Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-22

330 A Nemzetgyűlés 22. ülése 1920. az irányban. A tisztviselői kar és elsősorban a vasutasság az, amely a mindenkori 'keresztény kormányt és különösen a jelenlegi keresztény kormányt meleg szeretettel üdvözölte és ettől a keresztény kormánytól várja az ő megmentését, az ő segítését. Mély fájdalommal kell azonban látnia a vasutasságnak, hogy a kommün-uralom bukása óta a keresztény kormány a vasutasság érdekében egyáltalában semmit sem tett. Annak a vasutasságnak érdekében, amely a háború alatt — azt hiszem, nincs a Nemzetgyűlésnek egyetlen egy tagja sem, aki ezt kétségbevonná — a legtöbbet és a legönzetlenebbül dolgozott, amely a háború alatt 24—72 órás szolgálatokat teljesített éjjel-nappal és teljesit ma is, ennek a vasutasságnak érdekében nem történt még egyetlen egy lépés sem. Ennek a vasutasságnak, ennek a testületnek érdekében, amelynek először volt és egyedül volt merészsége a gyalázatos kommün alatt sztrájkolni, fájdalom, a keresztény kormány semmit sem tett. Több százezer vasutasnak és hozzátartozóiknak kétségbeejtő kérelmét tolmácsolom a Nemzetgyűlés előtt. Éhező gyomorral produktiv munkát végezni nem. lehet. Az a vasutasság, amely 24, sőt — amint emiitettem — 72 órás szolgálatokat teljesit, aggodalommal telten indul el szolgálati útjára, mert hiszen családját megint, újra és ismételten élelem nélkül hagyja hátra. Kérdem, hogy az ilyen kipróbált, nemzeti érzéstől áthatott vasutastól vájjon kivánhatjuk-e azt, hogy az állam vagyona felett és a magánosok tízezreinek vagyona felett eredménnyel őrködjék ? Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a vasutasok egyes kategóriáinak életmódjára rámutassak. Egy Máv. igazgatónak havi fizetése 1000 korona, pótléka 166 korona 66 fillér, háborús segélye 400 korona, tehát összjövedelme 1566 korona 66 fillér. Ebben a felelősségteljes állásban Máv. igazgató, akire nemcsak milliós és milliós ügyletek megkötése van bízva, hanem aki a felelősség teljes súlyával az ország érdekeit szolgálja, naponta 40, azaz negyven deka hús ellenértékét kapja meg. Egy I. osztályú főfelügyelő havi összjövedelme 1375 korona, napi 46 koronáért dolgozik, másfél kiló lencséért. Egy főmérnök havi öszzjövedelme 899 korona, amelyből egy napra esik 30 korona, tehát egy főmérnök napi egy és fél kilogramm babért dolgozik. Legszomorúbb példája azonban az A) táblázatbeli, az u. n. tisztviselői statusbeli alkalmazottaknak, hivatalnokoknak dotálása. Egy forgalmi szolgálatot teljesítő hivatalnok, aki 24 órán át éjjel-nappal dolgozik, naponta 24 koronáért őrködik az életek és vagyonok felett, azaz éjjel-nappali munkájának egy órai teljesítményéért egy korona dotációban részesül. Ezért a 24 koronáért vehetett volna £IZ BJ forgalmi tisztviselő hét és fél dekagramm szalonnát évi április hó 8-án, csütörtökön, és elfogyaszthatta volna reggelire, sajnos, a testi fáradtságtól kimerülve és az éhségtől elalélva a szolgálat 22-ik órájában karambolt okozott s a börtönbe került. Ugyanekkor, amikor rámutattam a tisztviselők sanyarú helyzetére, legyen szabad egy hirdetést felolvasnom, amelyet a kolozsvári tudományegyetem ad közre. Azt mondja (olvassa) : » AKolozsvári Tudományegyetem Fizikai Intézete részére egy szolga kerestetik. Havi fizetése 800 korona és ebéd és vacsora. Jelentkezés a budapesti egyetemen, itt és itt. . .« Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Egy szolgának fizetését állítottam párhuzamba a vasutasok fizetési kategóriáival. Azonban ezek a vasutasok azok a tisztviselők voltak, akik magasabb fizetésben részesülnek. Lássuk most már a B) táblázatbeliek, az u. n. altisztek fizetését. Azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlésnek egyetlen egy tagja sincs, aki kétségbe vonná azt, hogy a vasutas szolgálat egyike a legnehezebb és legterhesebb szolgálatoknak és ebben a szolgálatban sem lehet szerintem egyenlő fokmérővel mérni, mert ezek között is a legterhesebb és a legnehezebb fizikailag is, a mozdonyvezetők szolgálata. Azt hiszem, nem lesz érdektelen feltárni, hogy miből is él, illetve miből is éhezik ma egy mozdonyvezető, akinek havi fizetése az összes változó illetményekkei együtt 1041 korona, napi keresete tehát 34 korona. Annak a mozdonyvezetőnek, aki — mint ahogy a háború alatt én is meggyőződtem — nem egy alkalommal 126 órát töltött a mozdonyán, 126 órát teljesített éjjel-nappal szolgálatban és őrködött vagyonok és ezrek és tízezrek élete felett, ennek a mozdonyvezetőnek napi 34 korona a keresete. Ezért vehetett volna 14 dkg zsirt s ehhez a 14 dkg zsírhoz csak ugy tudja megszerezni a szükséges 2—3 kg burgonyát, ha éberen szolgál tovább és másnap nem kerül börtönbe, vagy pedig karambolt okozva, vagy árván hagyva családját — szent László szekerére. Aminthogy az A. és B. táblázatbeli vasúti alkalmazottak nyomorognak, meg kell emlékeznem még a vonatkísérőkről is, akik hasonlóan nehéz szolgálatot teljesítenek, hasonlóan nehéz viszonyok között tengetik az életüket, napi 14 dgr zsírért dolgoznak s ebből kell a családjukat és hozzátartozóikat a szolgálati ut tartamára ellátni. Az utrainduló vasutasság, különösen a mozdonyvezetők és vonatkísérők — amint arról személyesen győződtem meg, — alig visznek magukkal élelmet. Hét alkalommal az ő úgynevezett táskájukban nem találtam egyebet, mint egy fél kiló fekete kenyeret és minthogy víz bőven van, egy liter feketekávét, azt is csak pót hadi feketekávét, természetesen cukor nélkül. Ugyanakkor, t. Nemzetgyűlés, ugyanazon a vonaton az I. osztályú fülkében a láncosok barcheszt fogyasztanak íinoin sonkával (Ugy