Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

404 A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó lá-én, szerdán. területéről sem soha, mint amekkora a békekonferencia asztala. (Igaz ! ügy van !) Pártunk lelkivilágát némileg feltártam. Még egyet. Itt áll most a magyar falu ezzel a párttal és vezéreivel és azt mondja : nélkülem, akaratomon kivül elveszőben ez a haza. Nem akarok ur lenni a többi osztályokon, de egyet kérek : szeressetek jobban, mint szerettetek eddig, a politikátok legyen őszintébb, magyar testvéreim, legyen magyarosabb, dolgosabb, mint eddig. (Helyeslés.) Ne derogáljon nektek az én ruhám és egyszerű nevem. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen nélkülem semmit sem lehet csinálni, ellenem pedig ne tegyetek semmit. Itt vagyok kérges kezemmel, amellyel én ásom a legdrágább aranyat a földből, amely nem félt soha senkitől, most sem fél és ezután sem fog félni a tolvajoktól. Én dolgozni fogok ezért a hazáért mindig ; a politika nem az én mesterségem, de tömörülnöm kellett, mert sokat szenvedtem e hazában. Megvoltam e haza testében már régesrégen, de most előhivott a föld Istene, átveszem tehát a szerepemet. Magamhoz ölelem ezt a földet, annak minden részét, amelyet tőlem el akarnak szakitani és én, magyar falu, nem fogom elengedni addig, amig el nem hidegülnek ujjaim, vagy amig a lelkemet is el nem viszik. Megjelennek előttem a Doberdónak, az orosz mezőknek, Szerbia vadonjainak véres helyei, ahol dicsőséget jártam négy esztendeig ; megjelennek a nagy sirok, amelyekben száz- és százezer testvérem nyugszik, hallom ezek hangját a sirokból. Azt mondják, hogy amióta ez az ország fel van darabolva, azóta nem tudnak pihenni, mintha kigyók járnának testükön s parancsolják, hogy dolgozzam tovább e hazáért és én, magyar falu, kész vagyok erre. Ott fogok maradni, mint -széttörhetetlen fundamentum Erdély sziklás hegyei közt, ott maradok a Felvidéken, ott maradok a Bánátban és dolgozni fogok azért, hogy mielőbb ide vissza kerülhessenek. (Helyeslés.) Nem lesz nekem nótám, el fog hallgatni az én tárogatóm is, de ha mégis nótát veszek elő, akkor sirni fog az, mint az aeol-hárfa húrja, amelyet megvág a hidegszél. Jöjjetek tehát velem, embertársaim, ne néz zétek most, hogy ki kicsoda, ne marakodj átok, f ogjuk meg együtt a zászlót ebben az órában. (Helyeslés.) Szeressük egymást, ne politizáljunk különböző utakon, mert akkor meg fog bennünket fojtani a turáni átok. (Mozgás.) Ezután is katonája akarok lenni az országnak, ezután is testvéri barátságban akarok élni minden polgártársammal ebben az országban és ha hallgattok az én becsületes szavamra, meglássátok, embertársaim, eljön nemsokéra az idő, amikor a Kárpátok minden falán és a kék Adria fodrain ott fog újra lengeni a mi zászlónk, a Szűz Máriás lobogó, (Igaz! Ugy van!) mert amig ez meg nem lesz, addig én, magyar falu, megesküszöm, pihenni nem fogok. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik. ) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? K, Pethes László jegyző: Kováts J. István! Kováts J. István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A költségvetési felhatalmazás megszavazása rendes körülmények között a politikai bizalom kérdése szokott lenni. (Ugy van! Ugy van!) Amint a Pénzügyi Bizottság jelentése is megjegyzi, és amint tegnap szólott Kenéz t. képviselőtársam is mondta, ettől a szokástól a rendkKüli viszonyok között most el kell tekintenünk. Elsőrangú országos érdek, hogy a költségvetés nélküli állapotból végre valahára a költségvetései állapot világába vezessük át ezt a sok megrázkódtatáson átment országot. (Élénk helyeslés.) Épen ezért, akár van valaki bizalommal a kormány és annak tagjai iránt, akár nem, mindnyájunknak szent kötelessége, ezt a költségvetést mielőbb megszavaz ai. (Élénk helyeslés.) pj Ez a megszavazás azonban nem zárhatja ki azt, hogy ugyanakkor bizonyos bírálat tárgyává ne tegyük egész kormányzati rendszerünket és hangot ne adhassunk olyan felfogásoknak, olyan érzelmeknek, amelyek ma nemzetünk széles rétegeiben visszhangra kelnek. Méltóztassanak azért megengedni, hogy én is birálat tárgyává tegyem mind bel-, mind külpolitikánkat, mind pedig pénzügyi politikánkat. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Nem a mindenáron való birálgatás vágya ösztönöz engem erre a birálatra, hanem a mi szegény, széttépett magyar hazánknak igaz, benső, izzó szeretete és azokba az eszmékbe vetett rendületlen hitem, amelyeknek diadalától ennek a szegény magyar hazának uj életre kelését és feltámadását reméljük és várjuk mindnyájan. Mély tisztelettel kérem különösen a Nemzetgyűlésnek túlsó oldalát, méltóztassék bizalommal és türelemmel hallgatni fejtegetéseimet. Annak a kedves reménységnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy meg méltóztatnak látni, hogy több dologban értünk egyet, mint azt sokan hinnék, gondolnák. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mindenekelőtt az egész mai politikai életünknek gerincét és tengelyét alkotó keresztyén kurzusról akarok szólni, azután belpolitikánknak bajaira óhajtok reámutatni, majd külpolitikánk orientálódásának egyik-másik hiányára kivánok rámutatni, végül azokra a legsürgősebb teendőkre, — különösen pénzügyi téren — amelyekkel ebben a hazában egy erőteljes, belső konszolidációs munkát végezhetünk. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ami, t. Nemzetgyűlés, a keresztyén kurzust illeti, mindenekelőtt azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy ez a keresztyén kurzus egyedül jogosult ma azért, mert a közelmúltnak szomorú eseményei méltán hozzák magukkal azt, hogy a letaposott, meggyalázni akart szent, sok százados eszméket állitsuk vissza a nemzet oltárára és illessük, vegyük körül az őket megillető tisztelettel.