Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-24

A Nemzetgyűlés 24. ülése 1920. évi április hó 13-án, kedden. 387 dés a kereszténység érdekében. (Egy hang jobbfelöl: A tisztességes zsidóság érdekében is!) Tegnap azt mondotta az igen tisztelt pénzügyminister ur, (Zaj. Elnök csenget.) amikor a tőkekoncentrációról beszélt, hogy vigyázni kell, nem szabad a nagytőkét megsemmisiteni, mert erre szükség van. Azt valamennyien tudjuk, hogy a nagytőkére szükség van, de nincs szükség arra, amit a t. pénzügyminister ur nem mondott, hogy t. i. azoknak a nagytőkéknek nem kell rohamszerűen a zsidók kezében koncentrálódniok. (ügy van! Taps balfelől.) Itt disztingválni kell. Addig, mig a nyomor az egyik oldalon óriási és mig a tisztviselők az utolsó fazekukat is eladják a Telekitéren, hogy élelmük legyen : nem szabad tűrni azt, hogy a tőke hétről-hétre még jobban koncentrálódjék. Mert mi lesz ennek a vége, t. pénzügyminister ur ? Az, hogy lesznek Budapesten nagytőkések és lesznek proletárok. Más nem lesz Budapesten. Hála Istennek, a vidéken másként lesz, hanem elvégre Budapestre is kell gondolnunk. Fangler Béla : Gazdag zsidók és szegény keresztények ! Friedrich István : Meg vagyok győződve róla, hogy az én mai szélsőséges beszédem után a ministerelnök ur a legközelebbi alkalommal meg fog bennünket nyugtatni és elő fogja adni itt a Nemzetgyűlésen, hogy hogyan fogja a zsidókérdést megoldani. Mi most javaslatokkal nem akarunk előállani, mert mi is azon az állásponton vagyunk, hogy kell, hogy hamar menjen a munka. Nem akarom én ennek a javaslatnak törvényerőre emelését akadályozni, de fentartjuk magunknak, hogy erre a kérdésre visszatérjünk. Nem látom a folytatását a nagy országos tisztító munkának. Tele van az ország még mindig bolsevikiekkel, kommunistákkal. Az az óriási munka, amelyet a volt belügyminister ur csinált, megakadt, (Ugy van ! Ugy van !) Ugy látszik nem szükséges az a tisztitó munka, mert nincs belügyminister. De azt nem vagyok hajlandó akceptálni, hogy a ministerelnök urnák igen tisztelt és értékes egyénisége képes volna három tárcát is a mai időben betölteni. En azt hiszem, ezzel az álláspontommal nem vagyok egyedül. . . Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Nem is akarom ! Friedrich István : ... és ugy hallom, nem is akarja. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ebben teljesen osztozom. Kovács J. István : Csak nagyon lassan osztozik. (Derültség.) Friedrich István : En, tisztelt Nemzetgyűlés, arra kérem az igen tisztelt kormányt, hogy méltóztassék teljesen függetlenül a kormány stabilitásától mégis egy belügyministert meghivni és megbizni, hogy azt a tisztitó munkát folytassa. Minden 16 éven felüli férfiú az országban igazoltassék, ha igazoltatik, láttassék el igazolvánnyal. Ezt meg kell csinálni, uraim, ennek már régen meg kellett volna történnie és a Belügyministeriumban már útban volt minden előkészítés. (Egy hang a középről * De akkor ne a főszolgabíró állítsa ki ezeket !) A részletekről nem szólok, hiszen nem vagyok kormány, ugyebár, ez a kormány dolga. Tisztában kell lenni azzal, hogy az exponált kommunista vezérekre vonatkozólag, akik most is szabadlábon vannak és azért vannak szabadlábon, mert nem gyilkoltak és nem raboltak, intézkedni kell oly irányban, hogy ezek a kommunisták a jövőben a magyar politikai életben ne szerepelhessenek. Mert mi fog bekövetkezni? Ezeket az urakat 5—6 hónapra internálják. Láttam az uj rendeletet, amely az internálásra vonatkozik és kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azt teljes egészében helyeslem, az első szótól az utolsóig abszolút jó az én szerény nézetem szerint. De hat hónap múlva ezeket az urakat szabadlábra helyezik, és akkor megválaszthatják őket valahol a legközelebbi választásokon nem a Nemzetgyűlés, »mert az akkor már nem lesz, hanem a Képviselőház tagjává és egyszerre itt fognak szembe találkozni ezekkel az igen tisztelt urakkal. Azért arra kérném az igen tisztelt igazságügyminister urat, méltóztassék itt is preventív intézkedésekről gondoskodni és minket egy törvényjavaslattal szerencséltetni, hogy ezek a kommunista agitátorok, habár nem gyilkoltak és nem raboltak, a magyar politika teréről egyszersmindenkorra elsöpörtessenek. (Ugy van ! Taps.) Patacsy Dénes : Rosszabbak a gyilkosnál, mert nemzetgyilkosok ! Friedrich István : Most pedig megint a ministerelnök úrhoz fogok szólni. (Helyeslés.) A múltkor, mikor Ereky Károly t. képviselőtársam interpellált a sajtó ügyében és sürgette a sajtóügynek az elintézését, amely az én szerény nézetem szerint és a mások által szélsőségesnek nevezett álláspont szerint szintén olyan fontos kérdés, mint a zsidókérdés, (Felkiáltások balfewl : Ugyanaz!) a ministerelnök ur

? azt válaszolta, hogy bizony ő mostanában semmit sem tud csinálni a sajtóügyben. Most méltóztassanak elgondolni, t. képviselőtársaim, a mi helyzetünket. Mi állandóan azt szónokoltuk minden népgyűlésen, de valamennyin, az önökéin is, ha az önök népgyűlésein voltam, ott is azt mondtam, — hogy a zsidó sajtóval leszámolunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ha férfiak, ismerjék el, hogy ezt Ígértük a választóknak ! (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl.) De akkor hogy fogadhatták önök tapssal a ministerelnök ur válaszát, mikor azt mondta, hogy ebben a kérdésben semmit sem tud csinálni. Belátom, hogy az önök helyzete nehéz, az enyém könnyű. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Nem ezt mondtam ! Friedrich István : Valami hasonlót mondott. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: Nem egészen. (Zaj.) Friedrich István : Az értelme azonban mindenesetre ez volt ; különben meg lehet nézni a naplóban. Ezen különben nem fogunk összeveszni, mert nem olyan fontos kérdés. 49*