Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-24
388 A Nemzetgyűlés 24. ülése 1920. évi április hó 13-án, kedden. Az önök helyzete nehéz, önöknek természetesen tudomásul kellett venniök a választ ; én is tudomásul vettem akkoriban. De engedelmet kérek, én nem hiszem, hogy ez odakint is olyan nyugodtan tudomásul veszik azon:, akik bennünket a Nemzetgyűlésbe küldtek. (Igaz / Ugy van I halj elől.) Nézzük csak meg, mi az a sajtó nálunk Magyarországon ? Tudom, hogy ez nem kellemes téma s tudom, hogy aki ezzel szembenéz, azt igyekeznek majd letériteni, — én nekem ehhez már volt szerencsém,— de ezzel engem eltéríteni, hogy azt, amit megigértem és hirdettem, abbahagyjam és keresztülvinni ne igyekezzem, úgysem lehet. Nézzük csak meg, mi volt ez a sajtó a legutóbbi időben Magyarországon ? Mikor a háború kitört, az egész sajtó, az u. n. liberális sajtó is, háborús himnuszokban ömlengett, (Igaz ! ügy van !) a háborút hirdette. Azután jött a »Mittel-Europa«, — emlékeznek araim, — mindenki mitteleuropista volt ; azt hiszem (A szónok Szterényi József félé fordul.) te is, kegyelmes uram ! (Egy hang balfelől : Szterényi is I) Azután jött a defaitizmus, uraim. Oh, akkor az egész sajtó a defaitizmust hirdette. Azután jött a Károlyi-kormány, akkor a Károlyi -kor ma nyt dicsérték. Amikor pedig a Károlyi-kormány kezdett ingadozni, akkor az egész sajtó a szocialisták mellé állott. (Igaz ! Ugy van !) S mikor már a szocialista kormány is gyengének bizonyult, előkészítette az egész sajtó a bolsevizmust. Fangler Béla : A zsidóuralmat ! Friedrich István : Azután, amikor vége volt a bolsevizmusnak, vége volt a sajtónak is, jött az ellenforradalom, jött a román megszállás, nem igen indultak meg a lapok. Azután megindultak. Egyes lapok egész jó barátságban voltak a román cenzúrával. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaz ! Ugy van ! De véled nem!) Hiszen erre még önök emlékeznek, uraim. Erre következett egy ujabb pillanat : megérkezett Clark, a megváltó. Dicsérték Clarkét és a koncentrációt. De akkor ez a liberális sajtó még nem tudott terjeszkedni a vidéken. Tehát megkereste ravasz módon azt az utat, amelyen megint kikerülhet a falvakba. Dicsérte a nemzeti ** hadsereget, dicsérte a fővezérséget és kikerültek a lapok az egész országba. Ma a liberális sajtó megint teljes hatalmában van, ott van mindenütt, terjeszkedik és erőt képvisel. Kérdem önöktől, hogy az a liberális sajtó, amely annyiszor váltakozott, nem fog-e esetleg megint megváltozni? (Felkiáltások jobfelől : De mennyire I) Engedelmet kérek, ha igy ebben a kérdésben egy nézeten vagyunk, ne vegyék rossz néven, hogy én a ministerelnök urnák múltkori válaszával kapcsolatban ezt szóvá tettem és kérem a miniszterelnök urat, ne méltóztassék talán most mindjárt válaszolni, hanem méltóztassék már legközelebb minket megnyugtatni, hogy e téren s ez irányban valami történni fog.. Ha már a sajtónál tartok, engedjék meg uraim, hogy egy kis hazaárulásszerü esetet is elmondjak önöknek a sajtóval kapcsolatban. (Halljuk/) Mikor mi román megszállás alatt voltunk, a Lapkiadók Szindikátusa oly tartalmú ultimátumot küldött a magyar kormánynak, hogy ha délután 5 óráig nem teszi lehetővé, hogy a budapesti sajtó a Dunántúlon is elterjedjen és ha azonnal nem szünteti meg a nemzeti hadsereg által kiadott rendeleteket, akkor a román főparancsnoksághoz fognak fordulni segítségért a magyar kormány ellen. (Felkiáltások : Gyalázat !) Kedves uraim, ezt a magyar újságkiadók szindikátusa cselekedte meg. (Zaj. Felkiáltások : Pfuj ! Gyalázat ! Hazaárulók !) Prohászka Ottokár : Kik azok? Friedrich István : Ezek az újságkiadók ugyanakkor, amikor nekem átadták ezt az ultimátumot, az ententehoz is fordultak segítségért. Az is megint olyan kritikus nap volt, amikor hajszálon függött, hogy román barátaink az egész kormányt el nem cipelték. Igaz, hogy másnap kaptunk az Újságkiadóktól egy levelet, hogy ez' a fenyegetődzés nem hivatalosan került be abba az egész ultimátumszerű átiratba, hanem valamelyik irógépkisasszony irta volna el. (Derültség és félkiáltások : Egyéni akeió/) Azt hiszem, teljesén indokolt az aggály ilyen esetekben, amikor látjuk, hogy a kiadók ellenségeinkhez fordultak segítségért a magyar kormány ellen ; az entente-missziókhoz szaladtak segítségért a magyar kormány és a nemzeti hadsereg intézkedései ellen. Patacsy Dénes: Azt merik mondani, hogy ők magyarok l Friedrich István : Bocsánatot kérek, akkor mi, akik mandátumot vállaltunk arra, hogy a keresztény nemzeti irányzat intézményes biztosításáról itt gondoskodni fogunk, nem nyugodhatunk abba bele, amit az igen t. ministerelnök ur a múltkor mondott és ismételten kérem a ministerelnök urat, méltóztassék a sajtó kérdésében minket kissé megnyugtatni. Ereky Károly : Ma szubvenciót kérnek a lapvállalatok ! Friedrich István : Akartam még a földbirtokreformról is szólni, de az előttem szólott t. képviselőtársam elmondta a mondanivalómat, ahhoz hozzászólni valóm nincs, abban osztozom. Azt hiszem, a túlsó cldal sokkal hivatottabb arra, hogy erről szóljon. (Ellentmondások balfelől ; Ezt már nem fogadjuk el !) Patacsy Dénes : Ebben egynek kell lennie az egész nemzetnek ! Friedrich István : Nem azt mondtam én, hogy nem vagyunk egyek, hiszen én is azt mondtam, hogy hozzájárulok ahhoz, amit az előttem szóló mondott, de nem akarok róla beszélni, mert azt hiszem, az urak bővebben fognak szólni erről. Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister : Itt ülnek a hozzáértők ! Friedrich István : Engedje meg à t. Nemzetgyűlés, hogy még egész röviden a nemzeti hadsereget érintő kérdéssel foglalkozzam. (Haltjuk !)
