Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

402 A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó lé-én, szerdán. osztályokból kerül ki. Kellenek tékát a magyar munkások, általában a munkát végző szegény osztályok érdekében mielőbb fontos népjóléti intézkedések és intézmények, melyekből ki kell vennie a részét magának a magyar társadalomnak is, mert hiszen ez a szegény állam maga mindent a zsebéből meg nem csinálhat. Sürgősen megoldandónak tartjuk ezért az aggkori nyugdij behozatalát, a betegség, baleset és rokkantság esetére való általános állami biztositást. Haza kell hoznunk — amint azt itt tegnap is nagyon szépen hangsúlyozták — minden áron, minden eszközzel a hadifoglyokat. Nem tudom, helyes-e, de itt lenne egy propozicióm. (Halljuk ! Halljuk !) Bocsásson ki az állam e cél érdekében kötvényeket. Nagy összegről van szó, de én nem hiszem, hogy a társadalom azoknak a kötvényeknek legalább is igen nagy részét ne váltaná be. Az ennek a révén befolyandó összegek segítségével hozzuk azután haza azokat, akikre különben igazán nem vár más sors, mint az elpusztulás. (Helyeslés. Egy hang a jobboldalon : Meg kell adóztatni a hadimilliomosokat !) Sürgősnek tartom én is nemzetvédelmi szempontból a csecsemő védelmet, mert hiszen nemzetünk erőssége függ a csecsemők életbenmaradási arányától. Sürgősnek tartom továbbá a tüdővész elleni védekezést, amelyet az egész országban ki kell épiteni, mert tekintettel arra, hogy a háborúból jóformán minden ember betegen jött haza, s tekintettel arra a nyomorra, amely az országban van, a tüdővész a jövőben még sokkal erősebben fogja áldozatait szedni. Ezekben a kérdésekben igen sürgős munkát várunk a kormánytól. Fontos és a legelső kérdések közé tartozik, amelyeknek megvalósítása szintén a kisgazdapártnak egyik legfőbb programmpontj a, az iparosságnak és ezzel összefüggőleg az iparnak a kérdése. A magyar iparosságnak nagy multj a van, amelyet bevont fátyolával a hazaszeretet. Mindig ott voltak az iparosok, ahol a hazáért dolgozni és szenvedni kellett, ott voltak az ellenforradalom alatt is, ahol keresztezni lehetett a Szamuelyék útját. Ezenfelül az iparosság nagy tartalmú ütőere ennek az országnak, amely részt vesz a sziv minden dobbanásában, kell tehát, hogy vele odaadóan foglalkozzunk. Természetesen itt is a legnagyobb baj a szakoktatás hiánya, továbbá az, hogy az állam eddig nem helyezett nagy súlyt az iparososztály létérdekeire. Szükségesnek tartjuk ezért internátusok felállítását, ahol minden haladni, tanulni akaró ifjú otthon találjon, tanoncotthonok, bennlakásos iskolák, műhely-tanonciskolák felállítását. Mindezeket kiegészítenék a jutalmazások, továbbá mintaműhelyek meghonosítása. Magától értetődik, hogy tanerőkül az iparos életből kell venni embereket, akik elméletileg és gyakorlatilag is otthon vannak az egyes kérdésekben, mert csak így tudjuk megvalósítani a gyakorlati iparosképzést. Nagy súlyt kell helyezni ezek mellett a tanoncok egészségügyének a kérdésére is. Mindezek oly mélyreható nagyfontosságú kérdések, amelyek halasztást szerintem alig tűrnek, mert összefügg velük a hadiárvák elhelyezésének a kérdése is. Hiszen a hadiárvák közül azok, — és igen sokan vannak — akik az iparos pályákra akarnak menni, igen könnyen elhelyezést nyerhetnek ezekben az iskolákban, amelyeknek felállítását kérjük. Minthogy az ipartestületek igen fontos szerepet töltenek be, ezért ezeknek hatáskörét ki kell bővíteni. Szükségesnek tartom a munkaidő, a munkabérek állami szabályozását, a szabad ipar megszüntetését, a kisiparnak nagy kölcsönnel való ellátását. (Helyeslés.) Erős revízió alá kell venni az ipartörvényt, az 1884 : XVII. törvénycikket. A kisgazdapárt minden javaslatot támogat, amely ez irányban a Ház asztalára kerül. (Helyeslés a jobboldalon.) Rendkívül fontosnak tartom a közigazgatás reformját, — a mit ma Magyarországon a közigazgatás terén a főbírói székből meg lehet csinálni» nem hiszem, hogy egy másik jogállamban is megtörténhessék. ( Ugy van !) Nem akarom én ezzel bántani az ősi vármegyei szervezetet, ragaszkodom ehhez a majdnem ezeresztendős intézményhez, amelyet nehéz időkben csináltak meg a mi őseink igazgatási és védelmi szempontból és amely hosszú évszázadokon át a magyarságért tényleg kemény csatákat vivott. De a közigazgatást rendbe kell szedni, hogy annak területén ne kiskirályok uralkodjanak. (Helyeslés.) Mert ma csak egy király lehet ebben az országban : az embertársaink s a haza iránti kötelességeink. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, midőn a szolgabíró azt hiszi, hogy ő azért van abban a szobában, mert ott kénye-kedve szerint uralkodhatik a járás fölött/Ki kell ezért erősen épiteni a községek autonómiáját;, önállóbbakká kell tenni a községeket, (Helyeslés ) a megyéket, erős revízió alá kell vonni a törvényhatóságokról szóló 1886 : XXI., a községekről szóló 1886 : XXII. tcikket, (Helyeslés.) valamint a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901 : XXV. tcikket. Kívánjuk ezért a jó, olcsó és észszerű közigazgatást, amelynek egyik eszköze az államosítás. (Helyeslés.) Kívánjuk azonban, hogy a közigazgatás államosítása után is a bíró maradj on a falu vezetőj e. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés i Ez a párt nagyon jól látja, hogy az országnak egyik üszkösödő sebe a közhivatalnokok leírhatatlan helyzete. Ez a párt gondoskodni akar és gondoskodni is fog róluk, mert nagyon jól tudja, hogy a büntetőtörvénykönyv szerint is a végszükségben már minden szabad. Tudja nagyon jól ez a párt, hogy a közhivatalnokok osztálya már e végszükség felé szorul a helyzete miatt. Ezért kívánjuk a kormánytól, hogy a legsürgősebben szabadítsa meg az államnak ezt a rendkívül erős oszlopát ettől a nyomortól. (Felkiáltások balfelől : Most már erős.) Mi csak arra kérjük a közhivatalnokok osztályát, legyen ezzel a párttal szemben is bizalommal és ne engedje magát ettől elhidegittetni, mint