Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-25
A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14-én, szerdán. 397 elvetett s amelytől tudatosan még a vizcseppet is elvonták, terebélyes fa nőtt ki a magyar lélekben, amely most kitárult. Ennek a terebélyes fának a gyökerei a magyar anyaföld mélyébe nyúlnak be és táplálékukat a magyar szivekből merítik. Ez a párt most már — büszkén mondhatjuk — a kereszténységnek és a magyarságnak is legmegbízhatóbb letéteményesévé vált. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez a párt hozta ide a falu minden reményét, ez a párt az, amely meg akarja és meg fogja váltani a falu lakosságát szenvedéseitől. (Ugy van! a jobboldalon.) Szomorúan kellett azonban látnunk, hogy az utóbbi időben ezt a pártot és annak vezetőit rágalmak és bontási törekvések céltáblájává tették. De bárki részéről jöjjön is ilyen tendencia : meddő fáradság. Mi egymásban és vezéreinkben bizunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Bennünket a kisfalu harangja hivott össze, az tömörít bennünket egy táborba ; ez a párt a maga kötelességeit komolyan fogja fel és abból engedni nem fog. (Helyeslés.) Bennünket a megszenvedett falu segélykiáltása hivott össze és az a mérhetetlen gazdasági, társadalmi és vallási érdek, amely a faluhoz fűződik. Ezért legyenek meggyőződve azok, akik még most is ennek a pártnak a felbomlását várják, hogy ez nem fog bekövetkezni. (Ugy van! a jobboldalon. Elénk felkiáltások : Soha !) Ez a párt abban a nagy munkában, amely most a nemzetre vár, mint serkentő, buzditó, dolgos elem, részt akar ós részt is fog venni a legnagyobb mértékben. Mert ha igaz az, a minthogy igaz, hogy bennünket a magyar géniusz hivott össze, akkor állítom, hogy ezekkel a külön célokkal, ezzel a külön rendeltetéssel, amely erre a pártra vár, a magyar géniusznak szintén külön célja van. Ezek a külön célok, amelyek általában a kisemberek céljai, amelyek alulról felfelé törnek és amelynek a hazaszeretet és a kereszténység szavaiban foglalhatók össze, adják annak a felületnek a feszültségét, amelyről múltkor itt Yass t. képviselőtársam beszélt. Szerinte e célok érvényrejutásától függ a falunak és ezzel összefüggőleg az egész hazának a sorsa, mert csak ez hozhatja vissza azt, ami elveszett, csak e célok megvalósulása esetén lehet boldog az ország minden polg Minthogy ennek a pártnak külön nagy céljai vannak, ez a párt nem fog más pártokkal fuzionálni. Minden fúzió tulajdonképen valami elvfeladást, meghátrálást jelent azoktól a céloktól, amelyek bennünket összehoztak. Akkor pedig bekövetkeznék az, amit Rousseau mondott, hogy a nép, amint képviselőit megválasztotta, szabadságát elvesztette, politikailag nincs többé. A népakarat helyébe nem jöhet tehát csupán egy pártnak az akarata. De nem is tudjuk, mióta van ez a nagy kisgazdaszeretet ebben a parlamentben. Hiszen mikor idejöttünk az első napokban, akkor ez a szeretet még nem sugárzott felénk. (Ellentmondások a baloldalon. Felkiáltások: Pedig megvolt !) Dräxler János : Pedig megvolt ópugy, mint most! (Ugy van! balfelöl.) Hegedüs György : Bebizonyítom, hogy nem volt meg ! Hiszen a választáson az ország utolsó legényeinek neveztek bennünket, akik a kommunista »nagyatádi« után megyünk, akik a nagybirtokimádó Rubinek után megyünk, akik földosztóknak, papgyülölőknek, meg nem tudom miknek kiáltottak ki bennünket és letartóztatták a jelöltjeinket. ( Folytonos zaj a baloldalon.) Somogyi István: Ápolja az egyetértést az ilyen beszéd ! Hegedüs György : Nem akarok róla beszélni, de velem is megtették ezt, holott voltam és leszek mindig a hazának olyan polgára és olyan kereszténye, mint akármelyik nagyrabecsült paptestvérem. (Zaj a baloldalon.) Fangíer Béla: Az egy egyén volt, nem egy párt! Hegedüs György: Hiszen minden kivénhedt kormánybiztos, minden menekült ügyész, mind ezen párt r ellen dolgozott. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelül. Elénk ellentmondások a baloldalon) Ez igy van, ezt láttam ; nem állítok olyant, amibe magam is bele ne,kerültem volna, vagy amit ne láttam volna. Es azt kérdem, hogy a papság miért nem volt velünk, — adjanak választ rá — ha annyira igazunk van és annyira keresztények vagyunk ? Thomas Ferenc : Mert nem akarunk osztálypártot! (Zaj.) Hegedüs György : Erre is rátérek. Ha jó az a magyar paraszt arra, hogy a pap megkeresztelje, mikor az Isten átadja neki az életet, ha jó arra, hogy bevezesse a vallásba, akkor legyen jó az a magyar paraszt arra is, hogy az a pap álljon oda a falu szélére a magyar nép zászlótartójául. (Elénk tetszés és taps a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) Thomas Ferenc : A paraszt mellett álltunk ! Hegedüs György : Mi hisszük, hogy igy lesz. Thomas Ferenc : Igy van ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Hegedüs György : Még egyet ! Tagadhatatlan, hogy a Keresztény Nemzeti Pártba erősen belenyúlik a régi feudális világnak, a nagy társadalmi elkülönzésnek a* csápja. Ez az, ami önöknél van és ami önöknél az állandó zajt csinálja. Jóhiszemű, dolgozni akaró emberek jöttek ide az önök pártjába is. (Felkiáltások balfelöl: És •mégis támadja!) De most azt látjuk, hogy a politikai életnek minden részében beleütődnek annak a régi feudális, vagy nem tudom micsoda világnak parfümjébe s ezektől szabadulni nem tudnak. Thomas Ferenc : Mégis azzal gyanúsít minket, hogy a paraszt érdekeivel nem törődünk. (Zaj.)
