Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-24

A Nemzetgyűlés 24. ülése 1920. évi április hó 13-án, kedden. 389 Nagyon, jól tudom, hogy a közös hadseregben szolgált magyarok ép olyan jó magyar testvéreink, mint a honvédtisztek. Hisz természetes, mert az nem fontos, hogy hol szolgált előbb, talán az sem fontos, ha nem tud magyarul, mert azért magyar ember, hanem, engedelmet kérek, nagyon kell vigyáznunk és nagyon sajnálom, hogy a tisztelt honvédelmi minister ur nincs itt, nehogy minden vezetőállásba a hadseregnél és a hadvezetőségnél csak olyanok kerüljenek be, akik a közös hadseregben szolgáltak és még magyarul sem tudnak. (Élénk helyeslés.) Teljes objektivitással fel fogok olvasni egypár adatot. (Halljuk/) A honvédelmi minister ur maga is közös tiszt volt, a jelenlegi katonai államtitkár közös volt, az elnöki csoportvezetője közös volt, a kiképzési csoport vezetője, a katonai csoport vezetője közös, a vezérkar főnöke, annak helyettese és mindene közös, a három csapatfelügyelőből kettő közös, a katonai szénkormánybiztos közös, nem is tud magyarul stb. (Zaj.) Nem fárasztom ezzel az urakat. Én meg vagyok győződve, hogy ezek az urak ép olyan jól töltik be ott azt a helyet, amilyen jól csak egy tábornoknak azt be kell töltenie, de nem tudom, helyes-e, ha mi úgyszólván kizárólag ilyen urakat helyezünk a döntő és vezető poziciókba, akik még két-három évvel ezelőtt egészen más légkörben éltek és egészen más kategóriákban szerepeltek. (Igaz ! Ugy van !) Patacsy Dénes : Ez a honvédség mellőzése ! Friedrich István : Mert bocsánatot kérek, senki sem fogja előttem plauzibilissé tenni, hogy azok a tábornok urak, akik Galíciában vagy Boszniában öregedtek mieg és magyarul sem tudnak, a legalkalmasabbak volnának a mostani honvédelemnek, a hadseregnek a vezetésére. (Igaz ! Ugy van !) Ezért teljes tisztelettel csak arra kérem a honvédelmi minister urat, kegyeskedjék a lehetőség szerint kiváló honvédtiszteket is elhelyezni ezekbe az állásokba, nehogy olyan szinezete legyen a dolognak és azt a látszatot keltse az országban, mintha a honvédtisztek bizonyos mértékben háttérbe szoríttatnának. (Igaz ! Ugy van ! Általános élénk helyeslés.) És még valami. Olvastam a hadseregparancsot. (Halljuk! Halljuk!) Legnagyobb csodálkozásomra a hadseregparancs első két sorában azt látom, hogy az igen tisztelt honvédelmi minister ur azt mondja, hogy ő a kormányzó ur ő Főméltósága bizalmából honvédelmi minister. Ez helyes ; ehhez nincs is hozzátenni valóm, de alkotmányjogi szempontból le akarom mégis szögezni, hogy ehhez szükséges a minister urak részéről még az is, hogy a Ház többségének bizalmát birják. (Igaz! Ugy van!) Vigyáznunk kell ezekre a disztinkciókra, mert nem elég, ha a minister urak az egyik alkotmányos faktor bizalmát birják, hanem birniok kell a Ház bizalmával is. (Igaz! ügy van!) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ez csak parlamentáris követelmény ! Friedrich István : Helyes, ki vagyunk egyezve ! (Derültség.) Ereky Károly : Mit csinált volna a függetlenségi párt egy ilyen enunciáció után ! (Zaj.) Friedrich István .* A másik dolog, hogy amint hallom, a külügyi tárcát is készülnek betölteni. Itt megint van valami újság. Azt olvastam, hogy a külügyminister ur személye, ha nem is a pártokon kivül, de a pártokon felül lesz. A pártokon Livül lehet valaki, de páltokon felül itt a Házban külügyminister nem lebet, mert akkor ő felül van, mi meg alól maradunk és a külügyminister ur mellett nem lesz senki sem. (Általános élénk derültség és taps.) Feltétlenül szükséges, hogy a jövendő külügyminister ur ha nem is a pártoknak, de az itt egybegyűlt igen tisztelt nemzetgyűlési képviselő urak többségének bizalmát biija. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások a középen : Világos !) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Sosem mondta, hogy a pártokon felöl akar lenni ! (Félkiáltások: Be a lapokban az volt!) A^ nem irányadó ! Friedrich István : Én már egyszer szóvá tettem itt a Nemzetgyűlésen, hogy különösen Szibériába i sinylődő hadifoglyainkat okvetlenül minél előbb haza kell hozni. (Igaz! ügy van!) Most is le kivárnom szögezni, hogy nem lehet abba belenyugodnunk, hogy nincs pénz, tehát nem hozzuk őket haza. (Igaz ! Ugy van !) Ott van 200.000 emberünk. Mondja meg a pénzügyi minster ur, mennyit tudunk hazahozni, mennyi pénzt tud erre a célra előteremtem 1 (Általános helyeslés.) Méltóztassék először a legöregebbeket., a betegeket és azokat hazahozni, akik legiégebben szenvednek ott , de valahogy már induljon meg a dolog. (Általános élénk helyeslés. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A vagyondézsma !) Kérem, a vagyondézsmát ne tessék emliteni, majd beszélek én arról is. (Derültség és taps a szélsőbaloldálon.) Meg kell kérdezni a foglyok hozzátartozóit is, nem volnának-e hajlandók a költségekhez hozzájárulni. (Általános helyeslés.) Nagyon sok község va a, ahol a község férfi ai becsül etbeli kötelességüknek tartják, hogy ott maradt harcostársaikat hazahozzák. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mozogni kell, t. Nemzetgyűlés, akaratét kell mutatni, meg kell kezdeni a munkát. (Élénk helyeslés a jobbóldalon és baljelöl.) Nagyon jól tudom, hogy a pénzügyminister ur mit mond erre. Már megint azt mondja, hogy még nem lehet. Tudom, hogy még nem lehet, de meg kell csinálni, hogy ugy lássék legalább, hagy majd lehet. (Elénk helyeslés balfelől. Felkiáltások a jobboldalon : Nemcsak látszatra dolgozunk !) Kérem, megmondom, hogy miért kell igy tenni és akkor majd nem fognak annyira csodálkozni az urak. (Halljuk ! Halljuk !) Mert ha megindul a munka és megindul a cselekvés, akkor sok önkéntes adakozás lesz ; felmerülnek tervek, megoldási módok és megnyugodnak azok a lelkek, akik már évek óta hiába és reménytelenül várnak. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldálon.) Bocsánatot kérek,