Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

398 A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920 Hegedüs György: Mi, t. túloldal, ennek a feudális világnak nem akarunk nekirontani, nem akarunk halálos ellenségei lenni. De mi az állami élet megnyilvánulásának minden terén a gazdatársadalom és a középosztály levegőjét akarjuk behozni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Most továbbmegyek. Az önök pártjának egy része, amely most igazán kitartóan dolgozik azért, hogy a hatalom a kezében maradjon,, keresztényszocialista. (Ellenmondások a baloldalon.) Mi nem tudunk, nem akarunk lenni és nem is leszünk keresztényszocialisták! (Felkiáltások baífélől: Rendben van !) Budaváry László: Ilyen keresztényszocialistákat nem is kívánunk magunk közé! Hegedüs György: Erről még beszélhetünk. Ha azonban valaki arra a lelki magaslatra emelkedik, hogy belátja, hogy ennek az országnak a jövője és minden társadalmi osztály boldogulása attól függ, hogy falu meg legyen minél jobban szervezve, erősitve, hogy az a falu egy várrá épüljön ki, ha valaki ezt belátja és mint komoly ember, le akarja ennek következményeit vonni, akkor, kérem szeretettel . , . (Egy hang balfelöl: Micsoda tévedés!) Budaváry László : Eosszul sikerült kortesbeszéd. (Zaj.) Hegedüs György: Meglehet. Azt mondják, hogy vigyázni kell, mert épen tegnap hallottuk, nehogy a kisgazdapárt, általában a falu, egyoldalú harcba ne menjen át, ne forduljon a város ellen, mert akkor mi lesz a középosztállyal és mi lesz másokkal? (Egy hang balfelöl: Az országgal!) Nem győzöm eléggé hangsúlyozni és pártunk is mindig azt hangsúlyozza, hogy mi ezeket a politikai kérdéseket, még a pártkérdéseket is most egy magasabb szempontból bíráljuk, (Nagy mozgás és zaj a baloldalon.) hogy magasabb szempontból nézzük az országot, nem tisztán pártpolitikai szempontból. Mi nem akarunk a város ellen rohamozni, eszünkben sincs. (Mozgás.) De itt sem hallgathatok el egy megjegyzést, mert állandóan azzal vádolnak minket, hogy mi csak a várost akarjuk bántani. Hát ki siránkozott a falusi paraszton ezelőtt 10 évvel, amikor rongyokban járt? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Szabó József: Mi, a néppárt! Hegedüs György: Ki siránkozott a falusi paraszton, amikor még a szatócs is meglehetősen jó módban volt. Mutassanak egy beszédet, amely igazán a falu érdekében mondatott el? (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Már húsz év előtt elmondtuk!) A legfőbb akadály azonban, amely miatt itt egy ilyen fúziót nem lehet létrehozni, az, hogy mi programmunkba legelső célul gazdasági kérdést, agrárkérdést irtunk, a t. túloldal pedig első célul vallási kérdést. (Nagy mozgás és ellenmondás a bal- és szélsöbaloldalon.) K évi április hó 14-én, szerdán. Virter László: Ezt megköszönik maguknak ! Hegedüs György: Ez a különállás azonban nem azt jelenti, amivel sokszor támadnak nekünk, hogy állandóan kormányt akarunk buktatni, hogy állandóan kormányválságot akarunk. Nem, mi állandósulást, konzerválódást akarunk, mert azt a luxust nem engedheti meg magának ez a nyomorult ország, hogy minden héten más kormánya legyen. Az örökös kormánybuktatási tendencia, szerintünk, ma hazafiatlanság. Megelégedve természetesen nem vagyunk. (Mozgás és derültség a baloldalon. Félkiciltások : Mi még kevésbbé!) Azt mondják, hogy a keresztény kisgazda és földmivespárt osztályharcot akar és csak a falu érdekét irta zászlajára. Csodálatos ez, amikor ennek ellenkezőjót az utolsó újságolvasó is tudja. Hogy akkor, amikor a falura nehezedik a nemzet megmentésének nagy kérdése, még akkor is folytonosan valami díszharmóniát akarnak itt létesíteni és a falut állandóan ilyen vörös posztónak akarják feltüntetni. Mi nem csupán a falu nevét irtuk a zászlóra. Mi nem csak egy érdekkör képviselői akarunk lenni, hanem ott van szivünkben a kisembernek egész világa, ott vannak az iparosnak, kiskereskedőnek, munkásnak, hivatalnoknak, a középosztálynak érdekei, akik mind a lerongyolódásig jutottak (Ugy van ! a jobboldalon.) Mi azokhoz nyulunk le, akiket a földre tiport az elmúlt istenitélet számuma, oda nyulunk, hol a fájdalom a legégetőbb, a könny a legkeserűbb, ezeket az osztályokat akarjuk kivétel nélkül, részrehajlás nélkül hónon ragadni és felemelni ebből a lehetetlen helyzetből, amelyben őket évtizedeknek rossz politikája hagyta. A magyar gazdának édes testvére a kisiparos, édes testvére a munkás ; hiszen valami nagy érdekellentét nincs is köztük. E néprétegeket akarjuk és fogjuk állítani oly talapzatra, amelyet megérdemelnek, ahol munkálkodó hú katonái lesznek annak a célzatnak, hogy ezt a ledőlt oltárt újjáépítsük. (Mozgás.) Ezzel kapcsolatosan azonban kijelentem, hogy mi az állami és társadalmi téren a jogfolytonosságnak vagyunk hivei, de azzal a módosítással, hogy e parlamentben, amely a mi szemünkben még nem régen osztályparlament volt, ne csak az egyes régebbi osztályoknak legyen külön képviseletük, hanem az úgynevezett dolgos néposztályoknak is (Zaj a baloldalon.) Legyen különösen állandó külön képviselete a falunak, a kisgazdának, mert hogy ha jó volt annak zászlaja a világnak minden táján — s büszkék vagyunk annak dicsőségére, büszkén nézünk rá honmentő harcainkban — akkor annak a falunak zászlaja legyen jó minden leszólás, minden gáncs nélkül a parlament tetején is. (Taps a jobboldalon.) Ez pedig annál jogosabb követelése a kisgazdapártnak — s ez a politikai differenciálódása annál kívánatosabb — mert minden nemzeti harc idején ő állotta meg helyét legjobban. Hiszen nézzük az elmúlt kommunizmus idejét. Főuraink közül