeseltem soha azt a politikát, amely a zsidóságnak összeolvadását a keresztyénseggel törvényesen lehetetlenné tette. Ha ez századokon át lehetővé lett volna téve, akkor ma Magyarországon talán más volna a helyzet. (Egy hang balfelől : Megfertőztek volna !) T. Nemzetgyűlés ! A vonzóerőnek ez a hiánya nemcsak ebben a bizonyos körben, hanem a kivülállók körében is a csalódás bizonyos érzését váltotta ki máris a keresztyén kurzussal szemben. Méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy rámutassak arra, hogy a magyar protestánsok százezreinek lelkében is bizonyos fokú csalódásnak az érzése él. Amikor erről a kérdésről szólok, a Nemzetgyűlés, a hazám iránt érzett felelős-