Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

396 A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14-én, szerdán. itteni viszonyokkal évtizedeken át nem törőd­tek, (Taps a jobboldalon.) birtokaikat zsidók kezelték, zsidóknak adták bérbe és ha eladó­sodtak, a zsidótól kértek kölcsön pénzt. (Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Friedrich István : Ma is igy van ! Hegedüs György: Ezalatt pedig a zsidóság mindenütt elfoglalta a teret, mert azok, akik útjába állhattak volna, nem törődtek a magyar közélet tisztaságával. így a zsidóságot lassan­kint — valljuk be őszintén — tudása, szor­galma és tolakodása bevitte minden helyre. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Bekerült a Főrendiházba, mert nem tudták nélkülözni a tudását bizonyos kérdésekben, beleült a nagy­birtokokba és a nagybankokba, valamint a saj­tóba is. így sántikált a magyar közélet a kiegye­zés után a zsidóság karján az enyészet, a meg­billenés felé, melynek vége az lett, hogy a leg­nagyobb stilusu magyar politikai gladiátornak a leöletésével és egy őrültnek az alágyujtásával vörös színben explodált. Ezt a helyzetet hasz­nálta fel azután a zsidóság egy uj — hogy ugy mondjam — honalapitási célzattal és ebbe a füstölgő helyzetbe kapcsolódott azután bele a kommunizmus, mely most már könnyen végzett azzal a szervezettel, melyet előbb a miazmák alaposan megrágtak. Ha tehát mi megújhodást, nagy átalakulást akarunk, akkor először magunkból űzzük ki a nemtörődömség férgét, (Ugy van! Ugy van!) a finnyáskodást, a dologtalanságot, (Ugy van!) üzenjünk hadat a demagógiának, amely csak kidőlt útszéli szentek után tud szaladni és a mi irányunk, a mi iránytünk rezgése a munka irányát mutassa meg a jövőben. (Élénk helyes­lés a baloldalon.) Kérdem most már : miért van csak nálunk ez a nagy zsidó telítettség, miért nincs ez kül­földön is, miért nincs Angliában, Németország­ban s máshol ez a nagy zsidóhatalom? A válasz megvan erre. Azért, mert angol fiatalember, az az angol uri gyerek, le­gyen az akármilyen magas születésű, elmegy a gyakorlati pályára, kiutazik Indiába, a világ minden tájára, megy a kereskedelmi pályára, oda, ahol dolgozni kell, ellenben nálunk a gentry­gyerek, az u. n. uri gyerek, aki tehetné, a köny­vek és a munka elől a közigazgatáshoz és a katonasághoz menekül és onnan kiált halált a zsidóra. De, t. barátaim, igy a zsidóságot tönkre­tenni nem lehet. Ezért van nálunk Magyar­országon légüres tér a zsidóság számára. Ezt a légüres teret azonban nem szólamokkal lehet betölteni, hanem ugy, ha az a keresztény kur­zus egy nagy és meg nem álló munkát jelent. Igy ez a légüres tér be fog tömődni és ki fog onnan szorulni a zsidóság. (Ugy van! Ugy van!) Tagadhatatlan, hogy ma Magyarországon a zsidóság szellemileg és gazdaságilag is óriási percentet és óriási hányadot képvisel. Ha tehát mi ezzel a zsidósággal szemben egy uj magyar generációt nem nevelünk, ha a praktikus pályá­kat, a kereskedelmet, vagy a tudományos pályák közül az orvosit, vagy másokat egy uj generáció el nem foglalja, akkor, t. Nemzetgyűlés, annyi és annyi keresztény léleknek az idealizmusa és vágyakozása mind meg fog szűnni és el fog mosódni, mielőtt még ezekből a vágyakozások­ból csak egy is megvalósult volna. (Ugy van! jobb felöl és a szélsöbaloldalon.) Jelszó helyett tehát megfeszített munkát az egész vonalon, mert a zsidóságot csak gaz­dasági téren tudjuk visszaszorítani. Enélkül az irányzatunk szerintem csak egy szezon lesz, t. Nemzetgyűlés, amitől annál inkább is félek, mert az alatt a két hónap alatt, amióta ez a Nemzetgyűlés együttül, az a meggyőződésem alakult ki, hogy ez a Nemzetgyűlés nincs eléggé telítve energiával, nem áll eléggé helyzetének a magaslatán és nem kiséri elég érzékenységgel azt a bűnt, azt a lehetetlen állapotot, amely az országon grasszál. (Ugy van!) Es még egyet. Sajnos, ennek a nemzetnek még nincs politikailag egy vezetője. Gyámolta­lanságot, pepecselést látunk minden vonalon, tolakodást az állások után. Olyan képe van az egésznek, mintha mindenki csak napibérért akarna dolgozni, (Ugy van ! Ugy van !) mintha az önzetlenség kihalt volna az emberekből, épen most, a végveszély idején. (Ugy van!) Ezek az okok szerintem azok, amelyek eddig a keresz­tény kurzust előbbre nem vitték, ezek az okok azok, amelyek miatt a göröngyös, árkos magyar életnek az országútján nem látni még sehol a krisztusi lábnyomot. De ragyog, t. Nemzetgyűlés, két álló csil­lag, fixae stellae a magyar égen és ezek leg­nagyobb bizakodásunkra keresztülvetik tüzké­véjük fényét azon a szűk horizonton, amit megszabott számunkra eddig a győzelem szu­ronya. Ez a két csillag az, amelyeket elhomá­lyosítani nem szabad . . . Fangler Béla: Csak nem a mógen-dóvid! Hegedüs György :... ez a két csillag az, amelynek fényét örökösen a mi lelkünk hevü­letének kell áthatni. Ennek a testvércsillagzatnak a fénye alatt a legutóbbi választásoknál két párt került be ebbe a Nemzetgyűlésbe. Az egyik egy régi pártnak az örököse, a másik pedig, amely tulajdonkópen csak most lett láthatóvá, naggyá, a Keresztény Kisgazda/párt. Meskó Zoltán : Ez is a régi függetlenségi párt örököse ! Hegedüs György : Ennek a pártnak magvát, amelyhez tartozni szerencsém van, már több mint egy évtizeddel ezelőtt^ vetette el egy izzó­lelkü somogyi kisgazda, (Éljenzés és tap jobb­felöl. Felkiáltások : Éljen nagyatádi Szabó István !) akinek lelke mint villamáram hatotta át az egész földmivestársadalmat és abból a palántából, amelyet az a somogyi kisgazda

Next

/
Thumbnails
Contents